Énekkel egy életen át
Beszélgetés a látássérült D. Nagy Erikával.
Életvidám, pozitív személyiség. Erika édesapjától örökölte rövidlátását, 16 évvel ezelőtt kellett felhagynia a helyi rendelőben végzett asszisztensi munkájával, amikor már nem jól látta az injekciós tűt. Azonban látássérültként is megtalálta a helyét: ma is dolgozik, a látássérültek megyei szervezeténél egy remek közösségre talált, és az éneklés is visszatért az életébe.
Mostanság hogyan telnek a hétköznapjaid?
Kunmadaroson élek, Poroszlón, a Főkefe Zrt-nél dolgozom, napi 6 órában, ahol nyomdaipari termékeket állítunk elő. Ma már a munkám során a tapintásomra hagyatkozom a látásom helyett. Szeretek itt dolgozni, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy már több mint tíz éve ez a munkahelyem.
Kis túlzással az éneklés is a munkahelyednek köszönhetően tért vissza az életebe. Hogyan történt mindez?
Volt egy amolyan „Megasztár” verseny a cégnél, és akkor kezdtem el újra énekelni. Viszont az éneklés régre nyúlik vissza. Már óvásként is felléptem az ottani ünnepségeken, és nagyon sok emlékem van arról, hogy édesanyámmal énekelek. Később magyarnóta-éneklést is tanultam, de a vizsga időpontja egybeesett az eljegyzésemmel, és én a családot választottam, amit egyáltalán nem bántam meg. A családi elbeszélésekből azt is tudom, hogy üknagyapám is kántor volt itt, Madarason. Tehát mondhatom, nagy hagyományai vannak az éneklésnek a családunkban.
És ezt az utat a lányod is folytatta.
Igen, Ági énekesnő lett. Jelenleg több formációinak is tagja. Szegeden él, és nemrég volt az első élő koncertjük a járvány után, amelyen én is ott lehettem a közönség soraiban. Jó volt újra egy ilyen program, nagyon élveztem a társaságot! Büszkeséggel tölt el, hogy a kezdetekben én készíthettem fel a lányomat a fellépésekre.
A látássérülésed súlyosbodásával a hasonlósorsúak közösségét is kerested.
Előbb itt, a helyi kunmadarasi csoportot találtam meg. A csoport vezetője, Görömbei Ági segített a már megváltozott helyzetemben munkát találni. Emellett a Vakok és Gyengénlátók Jász -Nagykun-Szolnok megyei Egyesületének a rendezvényein, összejövetelein is egyre többször felléptem, volt olyan is, hogy a lányommal együtt. Most egy kicsit szüneteltetem az éneklést, de a későbbekben tervezek még színpadra állni majd. Most úgy érzem, elfáradtam, nem tudok azon a színvonalon készülni a fellépésekre, ahogy azt elvárom magamtól. A szabadidőmben jelenleg rejtvényt fejtek, tévézek és internetezek. Nagy boldogságomra pedig van három unkám, akikkel szeretem az időmet tölteni.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Aktívan tevékenykedni
Beszélgetés Víg Zsuzsannával, a Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületének jászsági területfelelősével.
2022.6.22.
Merjünk újat alkotni!
Beszélgetés a lakszakállasi Bajcsi Barnabással, aki matematika tanár, fociedző és egy különleges hobbija is van: a lepkegyűjtés.
2022.6.17.
Ketten a ketrecben
Beszélgetés a csilizradványi Vörös Alex ketrecharcossal küzdősportról, sikerekről, elszántságról, kitartásról.
2022.6.13.
Az álmok nem várhatnak
Beszélgetés a lakszakállasi Fekete Szilviával, aki a sport területéről váltott az éneklésre.
2022.6.1.
Csak egy kattintás az emlék
Beszélgetés a tehetséges dunaszerdahelyi Kovács Richárddal. fotózásról, emlékekről.
2022.5.25.
Koncentráció és fegyelem
Beszélgetés a komáromi Chytrá Zsanettel, aki a capoeira szerelmese.
2022.5.17.
A zumba az élete
Beszélgetés a lakszakállasi Öllős Karesszal, a legfiatalabb zumba-tehetséggel.
2022.5.13.
Véghezvinni az álmaimat
Villáminterjú az ETO focicsapatának csallóközi futballistájával, Kovács Krisztiánnal.
2022.5.1.
Mentsük meg a földet!
Beszélgetés a komáromi Pálinkás Eszterrel a "save the soil" mozgalomról.
2022.4.29.
Szenvedély és életstílus
Beszélgetés a szilasi Nagy Tímeával, akit kacskaringós út vezetett el a fitneszmodellségig.
2022.3.20.
Jól összeadódtak az energiáink
A Margaret Island akusztikus alapokra épülő folk-pop zenekar. Tagjaival beszélgettünk.
2022.1.30.