Magyar vőlegény, japán menyasszony


Huszár Ágnes  2014.5.7. 3:45

Interjú Méhes Gáborral a japán házassági szokásokról

Vannak emberek, akik egész életüket a szülőföldjükön élik le, míg mások messzire jutnak hazájuktól. Az utóbbiak mintha nem teljesen a számukra megfelelő helyre születtek volna. Az érdeklődésük, a kíváncsiságuk, a nyitottságuk miatt egyszer csak egészen más kulturális és társadalmi közegbe kerülnek, és az évek során alaposan megismerik a saját hagyományaiktól gyökeresen eltérő szokásokat. Az embert általában hajtja a kíváncsiság, sok tájra eljuthat kirándulóként, de egy olyan embert, aki szlovákiai magyarként Japánban köt ki, bizonyára mélyebb kötődés visz a felkelő nap országába. Ez a kötődést pedig csak erősíti, ha japán kedvesét feleségül veszi, főleg, ha a hagyományos szertartást választják.
Erről faggattam Méhes Gábort, aki a felvidéki Dunaszerdahelyről indult, és élete fontos eseményét, az esküvőjét Nagaszakiban élte át.

Mikor és hogyan kerültél először kapcsolatba a japán kultúrával?

Első éves egyetemistaként, amikor megláttam egy tagfelvétel hirdetést az egyik pozsonyi aikidó klubba. Ettől kezdve főleg a japán harcművészetek és a régi, minőségi szamurájos filmek vonzottak. Még intenzívebben 2007 őszén kerültem kapcsolatba a kultúrával, mikor is sikerült eltöltenem két feledhetetlen hónapot Japánban.

Miért döntöttél úgy, hogy Japánban fogsz élni? Mi volt szimpatikus az országban, az ottani társadalomban, civilizációban?

Az említett két hónap alatt sok pozitív élményben volt részem, melyek mély nyomot hagytak bennem. Izgalmas volt a kezdetleges kommunikáció japánul, az emberek finom, tartózkodó és illedelmes modora. A szakmai gyakorlatomon a japán kollégák nagyon előzékenyen és tisztelettudóan viselkedtek. Érdekes a japánok viselkedése, gondolkodása, a modern városok, a sok, de rendezetten mozgó ember, a tisztaság az utcákon. Ugyanakkor a szépen rendben tartott vidéki, falusi közeg még jobban tetszett. Mivel Japán úgymond kulturális fővárosa, Kyoto mellett voltam elszállásolva, sok szép buddhista templomhoz, kerthez és sinto szentélyhez is eljutottam. A hagyományos japán házak is nagyon tetszettek. A két hónap letelte után eldöntöttem, hogy megpróbálok legalább egy évre visszajönni, mert úgy láttam, Japán még sok megismerni valót tartogat számomra. Három év után sikerült is megkezdenem a doktori tanulmányaimat a Felkelő Nap Országában.

Nemrég házasodtál össze kedveseddel, Aszakóval. Az eljegyzésetek az ottani tradíciók szerint történt? Japánban hogy zajlik a lánykérés?

Noha sok japán pár eljegyzése ma már nem a régi szokások szerint történik (a miénk sem), azért érdemes pár szót szólnunk a még mindig élő hagyományról. Japánban az eljegyzési szertartás, a juinó 1400 éves múltra tekint vissza, mikor is az akkori császár ajándékkal lepte meg a menyasszonyát. A juinó jelentése nem két ember, hanem két család házasítása. Mivel a közfelfogás szerint a menyasszony válik a vőlegény családjának a részévé, a szertartás részeként a vőlegény családjának kell határozottabban kifejeznie háláját a menyasszony családjának egy komoly pénzbeli ajándékösszeggel. Ezen kívül több szimbolikus tárgy, illetve élelmiszer is gazdát cserél, melyek mindegyike valamilyen házassággal kapcsolatos kívánságot szimbolizál. Ilyenek például az örök boldogság, a gazdag gyermekáldás, vagy a mindhalálig együttmaradás. A jegygyűrű, mint az eljegyzés modern eleme, csak a második világháború után lépett színre.

Úgy tudom, hogy a házasságkötésetek is a japán hagyományok szerint történt. Mesélnél kicsit arról, hogy milyen helyen zajlott a szertartás?

Egy gazdag múlttal rendelkező, híres és viszonylag nagy sintó szentélyben esküdtünk meg Nagaszakiban. Maga a szentély a város kellős közepén, egy dombon áll, melyhez sok lépcsőn lehet feljutni. A szentély kapujából szép kilátás nyílik a városra és a környező hegyekre. A szertartásban a szentély főépületének központi helyiségében részesültünk, ami közvetlenül az udvarra nyílik. A sintó jelekkel színpompásan díszített, mégis harmonikus és szerény teremből sugárzott a hagyományok őszinte tisztelete és jelentősége. Ugyanakkor a fából épült szentély a keresztény templomokkal összehasonlítva kis méretű, ami a természetközelség, intimitás érzését keltette.

Hagyományosan kik vannak jelen egy japán esküvőn? Jól tudom, hogy kevés résztvevővel zajlik egy ilyen alkalom, és bizonyos értelemben bensőségesebb is, mint a nyugati világban?

