Kézművesek karanténban


Tilajcsík Dóra  2020.5.8. 12:00

Milyen most kézművesként tevékenykedni? Erről kérdeztük az érintetteket. (Megszólal Petro Veronika, Fekete Dóra, Nagy Tímea és Sántha Patasi Gabriella.)


Ahogy azt a hivatalos adatok, valamint az előrejelzések mutatják, a koronavírus komoly csapást mér a gazdaságra is. Ezekben az időkben közelsem egyszerű vállalkozónak lenni. Akik pedig talán még náluk is nehezebb helyzetben vannak, azok a kézművesek, hiszen piacok és vásárok nélkül csupán a saját leleményességükre számíthatnak, hogy továbbra se maradjanak bevétel nélkül. Négy ügyeskezű csallóközi riportalanyt kérdeztünk. Miként élik meg ők az aktuális helyzetet, mi hiányzik nekik a legjobban a régi „unalmas mindennapokból”, próbálják-e segítségül hívni az internet adta lehetőségeket, valamint, hogy mit tanulhatunk, milyen pozitív hozadékai lehetnek a jelenleg uralkodó helyzetnek.


Petro Veronika (Nagymegyer), Cukorpalánták

Mivel anyasági szabadságomat töltöm, így a napi rutinom nem sokban módosult, hiszen a munkámat eddig is akkor végeztem, amikor a kislányom éppen szundikált. A családdal töltött minőségi idő azonban gyökeresen megváltozott. Míg eddig kisebb-nagyobb kiruccanásokra vonultunk el, most az udvar és a házikónk között ingázva kell kreatívnak lennünk. Azonban a megfelelő módszerekkel ez is izgalmas lehet. Amikor ékszerkészítéssel kezdtem foglalkozni még külföldön dolgoztam, ezért már akkoriban kulcsfontosságú volt számomra, hogy az online térben is jelen legyek. Sőt, akkoriban szinte csak online megrendeléseim, eladásaim és érdeklődőim voltak. Az utóbbi években azonban belekóstoltam a piacozásba, és nagyon hiányzik a személyes kommunikáció. Az, ahogy szemtől szemben látom, ahogy épp megcsodálnak egy ékszeremet, vagy beleszeretnek egy darabomba. Az én eladásaim is visszaestek, mivel senki nem megy bálba, szórakozni, esküvőbe, de azért akadnak néhányan, akik a szerettüknek Cukorpalántával kedveskednek. Az alkotásban továbbra sem fog vissza semmi. Folyamatosan készülnek az újdonságok, igaz, lassabb tempóban, mivel a szabadidőmet most a szájmaszkok varrása is kitölti, amit anyukámmal együtt készítünk. Úgy érzem, még korai messzemenő tanulságokat levonni, azt azonban mindannyiunknak tudatosítani kéne, hogy mennyire sebezhető a társadalmunk.


Fekete Dóra (Bős), Handmade by Dóri

Sajnos semmi sem a régi. A kereslet jócskán megcsappant, hiszen az olyan események, mint a születésnapok, esküvők most beláthatatlan ideig szünetelnek. Húsvét környékén már-már az volt az érzésem, mintha az ünnep is elmaradna. A ballagási csokrok szintén csak egy dobozban árválkodnak, s egy teljes évet kell majd várniuk arra, hogy új tulajdonosukhoz kerüljenek. Az anyák napjához közeledve néha-néha megcsörren a telefon, hiszen most nem lehet egy boltban válogatni, így sokkal egyszerűbb kézművesre bízni az ajándék készítését, aki mindent személyre szab. A hétvégék kicsit üresnek hatnak, hiszen ahelyett, hogy a dobozomat pakolnám a piacra, most mással kell elütnöm az időt. Ennek a csendes időszaknak azonban van némi haszna is. Az eszközeim végre szép sorjában állnak a helyükön, végre nem halogattam tovább a rendszerezést. Továbbá jutott néhány szabad percem arra is, hogy beleássam magam az új technikák elsajátításába. Arról nem is beszélve, hogy most vagy soha, mindenki felfedezheti a benne rejlő háziasszonyt, ami eddig is ott volt, csupán a rengeteg teendő nyomása alatt nem kapott elég teret.


