Külföldről haza

Huszár Ágnes  2013.1.17. 5:53

Az élet sok helyre „elviheti” az embert. Nyitott a világ, bárhol dolgozhatunk és tanulhatunk, ha ügyesek vagyunk.

Valaki itthon, más pedig külföldön próbál szerencsét. Az tény, hogy gyakran hallok ismerősökről, akik kiutaztak Angliába, Németországba vagy Kanadába. Ott jártak egyetemre, ott találtak munkát, és bizony előfordult, hogy ott alapítottak családot, és letelepedtek. De vajon hányan és főleg miért döntenek úgy a külföldi próba-szerencse után, hogy hazaköltöznek szülőhelyükre, és ott boldogulnak?

Erről a témáról beszélgettem Dunaszerdahelyen egy huszonéves fiatalemberrel, Marczell Andrással, aki több év angliai tartózkodás után hazaköltözött szlovákiai magyar szülővárosába. Változtatott a lakhelyén, és mint kiderült, a jelenlegi munkája is más, mint amivel külföldön foglalkozott. Beszélgetésünk során szóba került a filmkészítés is, ami András szakmája. Valamint az a váltás, ami a nyugat-európai és közép-európai életmód és lehetőségek közötti különbségek miatt történt a fiatalember életében.

Évekig Angliában éltél, majd úgy döntöttél, hogy hazaköltözöl Szlovákiába. Miért döntöttél úgy, hogy változtatsz?

Majdnem öt évig éltem kint, és miután befejeztem a főiskolát Birminghamben, dolgozni kezdtem. Valójában akkor csúcsosodott ki a pénzügyi válság, a munkahelyek és a lehetőségek száma csökkent, sok cég csődbe ment. Az a cég is, amelynél dolgoztam, a megszűnés határán volt, és nem éreztem magam jól. A főiskola befejezése után majdnem mindegyik osztálytársam hazament. Igaz, hogy nagyrészt angolok voltak, de nem Birminghamből származtak, és ezek után csak egy volt osztálytársammal, barátommal tartottam a kapcsolatot. Amikor ő is úgy döntött, hogy hazaköltözik Németországba, úgy nézett ki, barátok, ismerősök nélkül maradok egy nagyvárosban. Ekkor döntöttem: nem maradok Birminghamben.

Tehát elsősorban a munka és a barátok hiánya miatt váltottál…

A munka volt az, ami miatt hazaköltöztem, de honvágyam is volt már, hiányoztak a barátaim, a családom.

Végleges a döntés? Mihez kezdtél, miután megérkeztél?

A hazaköltözésem óta nem is voltam még Angliában, és nem tervezem, hogy újra visszamegyek. Kirándulni talán elutazom Birminghambe, de odaköltözni biztosan nem fogok. Amikor először hazaköltöztem, úgy gondoltam, folytatom a tanulmányaimat. Elkezdtem járni a brünni egyetemre, alkalmazott informatika szakra, de a képzés nem igazán váltotta be az ehhez fűzött reményeimet. Abbahagytam, majd elkezdtem foglalkozni azzal, amit Angliában tanultam: a filmkészítéssel. Készítettem néhány reklámfilmet, és elkezdtem a német kollégámmal egy dokumentumfilmen dolgozni, úgyhogy ebben az évben néhány hetet Németországban töltöttem.

A hazaköltözésed után azt a munkát, szakmát próbáltad folytatni, amit Angliában tanultál és végeztél?

Az egyik munkát igen, amit kint is végeztem. Angliában négy különböző helyen dolgoztam. Tanítottam két egyetemen, majd alkalmam nyílt a filmkészítésben dolgozni. Egy magánbefektető elkezdett egy vígjátékot forgatni, amit mozifilmnek szánt, és felajánlották nekünk, hogy állítsuk össze a werkfilmet. Ez a munka néhány hétig tartott, utána pedig elkezdtem dolgozni egy cégnél, ahol egy webes platformot hoztunk létre. Talán ez a webes munka állt a legtávolabb tőlem és az eredeti szakmámtól. Amikor hazajöttem Szlovákiába, szabadúszóként próbáltam érvényesülni, de ez nem könnyű itt a környékünkön. Ha valaki nem akar kommersz esküvői, születésnapi videókkal foglalkozni, akkor nagyon ingatag talajon áll filmkészítőként. Itt kevés reklámfilm készül, a televízióban láthatókat pedig kizárólag nagy cégek forgalmazzák. Oda nehéz bekerülni.