Japánban is van úgymond polgári esküvő, mely általában egy drága hotel keresztény hangulatú eskető termében történik. Itt az áldást adó atya legtöbbször nem igazi felszentelt pap, hanem egy erre a munkára szakosodott félmunkaidős fehér ember, aki épp ezért autentikusnak számít. Egy ilyen esküvőn általában ötven-száz ember is részt vesz. A hagyományos, főleg sintó és néha buddhista esküvő viszont jelentősen eltér az előbbitől. A sintó Japán ősi vallási szokásain alapszik. A szentélyben az esküvőkor csak a szűk családi kör tagjai léphetnek be a szertartás termébe, ugyanakkor néhány szentélyben a legközelebbi barátok is ott lehetnek.

Az ottani vallás és az egyház szempontjából milyen fontos részei vannak egy japán esküvőnek?

Ami a hagyományőrző sintó esküvőt illeti, a szentély helyszínén kívül fontos, hogy az esküvőt is szakavatott személy vezesse le, vagyis a kannusi, főpap. A kannusit több tanonc is segíti a szertartás közben, akik feladata például a hely és a jelenlévők spirituális megtisztítása, vagy a rituális tánc a kamiszama istenség tiszteletére. Az esküvő elején a kannusi imádságban kéri a kamiszama segítségét az egybekelendő pár ügyében. A keresztény templomi esküvőtől eltérően az egybekelés kinyilvánítása után, de még a szertartás részeként, a friss vőlegénynek egy monológot kell felolvasnia. Ez az írás a hagyományokhoz híven régies japán nyelven szól, és lehetőséget ad a férfinak, mint az új család vezetőjének, hogy kinyilvánítsa elkötelezettségét és tiszteletét mind a felesége, a felmenői és jövendő utódai iránt. Érdekes része az esküvőnek a rituális szaké (rizsbor) ivása is, mely a két család egyesítését szimbolizálja. A szakét ilyenkor kis lapos tányérkákból kell inni, háromszor háromkortyonként a férjnek és a feleségnek, majd egyszer a vendégeknek is. Végül a házaspár felajánl a kamiszamának ajándékként egy-egy megszentelt szakaki faágat. Ugyanezt kell tennie mindkét család egy-egy képviselőjének is.


A dinamikusan fejlődő Japánban szinte páratlanul erős a múlt értékeihez való ragaszkodás, a régi szokások ápolása, a tradicionális viseletek megőrzése. Mesélnél kicsit arról, hogy milyen ruhát visel egy pár a házasságkötésekor?

Hagyományosan a menyasszony ruhája a fehér selyemből készült siromuku kimonó, mely fehér hímzéssel van díszítve. Külön hangsúlyt fektetnek a hajdíszre, a kacurára, mely ma már kölcsönözhető paróka formájában van jelen, és a korábbi idők menyasszonyainak hajviseletét hívja életre. Mivel a kacura nehéz, a viselése közben a menyasszonynak vigyáznia kell a helyes testtartásra. A menyasszony öltözetének harmadik fontos eleme a fejdísz, mely lehet a fejet és az arcot oldalról elfedő, kupolaszerű fehér vatabósi, vagy pedig a többet láttató cunokakusi, mely eredeti jelentése szerint a menyasszony féltékenység-szarvait hívatott eltakarni a vőlegény családja elől. A ruhák felvevéséhez természetesen külön szakértő segítsége szükséges. A vőlegény öltözéke egyszerűbb, fekete selyem kimonóból – mely hagyományos családi szimbólummal van ellátva – és az egykor szamurájok által viselt széles szárú nadrágból, hakamából áll.

A nyugati kultúrában szokás szerint vacsora, mulatság követi a szertartást. Ez Japánban is így van? Vannak-e olyan hagyományos ételek, italok, melyek fontos részeit képezik egy esküvőnek?

A japán esküvőt legtöbbször egy formális vacsora követi egy drága hotel ilyen alkalmakra tartott termében. Ezek a modern esküvői partik viszonylag bonyolultak, a megvalósítás legtöbbször profi szervezők segítségét igényli. Például előre eldöntik, hogy mikor, milyen ruhát viselve lép be a terembe az ifjú pár, hol sétál végig, mikor mond beszédet a férj, mikor az apukák, mikor a munkaadó főnökök. A tortafelvágás, barátok által készített kis mulatságos műsorok vagy karaoke-éneklések, megkönnyeztető beszédek is mind részei a vacsorának. A keleti kultúrából eredendően a vendégek nem táncolnak, ami a kedves olvasók számára bizonyosan a lagzi elengedhetetlen része. A vacsora sok kis fogásból áll, az ételeknek külön szimbolikus jelentésük van, hasonlóan a fent említett eljegyzési szertartáshoz. A lakodalom hosszát előre meghatározzák, körülbelül három, esetleg négy óra hosszúra. A formális partit viszont egy félig formális második parti követi, ahol több barát, kolléga is csatlakozhat, és amit általában az ifjú pár helyett a legjobb barát szervez. Ide belépődíjat is kell fizetni. Ezt gyakran követi még egy spontán harmadik parti is, például egy karaoke bárban vagy izakajában (japán kocsma és egyben stílusos étterem megfelelője). A mi esküvőnk után, a fentiektől eltérően az ünnepi ebédet egy szerényebb, de sokkal meghittebb, gyönyörű japánkertes, hagyományos étteremben költöttük el.

