Hittel és szenvedéllyel


Kiss Adrienn Éva  2014.12.5. 4:04

Interjú Ramona Rusu romániai autóversenyzőnővel.

A motorsportokhoz leggyakrabban férfiak neve fűzhető, ám szerencsére akadnak kivételek. Ramona Rusu gyermekkora óta imádja az autókat és mára sikert sikerre halmozó pilóta. Hazájában, Romániában, ő az első női driftversenyző.
A drift lényege, hogy az autót a szokásostól eltérően, keresztben kell tartani a pályán, és teljes mértékben uralni kell. A versenyző mottója: „Az aszfalt a vásznam, a kocsim a ceruzám.”
Ramonát karrierjéről, sikereiről és a férfi-női szerepekkel kapcsolatos nézeteiről kérdeztem.


Hogyan mutatnád be magadat néhány mondatban?

Talán ez az egyik legnehezebben megválaszolható kérdés. Erős vagyok és független, makacs, ugyanakkor naiv, és van egy nőies oldalam is. Imádok mindent, ami körülvesz: közel s távol. A magánéletemről nem szívesen osztok meg ennél többet. Szeretem az életet, és semmit sem csinálnék másképp.

Miért éppen ezt a sportágat választottad?

Mindig is fűzött egyfajta szenvedély az autókhoz, már gyerekként is. Sosem volt különösebb indokom, miért választottam a motorsportot, azt hiszem ez mindig is bennem volt. Amikor néhány évvel ezelőtt egy tuning shown jártam a Ford Probe-ommal, volt ott egy driftverseny, ami az esemény része volt. Amint megláttam az autókat a pályán, tudtam, hogy ezt akarom csinálni. Itt kezdődött minden.

Mindig is ilyen kemény voltál, már gyerekként is? Már akkor autókkal játszottál babák helyett?

Olyan helyen nőttem fel, ahol sok fiú vett körül, de sosem tartottam magam keménynek. Van egy nagyon érzékeny, nőies oldalam. Gyerekként természetesen babákkal és autókkal is játszottam, de úgy látszik a végén az utóbbiak indítottak el egy úton. De a keménység az autósport velejárója: erősebbé tett, hűvösebbé, és megtanított arra, hogy mindig mindenre legyek felkészülve.

Mit gondolsz arról a sztereotípiáról, hogy a lányoknak balettozni és tornázni kell, a fiúknak pedig focizni?

Az idők kezdete óta mindig is léteztek kivételek. Hiszem, hogy nincs előre meghatározott szerep. Szerintem például a legjobb szakácsok férfiak, ez csak az én véleményem. Nőnek lenni a férfiak világában nagyon nehéz, és sokszor a nőket nem is engedik fej-fej mellett küzdeni a férfiakkal. De a világ változik, mi pedig minden sportban megálljuk a helyünket, ahol korábban csak a férfiak, és kezdünk igazi kihívást jelenteni nekik.

Nehéz volt beilleszkedni egy ennyire férfi uralta világba? Hogyan fogadtak el?

Sajnos, vannak olyan helyzetek, amikor a férfiak kissé megnehezítik az életünket. Meg kell küzdenünk az előítéletekkel, de erősnek kell maradnunk. Szerencsére nem sűrűn adódnak ilyen alkalmak, nekünk pedig távol kell maradnunk a negatív véleményektől. A női autóversenyzők változást hoznak: szépséget és egy teljesen új fényt adnak a sportnak. Azért versenyzek, mert a motorsport teljesen lenyűgöz és imádok vezetni. Sosem próbáltam senki tiszteletét elnyerni azért, mert nő vagyok. Minden, amit elértem, kemény munkával sikerült, és azért, mert önmagamat adtam. És mindezek miatt, azt hiszem, elnyertem a tiszteletüket, és elfogadtak engem.

Milyen tanácsot adnál azoknak a lányoknak, akik érdeklődnek a motorsportok iránt?


Nőnek lenni ebben a világban nem könnyű feladat, de a végső soron a siker a legjobb jutalom a munkánkért. Fontos tudni, hogy elegendő hittel minden akadály leküzdhető. A tehetség, a kemény munka, és az elkötelezettség számít csupán. Az életemet a motorsportnak szentelem, és remélem, hogy az optimizmusom meghozza eredményét. Másnak lenni sosem könnyű. A hit a saját kezünkben van. Sokan figyelnek minket, és növelik a nyomást. De ha van szenvedély, nincs más út, mint előre menni. Az életben soha senki nem fog megcsinálni semmit helyettünk, szóval meg kell próbálnunk, és saját magunknak kell elérnünk a céljainkat. Nagyon boldog és elégedett vagyok az eddigi teljesítményemmel. A siker íze verhetetlen!

Szalai Zsolt felvételei



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Soha nem szabad feladni!

Póda Erzsébet

Villáminterjú a világhírű magyar vadásszal, vadászíróval, természetvédővel, Hídvégi Bélával, aki több rangos díjat elnyert már tevékenysége elismeréseként.

2023.9.28.   


Katona vagyok!

Póda Erzsébet

Beszélgetés a francia idegenlégióban szolgált Maquet Ludovic-kal, akinek nemsokára megjelenik a légiós éveiről szóló könyve.

2023.7.27.  9   


Sosem unatkozom

Zana Anita

Beszélgetés Vígh Erikával, Vígh Éva lányával, aki a Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületének egyik meghatározó alakja volt.

2023.3.5.   


Krónikus bőrbetegség és a stressz

Vona Ildikó

Beszélgetés dr. Szalai Zsuzsanna gyermekbőrgyógyásszal a különböző bőrbetegségek gyógyításáról.

2023.2.21.   


Az önkéntességtől az elnöki székig

Zana Anita

Villáminterjú a Pro Caritate díjas Pestiné Pető Máriával.

2023.1.31.   


Az iskolán túl

Kucsora Zsolt

Beszélgetés a tardoskeddi Benkő Timea pedagógus-íróval.

2022.10.19.   


Kapcsolatok hálójában

Zana Anita

Beszélgetés a Szolnokon élő Baranyi Miks Máriával, aki látássérültként dolgozik a könyvtáros szakmában.

2022.10.2.   


Kezemben az ecset

Kucsora Zsolt

Beszélgetés a lakszakállasi Benyó Orsolyával, aki egy nap gondolt egy merészet, és ecsetet vett a kezébe.

2022.9.5.   


„Mi történt a lányommal?”

Póda Erzsébet

Nehéz elképzelni annál borzalmasabb helyzetet, mint amikor egy anya – bármely okból – elveszíti a gyermekét. Beszélgetés az ekecsi Fél Dórával.

2022.8.29.   


Kotta nélkül

Zana Anita

Interjú a szolnoki Erős Laurával, aki látáskárosultsága ellenére csodaszépen zenél, és sok minden mással is foglalkozik.

2022.7.25.   


Míg az élet engedi

Kucsora Zsolt

Beszélgetés a Szilason élő Pálffy László ceremóniamesterrel.

2022.7.22.   


Élni kell!

Póda Erzsébet

Beszélgetés a budapesti Brjeska Dórával, aki megküzdött és küzd a rákkal, közben egy pillanatra sem veszítette el az életkedvét.

2022.7.10.