Gyógyszer nélkül orvosolni


Tompa Orsolya  2014.11.5. 3:59

Beszélgetés dr.Balaicza Erika belgyógyász-természetgyógyásszal orvosságokról, természetes módszerekről, gyógyításról.

Jó néhány hónapja bukkantam rá dr. Balaicza Erika táplálkozási szakértő, belgyógyász-természetgyógyászra, aki nagy hangsúlyt fektet a tradicionális gyógyítói rendszerekre, a természetes gyógymódokra, a modern medicina és a pszichológia egységének kapcsolatára. Számos intézményben tartott már előadást – többek között Berlinben is járt –, és több intézmény oszlopos tagja. Gyógyítói gyakorlata során a komplement-medicinát, az egyetemi orvoslást, a táplálkozásterápiát, a salaktalanítást, a gyógynövényeket, a homeopátiát, a neurálterápiát, és valamilyen mértékben a pszichológiát is alkalmazza.

Mindig csodáltam azokat az embereket, akik orvosként arra teszik fel az életüket, hogy embereken segítsenek. Életpályáját olvasva igazán szép eredményeket ért el. Miként vonja össze ezt a sok szakterületet gyógyítói gyakorlata során, és miért éppen ebbe az irányba indult el?

Kezdő orvosként is tapasztaltam, hogy időnként sok-sok gyógyszerrel együtt sem lehet a betegeim tüneteit orvosolni - legfeljebb enyhíteni. Sőt néha már nem tudtam eldönteni, hogy amiről a beteg beszámol, az a szerek mellékhatása, vagy nem. Ezért figyelmem egyre inkább az egészségre törekvő életmód, étkezés, diéták, gyógynövények, mellékhatásmentes megoldások felé terelődött. Nagyon sok éven át szinte minden szabadidőmet külföldi továbbképzéssel, tanfolyamokon való részvétellel töltöttem. Nagyon sok olyan eljárást megtanultam, amelyek segítségével – azokat önmagukban, vagy egymással, illetve a klinikai orvoslás módszereivel ötvözve – igyekszem egyénre szabott kezeléseket és vizsgálatokat is összeállítani. Próbálok minél több panaszt megoldani gyógyszerek nélkül, ám amikor az nélkülözhetetlen, akkor természetesen receptet is kap a beteg. Szerencsére jóval kevesebb és kisebb adag tabletta is elegendő egy komplex, természetes módszerekkel kombinált terápiában.


A régi időkben természetes gyógymódokat alkalmaztak az emberek. Az orvosságok megjelenésével azonban eléggé háttérbe szorultak. Manapság megint kezdenek előtérbe kerülni. Mit gondol, mi lehet(ett) ennek az oka?

Ma már egyre többen érzik, tudják, tapasztalják, hogy a követhetetlen mennyiségű vegyi anyag, amit étellel, itallal, vízzel, levegővel, kozmetikumokkal, stb. magunkhoz veszünk, előbb-utóbb károsítja az egészségünket. A gyógyszerek mellékhatásairól is sokat olvashatnak, hallanak az emberek. A legtöbben már tudják, hogy az egészséget tablettákkal megváltani, rendezni nem lehet. Az orvos és a medicina pedig nem mindenható – megvannak a határaink. Ezért a legjobb ügyelni az egészségünkre, s ha nem muszáj, jobb a természetes megoldásokat választani.

Mit takar pontosan a prevenció és az integratív medicina a nil nocere elve szerint, és mennyire hatásosak?

A prevenció a betegségek megelőzését és kiújulását jelenti. Vagyis egy olyan tudatos életformát, ami szerint nagyobb esély van tovább egészségesnek maradni. Az integratív medicina a klinikai és természetes megoldások ötvözését célozza meg. A „nil nocere” = „ne ártsunk”, az orvosi hippokratészi eskü fő elve. Vagyis, azt fogadjuk meg az egyetem befejezésekor, hogy olyan módon igyekszünk kezelni a betegeinket, hogy ne ártsunk, s közben a szervezet regenerálódását segítsük.

Mennyire együttműködőek az önhöz forduló páciensek és milyen tanácsokkal tud szolgálni? Hogyan segít nekik?

Aki magánrendelőbe megy, többnyire elszánt, és szeretne változtatni, hogy jobban érezze magát, hogy javítson az egészségén. Persze vannak olyanok is, akiket a hozzátartozók küldenek, hoznak el, és nem annyira motiváltak. Ideális az lenne, ha mindenki legalább egyszer évente elmenne kivizsgáltatni magát, hogy tudja, minden rendben van-e, nincs-e kezdődő, még tüneteket nem okozó gond. Ha már panaszok vannak, a mögöttes elváltozások is súlyosabbak, s azokon segíteni is nehéz. Ezért nemcsak az autót kéne rendszeresen szervizbe vinni, hanem a saját testünket is.


Annyi mindennel foglalkozik, hogyan lehet ezt összeegyeztetni a családi élettel, hogy az ember mindkét helyen megállja a helyét?