Van-e olyan eleme a 21. századi japán esküvőnek, mely már a nyugati kultúrából szivárgott át?

A Japánban tartott, nyugati stílusú esküvők nagyrészt olyanok, mint bárhol a világon, míg a hagyományos sintó esküvőn a karikagyűrűk egymás ujjára való felhúzása valószínűleg egy újabb keletű szokás. Érdekességként: a hagyományos esküvőn az újdonsült menyasszony nem kap csókot, mert ez régen nem volt szokás.

A fiatalok körében mennyire népszerű a házasságkötés Japánban? Sokan választják a hagyományos esküvőt?

Japánban egyre több az egyedül élő felnőtt, akik közül sokan nem tudják, hogyan találjanak maguknak partnert, vagy nem is keresnek. A szerencsésebb tábornál, annak ellenére, hogy a nyugati stílusú esküvő nagyon kedvelt, viszonylag sokan választják a hagyományos esküvőt.

Meglehetősen ritka, hogy egy nyugati ember ennyire átadja magát a japán szokásoknak, és ennyire mélyen megéli az ottani tradíciókat, mint te. Elmondhatjuk, hogy most már rendkívül erős a kötődésed az országgal, a kultúrával. Mit erősített meg benned a kedveseddel megkötött házasság?

Többek között az egymáshoz való kötődést, és a feleségem gazdag, hagyományápoló kultúrája iránti tiszteletet.


Illusztrációs felvételek



Hozzászólások

Ata, 09. 08. 2014 18:17:42
Nálunk is a hagyományok tisztelete hiányzik a leginkább. És itt nem arra gondolok, hogy itt-ott elmegy valaki táncházba, vagy lovagolni, hanem a hétköznapokra, hogy természetes legyen, hogy megbecsüljük, amink van.
Kata, 10. 08. 2014 11:52:54
Nálunk is a hagyományok tisztelete hiányzik a leginkább. És itt nem arra gondolok, hogy itt-ott elmegy valaki táncházba, vagy lovagolni, hanem a hétköznapokra, hogy természetes legyen, hogy megbecsüljük, amink van.
Ali, 10. 08. 2014 14:00:46
nocsak
@


A rovat további cikkei

Teológia és feminizmus

Tompa Orsolya

A teológia sokrétű és megosztja az embereket. A feminizmus is. Beszélgetés dr. Perintfalvi Ritával.

2017.4.21.    8


Örülni minden apróságnak

Póda Erzsébet

"Megtanultam, hogy nem szabad siránkozni. Megtanultam kimondani, ha valami bánt, vagy nem értek egyet valamivel." Beszélgetés Fabó Máriával, a Komáromi Jókai Színház marketingvezetőjével, a Szakképző és Felnőttképzési Intézet igazgatójával.

2016.8.8.    88


Katonaélet nőként

Tompa Orsolya

Hogyan éli mindennapjait és hogyan áll helyt a mindennapokban egy nő katonaként? Riportunkban ezekre a kérdésekre keressük a választ maguktól a katonanőktől.

2016.6.27.    95


Bőrnek, léleknek

Póda Erzsébet

Nem elég szempillát, szemöldököt festeni, a kozmetikusnak szépíteni kell a vendég bőrét, ápolni a lelkét, mondja Both Tímea kozmetikus.

2016.5.30.    14


Minden ország más

Tompa Orsolya

Beszélgetés Harmincz Ritával, a sárga ruhás utazóval.

2016.4.28.    8


A pillanat varázsa

Póda Erzsébet

Szeretem megmutatni, hogy ezernyi szépség és csoda ölel körül minket: beszélgetés Virágh Mária fotóssal.

2016.2.5.   


Szex, érettség és más kérdések

Tompa Orsolya

Beszélgetés Győri Szilvia szexuálpszichológussal.

2016.1.21.    29


A tehetségen túl

Póda Erzsébet

Beszélgetés Bakonyi Orsolya előadó- és képzőművésszel.

2015.12.28.    80


Azt alkotom, amit szeretek

Tompa Orsolya

Beszélgetés Wéber Andreával azaz Mandy Candyvel.

2015.12.10.    139


Mozgásban az életem

Tompa Orsolya

Beszélgetés Prázmári Erika aerobikoktatóval a sportról, a testmozgás fontosságáról, és sok minden másról.

2015.11.20.    71


Pillanatnyi impressziók

Tompa Orsolya

„A fényképezőgép képeket örökít meg, de valójában a puszta képnél jóval többet rögzít.” Beszélgetés Szalay Mona fotográfussal.

2015.10.23.    64


Spontán készül az alkotás

Tompa Orsolya

Beszélgetés Zokob Anett kavicsfestő művésszel.

2015.9.9.    122