Kemény helyzetek, megható pillanatok


Póda Erzsébet  2015.3.17. 3:01

Beszélgetés Kosznovszki Henrietta polgármesterasszonnyal.

Helemba egy zsákfalu a szlovák-magyar határnál: a Duna és az Ipoly folyók közt fekszik, mesés szépségű természeti környezetben. A legutóbbi népszámlálás alapján lakosainak száma 710 fő.
A község élén Kosznovszki Henrietta polgármesterasszony áll, aki immár a negyedik választási időszakot tölti ebben a funkcióban (függetlenként).
Nőként nem egyszerű a dolga, de a lakosok a legutóbbi helyhatósági választásokon is bizalmat szavaztak neki, pedig két férfikihívója is akadt. Ez is jelzi, hogy bíznak benne, mert jól végzi a feladatát.

Hogyan kezdődött?

Közgazdasági szakközépiskolát végeztem, de először népművelőként alkalmaztak a járási kulturális központban. Amikor a helyi önkormányzatok megalakultak, akkor már a községi hivatalban dolgoztam, és továbbra is a népművelői feladatokat bízták rám. 1996-ban átvettem a könyvelést is. Úgy is mondhatnám, a községi önkormányzat minden munkakörének lépcsőfokait végigjártam. A 2002-es helyi önkormányzati választások előtt döntöttem úgy, hogy megpróbálkozom. Nőként is döntenem kellett, mert ez már nemcsak a munkáról, hanem a családról, a magánéletemről is szólt. (Van egy lányom, most huszonhárom éves.) A döntésem így a családvállalás kérdését is érintette, de a férjemmel közös volt az elhatározás. Tudtuk, hogy ez milyen lemondásokkal jár, hogy ez egy állandó szolgálat.


Amikor az első választási időszak véget ért, mi volt az, ami tovább vitte, ösztönözte, hogy folytassa?

Igyekeztem a nehéz feladatok még nehezebb megoldását elfelejteni, és amikor mérlegeltem, a mérleg nyelve mindig afelé billent, hogy amit addig elértem, az szép sikernek nevezhető. És sokat nyomott a latban a körülöttem lévő emberek ösztönzése és támogatása. Ez indított arra, hogy újra megmérettessem magamat.

A többi választásokkor voltak kihívói is. Az bizonyára nagyon izgalmas helyzet, hiszen duplán lehet sikerélmény, ha újra bizalmat szavaz a falu. Milyen érzés volt az ön számára?

Az első választási ciklusban nem volt ellenfelem. Ennek is örültem, mert ha a községből nem indul más jelölt, az is egyfajta bizalmat és elégedettséget jelent. A következő alkalommal már volt két férfi kihívóm. Szerintem egy nő számára az egyik legnagyobb támadási felület éppen az, hogy nő. Ezt a felületet támadták is, de mégis nagy fölénnyel nyertem. A harmadik választáskor volt egy férfi ellenfelem, akit akkor nagyon esélyesnek tartottam, de akkor is nagy fölénnyel nyertem. Talán a legnagyobb megmérettetésben legutóbb volt részem. Sosem becsülöm le az ellenfeleimet, de most nagyon támadó hangnemű, sárdobáló kampányok folytak. Kemény időszak volt számomra, nagyon vártam már a végét, bármi is legyen az eredménye. Ismét bizalmat kaptam. Ez különleges érzéssel töltött el. Hiszen, ha megnyerünk egy választást, az a legnagyobb értékelése és eredménye a munkánknak, hogy bizalmat szavaztak a választók. Ez bizonyságot ad arról is, hogy jól döntöttem.


Mik azok a dolgok, amelyek azóta jöttek létre a faluban, amióta ön a polgármester?

A temető elé építettünk egy székelykaput, korszerűsítettük a közvilágítást, amivel energiaköltséget tudtunk megtakarítani. Felújítottuk a helyi óvoda nyílászáróit és tetőszigetelését, valamint a községi hivatalét és a kultúrházét. A régi iskola épületének (amelyben ugyan tanítás már nem folyik, egy ideig mesterek és művészek házaként funkcionált), tetőszerkezetét és külső felújítását uniós pályázatból építettük újjá. Az épület egy részében Nagy János szobrászművész lakott (most már saját háza van), az ő alkotóműhelyei zajlottak. Az épület sorsáról és kihasználtságáról valamint a belső felújításról majd az új képviselő-testületünk dönt. Többféle ötletünk is volt, egyelőre ezeket tárgyaljuk.