Nem könnyű, de ahogy sok más, hasonló cipőben járó anyuka és apuka, én is igyekszem az otthonlétet tartalmas programok, élvezetes és szép közös élmények segítségével gazdagítani. Gyakran megyünk színházba, koncertre, kirándulni, múzeumba, hétvégén sok dolgot megbeszélünk, amit hét közben nem lehet rendesen. Az idő végtelen sebességgel rohan, már jó ideje nem törekszem a minden fronton 120%-os teljesítményre, mert tudom, hogy ez lehetetlen.

Ön hogy látja, nőként orvosnak lenni stresszesebb, mint más munkakörben dolgozni?

Nagyon sok tanulmány igazolja, hogy a szakmában az orvosnők halandósága a legnagyobb. Biztosan köze lehet hozzá a nem mindennapi stressznek, a nagy felelősségnek és hajszának is. Különösen nehéz lehet a klinikákon és kórházakban dolgozó doktornőknek. Szerencsére húsz éve nem dolgozom hivatalos állami egészségügyi intézményben. Eljöttem, még mielőtt kiégtem, így legalább az ügyeletek terhe alól mentesültem. Azt gondolom, hogy az a terhelés, aminek ma a mi szakmánkban meg kell felelni, a fokozott rizikójú csoportba helyezi az orvosokat. Ennek köszönhetően sok orvos jár hozzám nem mindennapos bajokkal (is).

Nőként mennyire érinti meg egy-egy esetlegesen komolyabb probléma, legyen szó akár férfiakról, akár nőkről?

Minden nap több megrázó élettörténetet hallgatok végig, néha nehéz visszatartani a könnyeimet. Számtalanszor eszembe jut, amikor mások panaszát hallom, hogy fogalmuk sincs milyen szerencsések sok-sok betegemhez képest. Mert mit ér a jó munka, a szép lakás, autó, drága ruhák és ékszerek, utak külföldre, ha az értük való hajtásban megromlik az egészség?! Sok család kerül pillanatok alatt döbbenetes szociális kátyúba, gödörbe, amikor kiesik a kenyérkereső(k) egyike. Ugyanakkor tudom, hogy nagyon nehéz határt szabni és a megfelelő egyensúlyt beállítani, még nekem is. A sok-sok megrendítő esetből, családi történetből igyekszem okulni, és amit lehet, a magam és a családom esetén jobban tenni. Tökéletes persze még ettől sem lettem én sem. Így viszont nagyobb megértéssel és toleranciával tudom fogadni mások gyengéit és a hibák okozta bajokat.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Kotta nélkül

Zana Anita

Interjú a szolnoki Erős Laurával, aki látáskárosultsága ellenére csodaszépen zenél, és sok minden mással is foglalkozik.

2022.8.8.   


Katona vagyok!

Póda Erzsébet

Beszélgetés a francia idegenlégióban szolgált Maquet Ludovic-kal, akinek nemsokára megjelenik a légiós éveiről szóló könyve.

2022.7.27.  4   


Míg az élet engedi

Kucsora Zsolt

Beszélgetés a Szilason élő Pálffy László ceremóniamesterrel.

2022.7.22.   


Élni kell!

Póda Erzsébet

Beszélgetés a budapesti Brjeska Dórával, aki megküzdött és küzd a rákkal, közben egy pillanatra sem veszítette el az életkedvét.

2022.7.10.   


A cél a legjobb helyezés

Kucsora Zsolt

Beszélgetés az érsekújvári Nagy Mária társastáncossal, aki egyre eredményesebb ebben a műfajban.

2022.7.3.   


Aktívan tevékenykedni

Zana Anita

Beszélgetés Víg Zsuzsannával, a Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületének jászsági területfelelősével.

2022.6.22.   


Merjünk újat alkotni!

Kucsora Zsolt

Beszélgetés a lakszakállasi Bajcsi Barnabással, aki matematika tanár, fociedző és egy különleges hobbija is van: a lepkegyűjtés.

2022.6.17.   


Ketten a ketrecben

Kucsora Zsolt

Beszélgetés a csilizradványi Vörös Alex ketrecharcossal küzdősportról, sikerekről, elszántságról, kitartásról.

2022.6.13.   


Az álmok nem várhatnak

Kucsora Zsolt

Beszélgetés a lakszakállasi Fekete Szilviával, aki a sport területéről váltott az éneklésre.

2022.6.1.   


Csak egy kattintás az emlék

Bott Noémi

Beszélgetés a tehetséges dunaszerdahelyi Kovács Richárddal. fotózásról, emlékekről.

2022.5.25.   


Koncentráció és fegyelem

Petrik Orsolya

Beszélgetés a komáromi Chytrá Zsanettel, aki a capoeira szerelmese.

2022.5.17.   


A zumba az élete

Kucsora Zsolt

Beszélgetés a lakszakállasi Öllős Karesszal, a legfiatalabb zumba-tehetséggel.

2022.5.13.