Coaching, a négyszemközti műfaj


Nagy Erika  2012.6.7. 19:01

Az ember társas lény, nagy szüksége van valakire, aki meghallgatja őt, akinek kibeszélheti a bánatát, fájdalmát.

De mi van, ha nincs kivel, mert magányos, vagy olyan valakivel él, aki meg sem hallgatja, aki önző módon csak magával törődik, és a másikra kényszeríti saját akaratát. Ilyenkor egy önbizalom-hiányos, lelki sérült ember válik belőle.

Megtörténik az is, hogy lenne kivel megbeszélnie a problémás dolgokat, de úgy gondolja, senkit sem szeretne a gondjaival terhelni, inkább mélyen hallgat, és egy idő után magába fordul. Szeretné megoldani a problémáit, csak nem tudja, milyen módon kezdjen hozzá, nem tud változtatni, mert nem ismeri az utat az új felé. Nem is sejti, hogy a megoldás a saját kezében van!

Pár éve, hogy egyre többet olvasni a coaching (életvezetési tanácsadás) elnevezésű foglalkozásokról, így én is elkezdtem tanulmányozni, mi is ez, ami egyre több embert vonz mostanában. Az életvezetési tanácsadó (coach) egy olyan személy, aki semleges pozícióban dolgozik, aki felszínre hozza a tabu-témákat is anélkül, hogy az ügyfél konkrét esetekről beszélne. A coach képes arra, hogy leolvassa ügyfele arcáról az érzéseit, és arra is, hogy segítse őt azok feldolgozásában. Ez a feladata, erre tette fel az életét.

Új világ

Póda Erzsébet néhány éve jelentkezett egy budapesti képzésre, Wiesner Edit mestercoachhoz, akinél egy teljesen új világ tárult elé. Ez volt az első lépés, majd teljes gőzzel belevetette magát a tanulmányozásba, és elvégezte a tanfolyamot. Akkreditált coachként mára már több ügyfele van, olyanok, akikkel a probléma kiküszöbölése után is jó kapcsolatot ápol. Legnagyobb élménye és öröme az, amikor kliensei mosolygós szemmel számolnak be a sikereikről.
Elsősorban egyénileg, de csoportosan is foglalkozik azokkal, akik önként engednek betekintést a lelkük működésébe, akik szeretnék megoldani a problémáikat, gondjaikat, és megteszik azt a lépést, amelyről biztosan tudják, hogy meg kell tenniük. Előadásokat tart, beszélgetésekre jár. Vallja, hogy a segítő szándék mindenkiben benne lakozik, viszont nem mindenki hagyja, hogy segítsenek rajta. „Tanácsadóként megértőnek kell lennem az ügyfelem problémái iránt, de soha nem szabad viszonyulnom azokhoz. Ha nem ezt teszem, akkor azokat a magatartásokat erősítem benne, amelyek a problémáit okozzák. Fontos, hogy rávezessem kliensemet arra, hogy ráébredjen saját lehetőségeinek korlátlanságára, mert így válik felszabadulttá, és így lesz képes arra, hogy megtegye a régóta halogatott fontos lépést. Miután rájön, hogy sorsát saját maga irányítja, minden esélye megvan arra, hogy céljai teljesüljenek, és hogy kamatoztatni tudja azokat” – meséli Erzsébet.

Visszajelzés

Erzsébet számára nincs annál jobb érzés, mint amikor kliense a hosszú hónapokig tartó folyamatos foglalkozás végén azt mondja: „Nagyon sok új tapasztalatot szereztem, és érdekes új információkat kaptam. A feladatok által közelebb kerültem saját magamhoz is, és jó irányba változott az életem. Most már egyedül is képes vagyok járni az utamat” – ecseteli. Ez ad erőt a coachnak, ebből tudja, hogy rendes munkát végzett, hogy szükség van a munkájára.
Jó látni, ahogy napról-napra erősödik az ügyfél önbizalma és önismerete, hogy ráébred lehetőségeire, hogy más szemszögből tekint a világra, hogy a foglalkozáson tanultak alapján jobban meg tudja oldani a problémás helyzeteket, könnyebb lesz az élete és erősödik benne a pozitív gondolkodás. Bár van olyan kliens is, aki miután észleli magán a változást, megijed és visszalép. Talán attól ijed meg, hogy ha nem lesznek gondjai, akkor nem tud panaszkodni, és ez hiányozna neki. Lehet. Így van ezzel az az ember is, akinek ha azt mondja az orvosa, hogy meggyógyult, pánikba esik, mert úgy érzi, értelmetlen lenne az élete panaszkodás nélkül, hiányolná, ha nem sajnálkoznának felette a továbbiakban. Ennek megakadályozása érdekében képes arra is, hogy hihetetlen dolgokat találjon ki, mint például azt, hogy nyilván tévedés történt, és elcserélték az eredményeit, vagy nem mért jól a vérnyomásmérő.
Annak idején, amikor Erzsébet újságíróként nyújtott tanácsadást egy folyóirat hasábjain keresztül az olvasónak, hiányérzete volt, mert nem részesült visszajelzésben. „Ez azért fontos nekem, mert megerősít abban, hogy jó úton haladunk, és a történetnek jó lesz a vége” – mondja határozottan.