Beszűkültek a lehetőségeid a filmezést illetően?

Voltak olyan reményeim, hogy majdcsak elhelyezkedem a filmszakmában, de kiderült, hogy itt nem igazán működik a filmszakma a szó teljes értelmében. Ami pedig filmszakmaként létezik Szlovákiában, az egy szűk kör, nehéz bekerülni közéjük ismeretség, kapcsolatok nélkül. Próbáltam bejutni több tévécsatornához, de hiába jelentkeztem a meghirdetett állásokra, hiába felelt meg az életrajzom, gyakran választ sem kaptam.

A közép-európai gondolkodáshoz hozzátartozik, hogy a sógorom sógorának a sógora könnyebben érvényesül, mint egy szakmailag képzett, de kapcsolatokkal nem rendelkező ember. Annak ellenére, hogy a szakmádban nem tudtál elhelyezkedni, jelenleg is sikeresen érvényesülsz, hiszen egy nyelviskolában dolgozol angoltanárként. Angliában is az életed része volt a nyelvoktatás?

Kint nem tanítottam angol nyelvet. Birminghamben, az egyetemen filmkészítéssel kapcsolatos tantárgyat oktattam az angol diákoknak. A főiskola befejezése után a tanárom hívott fel, hogy van egy ilyen munkalehetőség, érdekel-e, hát belevágtam. Az angol nyelv oktatása nekem teljesen új dolog, a végzettségem sem tanár, de nagyon élvezem ezt csinálni.

Hiányzik valami Angliából, Birminghamből?

Talán a nagyvárosi élet, de annak is több oldala van. Hiányzik is, meg nem is, mert most élvezem a csendes kisváros szépségeit. Birmingham nagyváros, ott mindig nyüzsgés van. Tetszett, hogy bármit bármikor meg tudtam venni, és mindent házhoz hoztak gyorsan, pontosan és ingyen. Ezek a dolgok nálunk még másképp működnek. Angliában a fizetésem egészen más méreteket öltött, habár a kiadások is jóval magasabbak voltak. A szolgáltatások ára, az adók nagyon magasak, drága az élet. Külföldön valahogy felgyorsultabb minden. Nagyon sok ember rohan, nincs idejük semmire. Egy nagyvárosban kevesebb az ismerős – egyetlen szomszédomat sem ismertem meg az öt év alatt. Az egyikkel is csak köszöntünk egymásnak.

Pozitív vagy negatív váltásnak éled meg a hazaköltözésedet?

Ez inkább pozitív váltás, annak ellenére, hogy olyan munkát még nem találtam, ami a filmszakmával kapcsolatos. Viszont hobbiként ugyanúgy tudom folytatni, ugyanúgy gyakorlom, és nem tudhatom, hogy a jövő hogyan alakul. Ebben a szakmában, ha az ember rögtön nem talál állást, nem kell elkeseredni, mert lehet, hogy fél év múlva talál egy filmes munkát. A jelenlegi munkámat is el tudom képzelni hosszabb távon, hiszen tetszik. Most egy multinacionális cégnél dolgozom, és emellett angol nyelvet oktatok.

Még mit tartasz pozitívumnak illetve negatívumnak?

Itt nőttem fel, nekem ez a város ismerős hely. Akármennyire is hozzá tudtam szokni a külföldhöz, nagyon sok minden hiányzott itthonról. Sokan azt gondolják, ha valaki kiköltözik, akkor többé nem jön haza. De nem biztos, hogy ez mindig igaz. A döntésemet sok dolog befolyásolta. Lehetséges, hogy ha több ismerősöm vagy közelebbi barátom marad Birminghamben, akkor ott maradok. Sok minden előfordulhatott volna, de nem bántam meg, hogy hazajöttem.

Köszönöm a beszélgetést!

Hozzászólások

@

Küldés