„Csak a legjobb ötleteimet használhatom fel”


Póda Erzsébet  2014.5.5. 3:26

Interjú Bíró Szabolccsal a Ragnarök című új könyvéről

Bíró Szabolcsnak, a „székirodalom atyjának” nemrég jelent meg legújabb, immár tizenharmadik könyve, a Ragnarök címet viselő viking saga, mely részben fantasy, részben történelmi regény, részben spirituális utazás a világ végére. A Ragnarök egyedi és egyszeri kikacsintás a szerző munkásságában: egy tömör, tömény olvasmányélmény, mely egyszerre kínálja kalandok egész sorát, és egyszerre nyújt mélyebb, „irodalmibb” kikapcsolódást. A szerzővel a regény „kulisszatitkairól”, illetve jövőbeni terveiről beszélgettem.

Miért döntöttél amellett, hogy a történelmi regény után egy ilyen műfajú könyvbe kezdj? És miért éppen a vikingekre esett a választásod?

Több mint négy évig írtam a Non nobis, Domine című kétkötetes történelmi regényemet, és ez rengeteget kivett belőlem. Még ki sem tettem a történet végére az utolsó pontot, amikor már tudtam, hogy bele akarok vágni egy még nagyobb, még hosszabb munkába, egy sokkötetes regénysorozatba, mely kilenc évvel a Non nobis, Domine lezárása után veszi fel a fonalat, és végigvezeti az olvasót a teljes Anjou-korszakon. Ez azonban akkor még ijesztő vállalkozásnak tűnt, hiszen a Non nobis, Domine megírása, befejezése szellemileg, sőt fizikailag is rendkívül megterhelt. Arra gondoltam, mielőtt egy ennél is keményebb munkába fogok, ki kéne eresztenem a gőzt, írnom kéne valami olyat, amit egyetlen könyvben mesélek el, és ami engem is, az olvasót is egyaránt szórakoztatja. A téma úgy jött, hogy meghallottam egy bizonyos dallamot, ami előhívott az agyam valamelyik rejtett zugából egy régi emléket: kiskamaszként elhatároztam, hogy egyszer regényt írok a vikingekről, aztán ez szépen „elfelejtődött”. Úgy gondoltam, ha valamikor, hát most jött el ennek az ideje – így lettek a főszereplőim óészaki harcosok. A műfaj pedig nem volt tudatos választás: nekiálltam írni, és egyszer csak előbukkant a történetben egy sárkány. Ezen még én is meglepődtem, de nem volt mit tenni: amiben sárkány van, az már nem lehet tisztán történelmi, viszont okot, logikus magyarázatot kell adni mindenre. Így lett a Ragnarök mitologikus történelmi fantasy.

Mivel ez a regény teljesen rendhagyó, érdekelne, hogyan dolgoztál rajta. Előre ki volt találva a sztori, vagy hagytad, hogy magától íródjon?

Említettem, hogy gőzkieresztésnek szántam a regény megírását. Természetesen nem az lett, és vagy hatszor annyi ideig dolgoztam rajta, mint eredetileg szerettem volna – de mélyebb, rétegeltebb is lett az egész, talán komolyabb is az eredeti elképzelésemnél. Szinopszist szinte egyáltalán nem használtam, kivéve az angliai színt, ahol egy ideig több szálon futnak az események, így ahhoz azért szükségem volt előzetes jegyzetekre. Egyébként egy szál papírból dolgoztam: erre írtam fel az egyes szereplők neveit, pár szóval a tulajdonságaikat, és egyszerűen kihúztam, aki már meghalt. Tipikusan jegyzetelős író vagyok, a Non nobis, Dominéhez is húsz kiló jegyzetet használtam, és az új könyvemhez is, amin jelenleg dolgozom, hat füzetet nyitottam meg. A Ragnarök azonban afféle kísérleti regény volt számomra, teljesen intuitívan írtam. A vikingek mindig arra mentek, úgy éltek-haltak, ahogy a pillanatnyi kedvem, érzéseim, benyomásaim diktálták. Ez sokszor számomra is megnehezítette az írást, de végül nem bántam meg, hiszen érdekes folyamat volt. Most úgy érzem, kerek történetet alkottam, melyben végül minden a maga helyére került.

A Ragnarököt mitologikus történelmi fantasyként definiálod, ami érdekes kettősséget sugall: ez egy fantasy, de mégis van reális alapja. Mennyi kutatómunkát, előtanulmányozást igényel egy ilyen munka? Miért érezted fontosnak, hogy a regény közege korhű legyen, mégis fantasztikus?

Azért érzem fontosnak, mert elvileg történelmi regényként indult, aztán a körülmények úgy hozták, hogy mindenféle nem evilági dolgok is kerültek a levesbe. Tehát valós (és viszonylag jól rekonstruálható) történelmi korban, javarészt valós helyszíneken játszódik a mese, így annak mindenképpen alaposan utána kellett néznem, hogy ezek az emberek milyen körülmények között éltek, milyen ruhákat és harci felszerelést hordtak, hogyan közlekedtek, milyen fegyverekkel és milyen módon harcoltak, hogyan viselkedtek, és persze miben hittek. Ezek nélkül nem működne a történet, így hát elég sok anyagot át kellett olvasnom: főleg szakcikkeket, de két szakkönyvet is ki kell emelnem, melyekre bátran támaszkodhattam. Az egyik Rudolf Pörtnertől a Viking kaland, a másik Bernáth István munkája, a Skandináv mitológia. És nem kevés terepmunka is társult ahhoz, hogy a végeredmény ilyen legyen: ezt elsősorban hagyományőrző barátaimnak köszönhetem. A fantasy-vonal egyébként annyira finoman és többnyire kis dózisokban van adagolva a regényben, hogy szerintem a mérleg nyelve inkább a „történelmi” jelző felé billen – bizonyos vonások, momentumok és fordulatok miatt azonban úgy illik, hogy a fantasyt is kihangsúlyozzuk.