Nagy Tímea (Dunaszerdahely), Tímea Mézeskalácsai

A koronavírus negatív hatásait kivétel nélkül mindenki megérzi. Nem csupán a rendelések fogyatkoztak meg – az összejövetelek betiltása miatt a tanfolyamokat is törölnöm kellett. Sokan még csak most kezdik bevezetni a produktumaikat az online piacra, a mézeskalácsaim viszont eddig is megtalálhatóak voltak az interneten. Így nekem ezzel a problémával már nem kell foglalkoznom. Mivel az emberek vásárlási lehetőségei csökkentek, egyre inkább azt tapasztalom, hogy a hazai kézművestermékeket részesítik előnyben, ami nagyon pozitív. Annak ellenére, hogy a piac előtti napok rohanással, kapkodással teltek, én szerettem. Hiányzik a környezet, a készülődés, a nyüzsgés, és persze emberek. A vírus előtt a rendelések teljesítése tette ki a napjaimat, most megvalósíthatom mindazt, ami gondolatban már rég megszületett. Túl gyors világban éltünk, és nem igazán voltunk képesek kiszállni a mókuskerékből. Most viszont lelassítottunk, magunkra és a családunkra is jóval több figyelmet tudunk fordítani. Képesek vagyunk olyan egyszerű, ám annál értékesebb dolgokat beépíteni a napunkba, mint egy séta, amikor a gondolatainkra mélyedünk. Egyszerűen van időnk élni.


Sántha Patasi Gabriella (Bős), Gabi Horgolásai

A párommal mindketten itthon ragadtunk, így teljesen más a napok dinamikája. Annak ellenére, hogy egy csomó időm van, nem kezdtem lázas alkotómunkába. Egyrészt főként a maszkok varrása felé fordultam, hiszen most az az igazán szükséges. Az utóbbi időben már egyáltalán nem kedvtelésből dolgoztam, csupán a vásárlóim elvárásait teljesítettem. Mivel a piacokon már tavaly visszaesést tapasztaltam, fontolgattam, hogy kihagyom az idei szezon, a kérdés pedig magától megoldódott. Most van időm magamat boldoggá tenni. Pakolgatom és osztályozom az alapanyagokat, valamint új módszerekkel kísérletezek. A mindennapjainkat tekintve pedig rá kell jönnünk, miként tudjuk magunkat otthon hasznosan lekötni, s hogy mi is az igazán fontos. El kell sajátítanunk, miként birkózzunk meg a problémáinkkal, ahelyett, hogy futunk előlük. A bezártság miatt sokkal jobban megismerjük egymást, jobbak leszünk a konfliktusok kezelésében, megtanulunk alkalmazkodni, együttműködni és bizonyos célok érdekében összefogni. Talán még a rég elszakadt kötelékeket is megújíthatjuk. Viszont arra is ráébredtünk, hogy egy csomó tárgyi dologra nincs szükségünk, és ez bizony a kézművesekre is hatással lesz.

Ugróczky István felvételei

Írásunk a Csallóköz hetilap cikke alapján készült.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Középpontban a közösség

Zana Anita

Beszélgetés Musitzné Pál Renátával, aki korábban látássérülten is önkéntes munkát végzett.

2024.3.4.   


Lassan minden a helyére kerül

Zana Anita

Beszélgetés Horenka Erika látássérült írónővel.

2024.2.25.  1   


„A világ változik, a vers örök”

Zana Anita

Riportalanyunk, Zajcsek Norbert, a látássérültekből álló amatőr színtársulat, a Varázsszínpad, tagja volt hét éven át. Az Egyesület rendezvényein általában szavalni szokott.

2024.2.8.   


„A helyemen vagyok”

Zana Anita

Interjú Kovácsné Mendler Annamáriával, aki klienskoordinátorként dolgozik, s mindezt fehérbottal teszi.

2024.2.2.   


Én ilyen vagyok

Póda Erzsébet

Az tegnap.ma irodalmi díj egyikét az idén Nagy Erika, a Szlovákiai Magyar Írók Társaság titkára kapta. Ez alkalommal készítettünk vele egy villáminterjút.

2023.12.6.   


Soha nem szabad feladni!

Póda Erzsébet

Villáminterjú a világhírű magyar vadásszal, vadászíróval, természetvédővel, Hídvégi Bélával, aki több rangos díjat elnyert már tevékenysége elismeréseként.

2023.9.28.   


Katona vagyok!

Póda Erzsébet

Beszélgetés a francia idegenlégióban szolgált Maquet Ludovic-kal, akinek nemsokára megjelenik a légiós éveiről szóló könyve.

2023.7.27.  9   


Sosem unatkozom

Zana Anita

Beszélgetés Vígh Erikával, Vígh Éva lányával, aki a Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületének egyik meghatározó alakja volt.

2023.3.5.   


Krónikus bőrbetegség és a stressz

Vona Ildikó

Beszélgetés dr. Szalai Zsuzsanna gyermekbőrgyógyásszal a különböző bőrbetegségek gyógyításáról.

2023.2.21.   


Az önkéntességtől az elnöki székig

Zana Anita

Villáminterjú a Pro Caritate díjas Pestiné Pető Máriával.

2023.1.31.   


Az iskolán túl

Kucsora Zsolt

Beszélgetés a tardoskeddi Benkő Timea pedagógus-íróval.

2022.10.19.   


Kapcsolatok hálójában

Zana Anita

Beszélgetés a Szolnokon élő Baranyi Miks Máriával, aki látássérültként dolgozik a könyvtáros szakmában.

2022.10.2.