Család, munka és színház
Interjú a Vakok és Gyengénlátók Jász–Nagykun–Szolnok Megyei Egyesületének egyik tagjával, Zajcsek Zsiga Szilviával.
Zajcsekné Zsiga Szilvia ma feleség, dolgozó nő és amatőr színésznő. Szilvia szembetegséggel született, majd fokozatosan elveszítette a látását. Nem mindennapi története, teljes élete sokaknak adhat hitet, erőt.
Kiegyensúlyozottnak tűnsz.
Köszönöm szépen, törekszem rá. Boldogan élünk a férjemmel, dolgozom, házimunkát végzek, szabadidőmben pedig amatőr „színésznő” vagyok a Varázsszínpad társulatában.
Mi a munkád?
Távmunkában dolgozom a Főkefe Nonprofit Kft-nél adminisztratív munkakörben. Bár nem járok el itthonról a munkahelyemre, ez a tevékenység mégis ad egy keretet a napjaimnak. Egy ismerősöm által kerültem a céghez. Nagyon örülök, hogy fogyatékossággal élő embereként dolgozhatok, hiszen közöttünk ez nem annyira magától értetődő.
Ha pedig szabadidő: hogyan kezdted a színjátszást?
A felsoroltak ellenére alapvetően visszahúzódó ember vagyok. A kétezres évek elején csatlakoztam egy szolnoki színjátszókörhöz, amely látókból állt. Ekkor még elég sok látásmaradványom volt. Aztán volt egy hölgy, aki a látássérültek színjátszásából írta a szakdolgozatát, így kezdődött a Varázsszínpad működése 2016-ban. Mostanában Karinthy-darabokat játszunk, de szerepelt már mese is a repertoárunkban. Közben a férjem, Norbert is csatlakozott, holott kezdetben csupán elkísért engem. Egyébként őt is az Egyesületen keresztül ismertem meg. Már húsz éve ismerjük egymást, és tavaly volt a tizedik házassági évfordulónk.
Ezen az életedet meghatározó ismeretségen túl mit jelent számodra a Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesülete?
Egy remek közösséget, ahová nagyon jó tartozni. A szolnoki csoport rendezvényeire rendszeresen járunk a férjemmel. Házasságom mellett több barátságot is az Egyesületnek köszönhetek. Emellett a JNSZMVAKOK Elemi Rehabilitációs Központjában is többször megfordultam, nagyon hasznosnak tartom a szolgáltatásaikat, legutóbb egy új útvonal megtanulásban segítettek.
Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
Pár éve érettségiztem. Most egy szoftverfejlesztői tanfolyamat kezdtem el, de a koronavírus járvány miatt az most egyelőre szünetel. Más terveim jelenleg nincsenek. Úgy gondolom, hogy jól halad az életem, boldog vagyok.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Sosem unatkozom
Beszélgetés Vígh Erikával, Vígh Éva lányával, aki a Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületének egyik meghatározó alakja volt.
2023.3.5.
Krónikus bőrbetegség és a stressz
Beszélgetés dr. Szalai Zsuzsanna gyermekbőrgyógyásszal a különböző bőrbetegségek gyógyításáról.
2023.2.21.
Az önkéntességtől az elnöki székig
Villáminterjú a Pro Caritate díjas Pestiné Pető Máriával.
2023.1.31.
Kapcsolatok hálójában
Beszélgetés a Szolnokon élő Baranyi Miks Máriával, aki látássérültként dolgozik a könyvtáros szakmában.
2022.10.2.
Kezemben az ecset
Beszélgetés a lakszakállasi Benyó Orsolyával, aki egy nap gondolt egy merészet, és ecsetet vett a kezébe.
2022.9.5.
„Mi történt a lányommal?”
Nehéz elképzelni annál borzalmasabb helyzetet, mint amikor egy anya – bármely okból – elveszíti a gyermekét. Beszélgetés az ekecsi Fél Dórával.
2022.8.29.
Katona vagyok!
Beszélgetés a francia idegenlégióban szolgált Maquet Ludovic-kal, akinek nemsokára megjelenik a légiós éveiről szóló könyve.
2022.7.27. 9
Kotta nélkül
Interjú a szolnoki Erős Laurával, aki látáskárosultsága ellenére csodaszépen zenél, és sok minden mással is foglalkozik.
2022.7.25.
Élni kell!
Beszélgetés a budapesti Brjeska Dórával, aki megküzdött és küzd a rákkal, közben egy pillanatra sem veszítette el az életkedvét.
2022.7.10.
A cél a legjobb helyezés
Beszélgetés az érsekújvári Nagy Mária társastáncossal, aki egyre eredményesebb ebben a műfajban.
2022.7.3.