Minden ország más


Tompa Orsolya  2016.4.28. 0:29

Beszélgetés Harmincz Ritával, a sárga ruhás utazóval.

Harmincz Rita életéről sokfélét mondhatunk, de azt biztosan nem, hogy unalmas. Most épp Balin, Indonéziában jár. Az emberek többsége a Sárga Ruhás Lányként ismeri, aki maga mögött hagyva Magyarországot vett egy repülőjegyet Nepálba, és elutazott. Azóta számos helyen megfordult, megismerte az ázsiai kultúrát. Utazásairól rendszeresen vezet blogot, és hasznos tanácsokkal is szolgál a kalandvágyóknak.


Beszélgetés Harmincz Ritával, a Sárga ruhás lánnyal.

A blogodon, facebook-profilodon már olvashattuk, hogy Ázsia felé vetted az irányt. Jobban érzed magad odakint, mint itthon? Mennyiben és miben különbözik az ottani mentalitás a hazaitól?

Azt szeretem Ázsiában, hogy az emberek mosolyognak. Jókedvűek, vidámak. Nem azt nézik, hogy mi nincs nekik, hanem hogy mijük van. Fontos számukra a család közelsége és az együtt töltött idő.

Ázsia minden országában gyönyörű műemlékek, épületek, nagy piacok vannak. Gondolom volt, amit nem hagytál ki. Melyik tetszett a legjobban? Mi az, amit egy turistának feltétlen meg kell néznie, ha ott jár?


A "legjobb" vagy "legrosszabb" kérdésekre nem igazán tudok válaszolni. Ami nekem tetszik, élményt ad számomra, az lehet, hogy mást nem érint meg annyira. Az, hogy mi tetszik a legjobban, sok mindentől függ. Ráadásul minden ország más valamiben, sorrendet sem lehet felállítani. A Himalájában nagyon jól éreztem magam.

Bizonyára találkoztál piaci ételárusokkal. Finomabbak az ott elkészített ételek?

Az utcai árusoknál étkezni számomra mindennapos dolog. Olcsó és tapasztalataim szerint sokkal finomabbakat készítenek, mint az éttermekben. Minden előttem zajlik. Látom az összes hozzávalót, fel tudom mérni, mekkora légytömeg lepi el, mielőtt megsütik, és beleszólhatok, miből mennyit tegyenek bele. Vietnámban nagyon szerettem a mini műanyag székeket, amelyekre le lehetett ülni, és úgy megenni az ételt. A Kínában elfogyasztott „kínainak” semmi köze nincs az otthon kaphatóhoz. Ételeik nagyon finomak, de nagyon sok olajat és ízfokozót használnak, amitől kipattogott a bőröm és kellett pár hét, mire elmúlt.


Ázsiában kaphatók nálunk nem szokványos ételek, mint sáskák, bogarak (akár élve is), amiktől sokan irtóznak. Mi volt a legbizarrabb étel, amit megkóstoltál vagy láttál?

Nem eszem húst, így ezeket az ízeltlábúakat sem kóstoltam meg. A számomra legbizarrabb étel a száznapos tojás volt, amit Kínában ettem. A tojásokat agyagos földben érlelik száz napon keresztül. Ezalatt a fehérje zselatinszerű anyaggá változik, a sárgája pedig krémes állagú lesz. Kinézetre borzasztó, de nagyon finom. A legérdekesebb étel, amit viszont mással kóstoltattam meg, a fülöp-szigeteki ételkülönlegesség: a balut. Ez egy félig főtt kacsatojás, amely embriót tartalmaz.

Lehet alkudozni az árusokkal, ha drágának találod, amit kínálnak? Előfordult, hogy rád akartak tukmálni valamit?

Ez úton-útfélen előfordul. Ázsiában alkudni kötelező. Nemcsak szuvenír vásárláskor, hanem például szállás tekintetében is.


Mennyivel drágább az ottani élet, mint a hazai?

Semmivel sem. Ázsiában az élet jóval olcsóbb, mint otthon.

Barátságosak, segítőkészek az ottani emberek?

Az utazás során az ember folyton építi a kapcsolatait, és minden egyes alkalommal megfogadja, hogy még találkozik velük. Hogy ez tényleg így lesz-e, azt majd az élet eldönti.

Mindenkivel angolul beszélsz odakint, vagy megtanultad valamelyik helyi nyelvet?

Vietnámban két hónapot töltöttem, és megtanultam pár alapszót. Kínában megtanultam ételt kérni. Indonéziában tanulom a helyi nyelvet. Sokszor jártam olyan helyeken, ahol nem beszéltek angolul, vagy csak nagyon keveset. Az indonéz nyelv nem annyira nehéz, de nem lehet mindenhol gyakorolni. Balin például az emberek többsége beszél angolul, de a helyi nyelv a balinéz.

Minden nemzetnek van valami fura szokása.

Ázsiában sok furcsa szokás van, országonként lehetne listákat gyártani erről. Talán, ami nekem furcsa volt, de ma már fel sem tűnik, hogy a böfögés, a szellentés, az orrfújás, a köpködés természetes. Bárhol, bármikor, állandóan. Akar evés közben is.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Örülni minden apróságnak

Póda Erzsébet

"Megtanultam, hogy nem szabad siránkozni. Megtanultam kimondani, ha valami bánt, vagy nem értek egyet valamivel." Beszélgetés Fabó Máriával, a Komáromi Jókai Színház marketingvezetőjével, a Szakképző és Felnőttképzési Intézet igazgatójával.

2016.8.8.    88


Katonaélet nőként

Tompa Orsolya

Hogyan éli mindennapjait és hogyan áll helyt a mindennapokban egy nő katonaként? Riportunkban ezekre a kérdésekre keressük a választ maguktól a katonanőktől.

2016.6.27.    95


Bőrnek, léleknek

Póda Erzsébet

Nem elég szempillát, szemöldököt festeni, a kozmetikusnak szépíteni kell a vendég bőrét, ápolni a lelkét, mondja Both Tímea kozmetikus.

2016.5.30.    14


A pillanat varázsa

Póda Erzsébet

Szeretem megmutatni, hogy ezernyi szépség és csoda ölel körül minket: beszélgetés Virágh Mária fotóssal.

2016.2.5.   


Szex, érettség és más kérdések

Tompa Orsolya

Beszélgetés Győri Szilvia szexuálpszichológussal.

2016.1.21.    29


A tehetségen túl

Póda Erzsébet

Beszélgetés Bakonyi Orsolya előadó- és képzőművésszel.

2015.12.28.    80


Azt alkotom, amit szeretek

Tompa Orsolya

Beszélgetés Wéber Andreával azaz Mandy Candyvel.

2015.12.10.    139


Mozgásban az életem

Tompa Orsolya

Beszélgetés Prázmári Erika aerobikoktatóval a sportról, a testmozgás fontosságáról, és sok minden másról.

2015.11.20.    71


Pillanatnyi impressziók

Tompa Orsolya

„A fényképezőgép képeket örökít meg, de valójában a puszta képnél jóval többet rögzít.” Beszélgetés Szalay Mona fotográfussal.

2015.10.23.    64


Spontán készül az alkotás

Tompa Orsolya

Beszélgetés Zokob Anett kavicsfestő művésszel.

2015.9.9.    122


Egészséges menüsor

Nagy Erika

Beszélgetés Babiczky-Pfliegel Dórával, az Ép testben két lélek című könyv szerzőjével.

2015.8.25.    65


A patológia nem a boncolásról szól

Tompa Orsolya

Beszélgetés dr.Kulka Janina patológussal.

2015.8.3.  9    12