Olvasás közben felötlött bennem, hogy vajon ki is ennek a regénynek a főszereplője. Van egyáltalán?

Inkább több fontosabb, karakteresebb szereplője van a történetnek. Néhány olvasómmal már beszélgettem erről: van, aki szerint hárman is főszereplők a vikingek közül, de amikor rákérdeztem, melyik háromra gondol, nem azokat sorolta, akiket én mondtam volna. Egy másik olvasóm öt nevet is felsorolt, megint másvalaki szerint egyértelműen Visbur, a halott jarl fia a főszereplő, aki férfivá érik az úton. Az én kedvenc szereplőm Gudleif, mert szerintem ő a legösszetettebb figura, főszereplőnek mégsem mondanám.

Az utolsó fejezet, annak is az utolsó mondata nagyot üt, és számomra azt sugallja, hogy a történet nincs lezárva. Lesz folytatása a Ragnaröknek?

Felesleges lenne folytatást, folytatásokat írni ennek a könyvnek, mert azzal erejét vesztené, és épp a magva, a lényege semmisülne meg a további kalandozásokkal. Azt nem tagadom, hogy eljátszottam a gondolattal, visszatérek még a vikingek világába – de ha ez egyszer megtörténik, akkor minden bizonnyal egy egészen más stílusú könyvet írok majd, nem olyat, mint a Ragnarök. Izgalmas kihívás lenne egy olyasmit, mint a Non nobis, Domine, megírni az óskandináv társadalomba: végigkövetnénk egy ember életének java részét, és mindenbe betekintést nyernénk, amiben egy vikingnek, egy óészaki harcosnak része lehetett ifjúkorától a haláláig. Ez azonban csak egy nagyon távoli terv. Mindamellett én lezártnak tekintem a Ragnarök történetét, az utolsó mondat ellenére is – vagy talán éppen amiatt.

Min dolgozol jelenleg? Megtudhatunk valamit a rövid- és hosszú távú terveidről?

Rövid távú tervem: elkezdtem íni az Anjouk c. sorozatom első kötetét, és szeretném még idén, mondjuk késő ősszel, kora télen befejezni. Hosszú távú terv: a teljes Anjouk-sorozatot meg akarom írni, a tíz részt mondjuk nyolc vagy kilenc év alatt. És hát ez itt az egyetlen problémám, hogy annyi tervem van hosszú távra, amennyinek a teljesítéséhez klónoztatnom kéne magam: regények, regénysorozatok, riportkönyvek, novelláskötetek, irodalmi rendezvények és középkori fesztiválok vegyesen, na meg ott a rönkvárépítő projekt is. Nincs mese, szelektálnom kell: csak a legjobb ötleteimet használhatom fel.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Pillanatnyi impressziók

Tompa Orsolya

„A fényképezőgép képeket örökít meg, de valójában a puszta képnél jóval többet rögzít.” Beszélgetés Szalay Mona fotográfussal.

2017.7.23.    64


Teológia és feminizmus

Tompa Orsolya

A teológia sokrétű és megosztja az embereket. A feminizmus is. Beszélgetés dr. Perintfalvi Ritával.

2017.4.21.    9


Örülni minden apróságnak

Póda Erzsébet

"Megtanultam, hogy nem szabad siránkozni. Megtanultam kimondani, ha valami bánt, vagy nem értek egyet valamivel." Beszélgetés Fabó Máriával, a Komáromi Jókai Színház marketingvezetőjével, a Szakképző és Felnőttképzési Intézet igazgatójával.

2016.8.8.    88


Katonaélet nőként

Tompa Orsolya

Hogyan éli mindennapjait és hogyan áll helyt a mindennapokban egy nő katonaként? Riportunkban ezekre a kérdésekre keressük a választ maguktól a katonanőktől.

2016.6.27.    95


Bőrnek, léleknek

Póda Erzsébet

Nem elég szempillát, szemöldököt festeni, a kozmetikusnak szépíteni kell a vendég bőrét, ápolni a lelkét, mondja Both Tímea kozmetikus.

2016.5.30.    14


Minden ország más

Tompa Orsolya

Beszélgetés Harmincz Ritával, a sárga ruhás utazóval.

2016.4.28.    8


A pillanat varázsa

Póda Erzsébet

Szeretem megmutatni, hogy ezernyi szépség és csoda ölel körül minket: beszélgetés Virágh Mária fotóssal.

2016.2.5.   


Szex, érettség és más kérdések

Tompa Orsolya

Beszélgetés Győri Szilvia szexuálpszichológussal.

2016.1.21.    29


A tehetségen túl

Póda Erzsébet

Beszélgetés Bakonyi Orsolya előadó- és képzőművésszel.

2015.12.28.    80


Azt alkotom, amit szeretek

Tompa Orsolya

Beszélgetés Wéber Andreával azaz Mandy Candyvel.

2015.12.10.    139


Mozgásban az életem

Tompa Orsolya

Beszélgetés Prázmári Erika aerobikoktatóval a sportról, a testmozgás fontosságáról, és sok minden másról.

2015.11.20.    71


Spontán készül az alkotás

Tompa Orsolya

Beszélgetés Zokob Anett kavicsfestő művésszel.

2015.9.9.    122