Jól összeadódtak az energiáink

Virág Csenge  2022.1.30. 2:21

A Margaret Island akusztikus alapokra épülő folk-pop zenekar. Tagjaival beszélgettünk.

Az együttes 2014 januárjában alakult, alapítói, Törőcsik Kristóf (basszusgitár) és Füstös Bálint (gitár) már gimnáziumi éveik alatt is együtt zenéltek, ám Lábas Vikivel (ének) csak később találkoztak. Nem kellett sokat várniuk a sikerre, hiszen a 2015-ben kiadott Eső című daluk országosan ismertté tette őket.

A zenekar megalakulásában fontos szerepet játszott egy tehetségkutató verseny. Meséltek erről?


Viki: Egy balatonboglári tehetségkutatóban találkoztam a fiúkkal életemben először. Delov Jávor volt az egyik zsűritag, ott találkoztunk vele is először. Neki is köszönhető, hogy mi most egy zenekar lehetünk. Onnan indult minden, viszont utána eltelt pár év, mire ténylegesen megalakultunk.

Milyen emlékek fűznek titeket a Margitszigethez?

Bálint: Én már kiskoromban is sokat jártam ki a szigetre, mivel közel laktunk hozzá. Szerintem egy nagyon jó hely a város közepén, ahová a nyüzsgésből kicsit el lehet szökni. Amikor megalapítottuk a zenekart, szerettünk volna párhuzamot vonni ezzel. Ha valaki eljön a koncertünkre, akkor ő is ki tudjon szakadni a mindennapok zsongásából.

Ahogy ti is, rengeteg magyar zenekar próbált először angolul dalokat írni. Miért döntöttetek végül úgy, hogy csak magyar szövegeket írtok?

Viki: Ha az emberekhez szeretnél szólni itthon, ahhoz magyarul kell énekelni, így lesz közönségünk. Bár manapság ez már változó tendencia, mert vannak új, sikeres magyar előadók, akik angolul énekelnek. Nekünk Bródy János mondta, hogy jó lenne, ha csak magyarul énekelnénk meg írnánk dalokat. Igaza volt és bejött. Megéreztük az ízét, milyen másokkal együtt dobogni egy színpadon, és beleszerettünk ebbe.

Szerintetek minek köszönhető, hogy ilyen hamar berobbantatok a köztudatba?

Viki: Ami kívülről hirtelennek tűnik, az belülről abszolút nem az. Mindannyian már kisgyermekkorunk óta zenélünk és mindig is ezzel szerettünk volna foglalkozni. Ez igazából egy 10-12 éves munkának a végeredménye, illetve, hogy jól összeadódtak az energiáink.

Kristóf: Én is így gondolom, szerintem nem volt gyors. Egy dologra emlékszem, mikor elkezdte játszani a rádió az Eső című dalunkat. Akkor volt egy nagy téli leállásunk és mikor újra elkezdtünk koncertezni januárban és februárban, azt vettük észre, hogy mindenhol teltházak várnak, és ez nagyon klassz érzés volt. Nem is értettük, hogy egy-két hónap leforgása alatt hogyan tudott ez így megváltozni. Ez az élmény nekem szignifikánsan megmaradt.


Tavaly szeptemberben megjelent a negyedik nagylemezetek Hol marad az én történetem címmel. Mi az, amit ebbe az albumba beleraktatok, de az előzőekbe nem?

Viki: Mi folyamatosan próbálunk fejlődni, ezen az albumon is érződik. Igazi eklektikus poplemez lett, mélyebb, mint az eddigiek. Életünkben most dolgoztunk először egy producerrel, egész lemezt átölelve, úgyhogy ez egy elég nagy váltás. Toldi Miklós munkássága nagy lenyomatot képez az egész albumon. Változás, hogy élő dob nincs ezen a lemezen, míg az előzőeken volt.

