Énekkel egy életen át
Beszélgetés a látássérült D. Nagy Erikával.
Életvidám, pozitív személyiség. Erika édesapjától örökölte rövidlátását, 16 évvel ezelőtt kellett felhagynia a helyi rendelőben végzett asszisztensi munkájával, amikor már nem jól látta az injekciós tűt. Azonban látássérültként is megtalálta a helyét: ma is dolgozik, a látássérültek megyei szervezeténél egy remek közösségre talált, és az éneklés is visszatért az életébe.
Mostanság hogyan telnek a hétköznapjaid?
Kunmadaroson élek, Poroszlón, a Főkefe Zrt-nél dolgozom, napi 6 órában, ahol nyomdaipari termékeket állítunk elő. Ma már a munkám során a tapintásomra hagyatkozom a látásom helyett. Szeretek itt dolgozni, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy már több mint tíz éve ez a munkahelyem.
Kis túlzással az éneklés is a munkahelyednek köszönhetően tért vissza az életebe. Hogyan történt mindez?
Volt egy amolyan „Megasztár” verseny a cégnél, és akkor kezdtem el újra énekelni. Viszont az éneklés régre nyúlik vissza. Már óvásként is felléptem az ottani ünnepségeken, és nagyon sok emlékem van arról, hogy édesanyámmal énekelek. Később magyarnóta-éneklést is tanultam, de a vizsga időpontja egybeesett az eljegyzésemmel, és én a családot választottam, amit egyáltalán nem bántam meg. A családi elbeszélésekből azt is tudom, hogy üknagyapám is kántor volt itt, Madarason. Tehát mondhatom, nagy hagyományai vannak az éneklésnek a családunkban.
És ezt az utat a lányod is folytatta.
Igen, Ági énekesnő lett. Jelenleg több formációinak is tagja. Szegeden él, és nemrég volt az első élő koncertjük a járvány után, amelyen én is ott lehettem a közönség soraiban. Jó volt újra egy ilyen program, nagyon élveztem a társaságot! Büszkeséggel tölt el, hogy a kezdetekben én készíthettem fel a lányomat a fellépésekre.
A látássérülésed súlyosbodásával a hasonlósorsúak közösségét is kerested.
Előbb itt, a helyi kunmadarasi csoportot találtam meg. A csoport vezetője, Görömbei Ági segített a már megváltozott helyzetemben munkát találni. Emellett a Vakok és Gyengénlátók Jász -Nagykun-Szolnok megyei Egyesületének a rendezvényein, összejövetelein is egyre többször felléptem, volt olyan is, hogy a lányommal együtt. Most egy kicsit szüneteltetem az éneklést, de a későbbekben tervezek még színpadra állni majd. Most úgy érzem, elfáradtam, nem tudok azon a színvonalon készülni a fellépésekre, ahogy azt elvárom magamtól. A szabadidőmben jelenleg rejtvényt fejtek, tévézek és internetezek. Nagy boldogságomra pedig van három unkám, akikkel szeretem az időmet tölteni.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Különleges sárkányrepülés
Különleges élményben lehetett részük a gyengénlátóknak a közelmúltban, amikor is sárkányrepülésen vehettek részt. Pintér Erika mesél az élményeiről.
2023.9.15.
Sosem unatkozom
Beszélgetés Vígh Erikával, Vígh Éva lányával, aki a Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületének egyik meghatározó alakja volt.
2023.3.5.
Krónikus bőrbetegség és a stressz
Beszélgetés dr. Szalai Zsuzsanna gyermekbőrgyógyásszal a különböző bőrbetegségek gyógyításáról.
2023.2.21.
Az önkéntességtől az elnöki székig
Villáminterjú a Pro Caritate díjas Pestiné Pető Máriával.
2023.1.31.
Kapcsolatok hálójában
Beszélgetés a Szolnokon élő Baranyi Miks Máriával, aki látássérültként dolgozik a könyvtáros szakmában.
2022.10.2.
Kezemben az ecset
Beszélgetés a lakszakállasi Benyó Orsolyával, aki egy nap gondolt egy merészet, és ecsetet vett a kezébe.
2022.9.5.
„Mi történt a lányommal?”
Nehéz elképzelni annál borzalmasabb helyzetet, mint amikor egy anya – bármely okból – elveszíti a gyermekét. Beszélgetés az ekecsi Fél Dórával.
2022.8.29.
Katona vagyok!
Beszélgetés a francia idegenlégióban szolgált Maquet Ludovic-kal, akinek nemsokára megjelenik a légiós éveiről szóló könyve.
2022.7.27. 9
Kotta nélkül
Interjú a szolnoki Erős Laurával, aki látáskárosultsága ellenére csodaszépen zenél, és sok minden mással is foglalkozik.
2022.7.25.
Élni kell!
Beszélgetés a budapesti Brjeska Dórával, aki megküzdött és küzd a rákkal, közben egy pillanatra sem veszítette el az életkedvét.
2022.7.10.