Stop!

A családja elfogadja és támogatja Erzsébet munkáját, vele együtt örülnek az egyre gyarapodó klientúrának és a sikernek. Egy tanácsadó otthon sem tud kibújni a bőréből, így gyakran megtörténik, hogy gyermekei pár perc erejéig belesétálnak a jó szándékú csapdába, majd megvilágosodnak, és tiltakoznak, hogy: „Anyu, most itthon vagy!” S ő, mint a jó coach, nem folytatja, csak akkor, ha megkérik rá. Nincs kényszer, nincs erőltetés. Azt is elfogadja, ha valaki úgy gondolja, hogy túl sokba kerül a foglalkozás, de azért megkérdezi, hogy „Vajon mennyibe kerül az, ha mondjuk öt-tíz évig nem jut előre az ember a gondok és problémák miatt? Ha átszámolja, meglehet, hogy ráébred, érdemes lesz befektetni arra a pár hónapra...”

A beszélgetés végére megértettem, miért mondják azt, hogy ez a foglalkozás végülis ősidők óta létezik, hogy nagyanyáinkat, nagyapáinkat is szakavatott coach segítette, csak őt úgy hívták, hogy Bözsi néni, János bácsi vagy éppen tisztelendő vagy tiszteletes úr.

Bár tudni kell, hogy különbség azért van, mert őseinkből nem azt hozták ki, ami bennük volt elrejtve, hanem arra vezették őket, hogy úgy viselkedjenek, ahogy azt a közösség és a keresztény morál elvárta tőlük. S ez nem mindig jelentette azt, hogy az ember lelke igazán megnyugodott. Itt látni és érzékelni a különbséget, mert a coach „helyükre rakja” az embereket, hogy azt csinálják, ami a szívüknek, lelküknek, lényüknek a legjobb.


(A felvételen Póda Erzsébet)


A cikk megjelent az InfoCsallóköz hetilapban



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Kapcsolatok hálójában

Zana Anita

Beszélgetés a Szolnokon élő Baranyi Miks Máriával, aki látássérültként dolgozik a könyvtáros szakmában.

2022.10.2.   


Kezemben az ecset

Kucsora Zsolt

Beszélgetés a lakszakállasi Benyó Orsolyával, aki egy nap gondolt egy merészet, és ecsetet vett a kezébe.

2022.9.5.   


„Mi történt a lányommal?”

Póda Erzsébet

Nehéz elképzelni annál borzalmasabb helyzetet, mint amikor egy anya – bármely okból – elveszíti a gyermekét. Beszélgetés az ekecsi Fél Dórával.

2022.8.29.   


Katona vagyok!

Póda Erzsébet

Beszélgetés a francia idegenlégióban szolgált Maquet Ludovic-kal, akinek nemsokára megjelenik a légiós éveiről szóló könyve.

2022.7.27.  9   


Kotta nélkül

Zana Anita

Interjú a szolnoki Erős Laurával, aki látáskárosultsága ellenére csodaszépen zenél, és sok minden mással is foglalkozik.

2022.7.25.   


Míg az élet engedi

Kucsora Zsolt

Beszélgetés a Szilason élő Pálffy László ceremóniamesterrel.

2022.7.22.   


Élni kell!

Póda Erzsébet

Beszélgetés a budapesti Brjeska Dórával, aki megküzdött és küzd a rákkal, közben egy pillanatra sem veszítette el az életkedvét.

2022.7.10.   


A cél a legjobb helyezés

Kucsora Zsolt

Beszélgetés az érsekújvári Nagy Mária társastáncossal, aki egyre eredményesebb ebben a műfajban.

2022.7.3.   


Aktívan tevékenykedni

Zana Anita

Beszélgetés Víg Zsuzsannával, a Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületének jászsági területfelelősével.

2022.6.22.   


Merjünk újat alkotni!

Kucsora Zsolt

Beszélgetés a lakszakállasi Bajcsi Barnabással, aki matematika tanár, fociedző és egy különleges hobbija is van: a lepkegyűjtés.

2022.6.17.   


Ketten a ketrecben

Kucsora Zsolt

Beszélgetés a csilizradványi Vörös Alex ketrecharcossal küzdősportról, sikerekről, elszántságról, kitartásról.

2022.6.13.   


Az álmok nem várhatnak

Kucsora Zsolt

Beszélgetés a lakszakállasi Fekete Szilviával, aki a sport területéről váltott az éneklésre.

2022.6.1.