Minden ország más
Beszélgetés Harmincz Ritával, a sárga ruhás utazóval.
Harmincz Rita életéről sokfélét mondhatunk, de azt biztosan nem, hogy unalmas. Most épp Balin, Indonéziában jár. Az emberek többsége a Sárga Ruhás Lányként ismeri, aki maga mögött hagyva Magyarországot vett egy repülőjegyet Nepálba, és elutazott. Azóta számos helyen megfordult, megismerte az ázsiai kultúrát. Utazásairól rendszeresen vezet blogot, és hasznos tanácsokkal is szolgál a kalandvágyóknak.
Beszélgetés Harmincz Ritával, a Sárga ruhás lánnyal.
A blogodon, facebook-profilodon már olvashattuk, hogy Ázsia felé vetted az irányt. Jobban érzed magad odakint, mint itthon? Mennyiben és miben különbözik az ottani mentalitás a hazaitól?
Azt szeretem Ázsiában, hogy az emberek mosolyognak. Jókedvűek, vidámak. Nem azt nézik, hogy mi nincs nekik, hanem hogy mijük van. Fontos számukra a család közelsége és az együtt töltött idő.
Ázsia minden országában gyönyörű műemlékek, épületek, nagy piacok vannak. Gondolom volt, amit nem hagytál ki. Melyik tetszett a legjobban? Mi az, amit egy turistának feltétlen meg kell néznie, ha ott jár?
A "legjobb" vagy "legrosszabb" kérdésekre nem igazán tudok válaszolni. Ami nekem tetszik, élményt ad számomra, az lehet, hogy mást nem érint meg annyira. Az, hogy mi tetszik a legjobban, sok mindentől függ. Ráadásul minden ország más valamiben, sorrendet sem lehet felállítani. A Himalájában nagyon jól éreztem magam.
Bizonyára találkoztál piaci ételárusokkal. Finomabbak az ott elkészített ételek?
Az utcai árusoknál étkezni számomra mindennapos dolog. Olcsó és tapasztalataim szerint sokkal finomabbakat készítenek, mint az éttermekben. Minden előttem zajlik. Látom az összes hozzávalót, fel tudom mérni, mekkora légytömeg lepi el, mielőtt megsütik, és beleszólhatok, miből mennyit tegyenek bele. Vietnámban nagyon szerettem a mini műanyag székeket, amelyekre le lehetett ülni, és úgy megenni az ételt. A Kínában elfogyasztott „kínainak” semmi köze nincs az otthon kaphatóhoz. Ételeik nagyon finomak, de nagyon sok olajat és ízfokozót használnak, amitől kipattogott a bőröm és kellett pár hét, mire elmúlt.
Ázsiában kaphatók nálunk nem szokványos ételek, mint sáskák, bogarak (akár élve is), amiktől sokan irtóznak. Mi volt a legbizarrabb étel, amit megkóstoltál vagy láttál?
Nem eszem húst, így ezeket az ízeltlábúakat sem kóstoltam meg. A számomra legbizarrabb étel a száznapos tojás volt, amit Kínában ettem. A tojásokat agyagos földben érlelik száz napon keresztül. Ezalatt a fehérje zselatinszerű anyaggá változik, a sárgája pedig krémes állagú lesz. Kinézetre borzasztó, de nagyon finom. A legérdekesebb étel, amit viszont mással kóstoltattam meg, a fülöp-szigeteki ételkülönlegesség: a balut. Ez egy félig főtt kacsatojás, amely embriót tartalmaz.
Lehet alkudozni az árusokkal, ha drágának találod, amit kínálnak? Előfordult, hogy rád akartak tukmálni valamit?
Ez úton-útfélen előfordul. Ázsiában alkudni kötelező. Nemcsak szuvenír vásárláskor, hanem például szállás tekintetében is.
Mennyivel drágább az ottani élet, mint a hazai?
Semmivel sem. Ázsiában az élet jóval olcsóbb, mint otthon.
Barátságosak, segítőkészek az ottani emberek?
Az utazás során az ember folyton építi a kapcsolatait, és minden egyes alkalommal megfogadja, hogy még találkozik velük. Hogy ez tényleg így lesz-e, azt majd az élet eldönti.
Mindenkivel angolul beszélsz odakint, vagy megtanultad valamelyik helyi nyelvet?
Vietnámban két hónapot töltöttem, és megtanultam pár alapszót. Kínában megtanultam ételt kérni. Indonéziában tanulom a helyi nyelvet. Sokszor jártam olyan helyeken, ahol nem beszéltek angolul, vagy csak nagyon keveset. Az indonéz nyelv nem annyira nehéz, de nem lehet mindenhol gyakorolni. Balin például az emberek többsége beszél angolul, de a helyi nyelv a balinéz.
Minden nemzetnek van valami fura szokása.
Ázsiában sok furcsa szokás van, országonként lehetne listákat gyártani erről. Talán, ami nekem furcsa volt, de ma már fel sem tűnik, hogy a böfögés, a szellentés, az orrfújás, a köpködés természetes. Bárhol, bármikor, állandóan. Akar evés közben is.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Soha nem szabad feladni!
Villáminterjú a világhírű magyar vadásszal, vadászíróval, természetvédővel, Hídvégi Bélával, aki több rangos díjat elnyert már tevékenysége elismeréseként.
2023.9.28.
Katona vagyok!
Beszélgetés a francia idegenlégióban szolgált Maquet Ludovic-kal, akinek nemsokára megjelenik a légiós éveiről szóló könyve.
2023.7.27. 9
Sosem unatkozom
Beszélgetés Vígh Erikával, Vígh Éva lányával, aki a Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületének egyik meghatározó alakja volt.
2023.3.5.
Krónikus bőrbetegség és a stressz
Beszélgetés dr. Szalai Zsuzsanna gyermekbőrgyógyásszal a különböző bőrbetegségek gyógyításáról.
2023.2.21.
Az önkéntességtől az elnöki székig
Villáminterjú a Pro Caritate díjas Pestiné Pető Máriával.
2023.1.31.
Kapcsolatok hálójában
Beszélgetés a Szolnokon élő Baranyi Miks Máriával, aki látássérültként dolgozik a könyvtáros szakmában.
2022.10.2.
Kezemben az ecset
Beszélgetés a lakszakállasi Benyó Orsolyával, aki egy nap gondolt egy merészet, és ecsetet vett a kezébe.
2022.9.5.
„Mi történt a lányommal?”
Nehéz elképzelni annál borzalmasabb helyzetet, mint amikor egy anya – bármely okból – elveszíti a gyermekét. Beszélgetés az ekecsi Fél Dórával.
2022.8.29.
Kotta nélkül
Interjú a szolnoki Erős Laurával, aki látáskárosultsága ellenére csodaszépen zenél, és sok minden mással is foglalkozik.
2022.7.25.
Élni kell!
Beszélgetés a budapesti Brjeska Dórával, aki megküzdött és küzd a rákkal, közben egy pillanatra sem veszítette el az életkedvét.
2022.7.10.