Bálint: Mindig is szerettünk kísérletezni és új utakat kipróbálni. Ezen a lemezen is így volt most. Miki nagyon jó társnak bizonyult ebben, mutatta az utat nekünk, teljesen új irányokat hozott be, ami nagyon inspirált. Sok olyan dolgot próbáltunk ki általa, amit korábban még nem.

A karantén idejére a zenekar Viki szülővárosába, Fonyódra vonult el alkotni. Milyen volt az összeköltözés?

Bálint: Az igazság az, hogy már hét éve lényegében folyamatosan együtt vagyunk, úgyhogy nem volt ez sem szokatlan. Nagyon jó volt, hogy jött ez az időszak, mert mi azáltal, hogy együtt voltunk, könnyen tudtunk reagálni bármilyen megkeresésre, zenei felkérésre. Rögtön tudtunk teljesíteni, mert nem voltunk szétszakítva, mint sok más zenekar. Ezt az előnyünkre tudtuk fordítani. Ott kezdtünk el dolgozni az új dalokon is.

Kik segítettek az új lemez létrejöttében?

Viki: Most történt először, hogy nem találkoztunk a dalszövegírókkal. Online zajlott a munkafolyamat a többiekkel. Szerencsések voltunk, hiszen Toldi Miki, aki az egész lemeznek a producere, ott lakott közel, úgyhogy mindig el tudott jönni. Beköltözött egy időre ő is, így sokkal gördülékenyebben ment a munka. Egy új barátot szereztünk általa. Az egyik dalszövegírónk, Szepesi Mátyás mindig videókat küldött, míg Dzsúdló hangüzenetekben vette fel, hogyan képzeli el a dalnak a szövegét.

Kristóf: Bródyval a közös munkát már abszolút hagyománynak tekintem, az első lemeztől kezdődően. A Nem voltál jó-val kezdődött az egész történet, azóta van egy ki nem mondott megállapodás köztünk, hogy minden lemezre ír nekünk egy dalszöveget, mi pedig cserébe elővesszük az ő egyik korábbi szerzeményét. Ebből mind a két fél abszolút profitál.

Melyik a kedvenc dalotok a lemezről és miért?

Bálint: Minden nap más. Most hozzám legközelebb a Senki nem felel áll. Ez írja le számomra azt a hangulatot, ami ott, Fonyódon volt.
Kristóf: Én a Nem tudtam mást tenni című dalt szeretem a legjobban.
Viki: Az Engedd elt szeretem, mert nagyon örülök, hogy Dzsúdlóval együtt dolgozhattunk.


Mik a jövőbeli terveitek? Gondolkodtatok már azon, hogy a későbbi dalaitokat csak ti írjátok?

Viki: Ha megkeresünk valakit, hogy segítsen, akkor nekünk vannak saját versszakaink, szövegeink, de nem érezzük teljesen 100%-osnak, ezért szeretnénk az adott szövegíróval együtt dolgozni. Szeretünk külső fülekkel együtt alkotni. Zseniális, mikor több energia összeadódik, mi is egy csapatban vagyunk, rengetegen vesznek minket körül, úgyhogy próbálunk mindenkinek adni a szavára. Igazából a dalszerzés mindig tőlünk indul, az abszolút önálló munka. Vannak dalok, melyeket Kristóf ír, vannak, amiket Bálint, illetve én is. Fel kell nőnünk még a feladathoz, hogy teljes egészében mi hozzuk létre a dalokat, de jó olyan emberekkel dolgozni most, akikre felnézünk, és akikkel eleve szeretünk együtt lenni. A közeljövőben reméljük, hogy meg fogjuk tudni turnéztatni az új lemezt vidéken is, aztán mindenkinek megvan az egyéni terve, ezt majd adja az idő. Az elmúlt időszakban megtanultunk azt, hogy nem kell annyira előre előre tervezni, nem tudhatjuk, hogy mit hozhat a sors, hiszen bármi közbejöhet.

A szerző felvételei

Írásunk a Csallóköz hetilap cikke alapján készült.

Hozzászólások

@

Küldés