Ahol éppen most beszélgetünk az a szépen felújított falumúzeum egyik terme.

Az épületet megvásároltuk, majd a hozzátartozó telket is, pályázati forrásokból, és a szüreti felvonulás idején volt az ünnepélyes átadása. Eredetileg egy kovácsmester háza volt, a berendezést a helyi lakosoktól gyűjtöttük össze, támogatónk is volt, személyesen Józsa Vince és Pongrácz Aurélia. A nyugdíjasok is részt vettek a felújításban, de nagyon sokan segítettek. A régi parókia pincéjét is felújítottuk, ott pincemúzeumot hoztunk létre. Helemba a szőlőtermesztéséről volt híres, egyik jellegzetessége a falu főutcáján található pincesor, amely egy része ma már kulturális műemlék. Ennek az örökségnek a megóvására hoztuk létre az említett pincemúzeumot is. Van egy nyaralónk, és van egy idősotthonunk is. A civilszervezetek is aktívan részt vesznek a falu életében. Van farsangi felvonulásunk és szüreti fesztiválunk, amely minden évben színvonalas programokkal jelentkezik. Nyugdíjas, vadász- és horgászszervezetünk, amatőr színjátszókörünk, énekkarunk, citerazenekarunk. Falunkban igazán színes a kulturális élet. Az egyes szervezetek, ha kell, társadalmi munkát, ha kell, rendezvényeket szerveznek. Ez az aktív kulturális élet az egyik büszkeségem.

Most, amikor beszélgetünk (februárban, a szerk.megj.), épp a farsangi felvonulók készülődnek a téltemetésre, ami Helemba egyik híres hagyománya. Láttam, hogy nagyon sok fiatal vesz részt a farsangi kiszejáráson.

Nálunk nagy hagyománya van a farsangnak, már az 1800-as évek óta. A háború alatt szünetelt, de utána újjáéledt. Akkoriban csak a legények kapcsolódtak be, a maskarák, ők vonultak végig a falun. A lányokat bekormozták, megzörgették a kapukat. Ma már a maskarák mellett megjelentek az álarcos és jelmezes figurák is. A fiúk és a lányok együtt viszik a kiszebábut végig a falun, egy-egy gyújtóponton tüzet gyújtanak, és bolondoznak, táncot járnak. Végül a kiszebábut meggyújtják és az Ipoly vizébe dobják. Ez a télűzési ceremónia. Mikor még megvolt Helemba és Ipolydamásd közt a híd, akkor velük közösen szerveztük ezt a farsangi ünnepséget. Az egyik éven itt, a másik évben ott vendégeskedtünk. 2000-ben az Ipoly áradata elvitte a hidat, azóta a télbúcsúztatóra busszal jönnek át hozzánk.


Hogy érzi, melyek ennek a foglalkozásnak a szép és árnyoldalai?

A legjobb, amikor egy feladat kapcsán a visszaigazolás pozitív. Ez az abszolút sikerélmény, nőként számomra talán többszörösen is annak számít. Vannak kemény helyzetek és megható pillanatok, amelyek könnyet csalnak a szemembe. A legnehezebben az alaptalan vádaskodást, a bántást, a nem építő jellegű kritikát, a rosszindulatot és irigységet viselem el, de azt hiszem, ezzel mindenki így van. Az évek során megedződtem, ez talán a korral is jár. Harminckét évesen kezdtem ezt a munkát. Voltak dolgok, amelyeken napokon át rágódtam, de most már könnyebben túlteszem magam. Megedződtem. És talán már a családom is. A kezdetekben, ha látták, hogy bánt valami, ők is velem együtt szenvedtek. Többször mondták azt is, hogy hagyjam abba. Eddigi legnehezebb feladatom az árvíz ideje alatt volt. Amíg az ár nem vonult le veszélymentesen, huszonnégy órás szolgálatban voltam én is. Ruhában aludtam, hiszen bármikor lehetett riasztás. Vitáznom kellett az emberekkel, feladatokról dönteni, utasításokat kiadni, és elsősorban meg kellett védeni a falut. De az a tapasztalatom, hogy az emberekre lehet számítani, és mikor látom az összefogást és a segítségüket, az egy rendkívüli érzés.


Előfordult valaha, hogy a női mivolta miatt kapott támadást?

Persze, a fülembe jutottak bizonyos megjegyzések. Sokan mondják, hogy gyenge vagyok, mert nem kiabálok, nem robbanok ki, de nekem más a természetem. Általában mindenkit szépen megkérek, igyekszem vitás kérdésekben normális hangnemben beszélni, és van, aki ezt a gyengeség jelének veszi. Sokan mondják, hogy minden jó, jól csinálod, igen, takarékosan gazdálkodunk, a válságot is átvészeltük a segítségeddel – de keményebbnek kellene lenned, rá kellene csapnod az asztalra! Én a magánéletemben sem vagyok ilyen. Mindig arra törekszem, hogy megtaláljam azt az utat, amelyen nem erőszakkal, nem kiabálva és másokat megdorgálva érem el, amit akarok. Bár, néha már én is úgy érzem, talán lehetnék sokkal keményebb is.

Fotók az interjúalany archívumából
1-4. A polgármesterasszony munka és feladatvégzés közben
5. A 2000-es árvíz idején
6. Helemba a festői szépségű természetben



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

A függöny mögött

Tompa Orsolya

Az önvaló kifejezése mindenki számára mást jelent. Beszélgetés Zoltai Bea festőművésszel.

2017.10.7.    5


Pillanatnyi impressziók

Tompa Orsolya

„A fényképezőgép képeket örökít meg, de valójában a puszta képnél jóval többet rögzít.” Beszélgetés Szalay Mona fotográfussal.

2017.7.23.    64


Teológia és feminizmus

Tompa Orsolya

A teológia sokrétű és megosztja az embereket. A feminizmus is. Beszélgetés dr. Perintfalvi Ritával.

2017.4.21.    9


Örülni minden apróságnak

Póda Erzsébet

"Megtanultam, hogy nem szabad siránkozni. Megtanultam kimondani, ha valami bánt, vagy nem értek egyet valamivel." Beszélgetés Fabó Máriával, a Komáromi Jókai Színház marketingvezetőjével, a Szakképző és Felnőttképzési Intézet igazgatójával.

2016.8.8.    88


Katonaélet nőként

Tompa Orsolya

Hogyan éli mindennapjait és hogyan áll helyt a mindennapokban egy nő katonaként? Riportunkban ezekre a kérdésekre keressük a választ maguktól a katonanőktől.

2016.6.27.    95


Bőrnek, léleknek

Póda Erzsébet

Nem elég szempillát, szemöldököt festeni, a kozmetikusnak szépíteni kell a vendég bőrét, ápolni a lelkét, mondja Both Tímea kozmetikus.

2016.5.30.    14


Minden ország más

Tompa Orsolya

Beszélgetés Harmincz Ritával, a sárga ruhás utazóval.

2016.4.28.    8


A pillanat varázsa

Póda Erzsébet

Szeretem megmutatni, hogy ezernyi szépség és csoda ölel körül minket: beszélgetés Virágh Mária fotóssal.

2016.2.5.   


Szex, érettség és más kérdések

Tompa Orsolya

Beszélgetés Győri Szilvia szexuálpszichológussal.

2016.1.21.    29


A tehetségen túl

Póda Erzsébet

Beszélgetés Bakonyi Orsolya előadó- és képzőművésszel.

2015.12.28.    80


Azt alkotom, amit szeretek

Tompa Orsolya

Beszélgetés Wéber Andreával azaz Mandy Candyvel.

2015.12.10.    139


Mozgásban az életem

Tompa Orsolya

Beszélgetés Prázmári Erika aerobikoktatóval a sportról, a testmozgás fontosságáról, és sok minden másról.

2015.11.20.    71