Mitsoura – világzene Magyarországról


Angyal Sándor  2010.12.3. 6:41

A zenekar tagjai a magyarországi elektronika, a jazz és a világzene utóbbi évtizedeinek legtehetségesebb előadói…

Két albumukkal bejárták a világot. Nevük sokaknak semmit nem mond, mégis ismerik őket szinte az egész földtekén. Juhász Mitsoura Mónika énekesnő különleges jelenség. Ahol megjelenik, felfigyelnek rá. Hangja magára vonzza a kíváncsi füleket. „Az énekesnő hangja, ez nyilvánvaló és tagadhatatlan, iszonyatosan erős. Nem csak úgy szimplán "jó" vagy "nagyon jó", hanem olyan hang, amiben nagyon sok minden benne van - vagy nagyon sok minden beleképzelhető” – írja róla Rónai András zenei szakíró. Novemberi dunaszerdahelyi koncertjük alkalmával egy kávé mellett faggattam.

Mikor kezdett énekelni? Honnan jön a zene szeretete?

– Nem vagyunk zenészcsalád, ennek ellenére az ének nagyon intenzíven jelen volt az életünkben. A családi összejöveteleken, különböző alkalmakkor, mint például a virrasztásokon, temetéseken, keresztelőkön, és amikor csak úgy spontán összejön a család. Ha olyan emberek vannak ott, akik szeretnek énekelni, és a hangulat megkívánja a dalolást. Soha nem voltak gyors számok, pörgős ritmusok csak lassúak. Inkább balladák. Szóval a zene ilyen módon épült be az életembe már gyerekkorom óta.

Énekelni soha nem tanult, énektanárhoz nem jár. Hogyan gyakorol?

– Voltak próbálkozások, hogy énektanár oktasson, de a környezetemben mindenki azt javasolta, hogy ha ebben a műfajban akarok maradni, ha ezt akarom csinálni, akkor nem javasolják a tanítatást, ugyanis egy olyan technikát oktatnak, amit ha elsajátítok, lehetséges, hogy automatikusan eltűnik az egyedi, érdekes hangom. Tehát a tanulás gondolata itt szerte is foszlott. Rendszeresen nem szoktam gyakorolni, de egész nap énekelek és dudorászok. Nyilván, ha van valami új dal, azt kidolgozom egyedül és a fiúkkal is, de konkrét időpont nincs meghatározva a gyakorlásra.

Hogyan működik a dalválasztás. Miért pont ezeket a dalokat énekeli?

– Ha rákattanok egy dalra, tehát elsőre megfog, nagyon mély hatással van rám, akkor énekelem akár heteken keresztül éjjel, nappal. Azzal kelek, azzal fekszem. A második albumunk címadó dalát, a Dura, dura, dura című egyiptomi cigánydalt tizenkét évvel ezelőtt hallottam először. Nagyon-nagyon megtetszett, de nem terveztem, hogy ezt fogom énekelni majd a színpadon. Annyira megfogott, hogy hetekig hallgattam, megtanultam és több év elteltével, még az első lemez kapcsán sem éreztem azt, hogy itt az ideje. Majd három éve ezelőtt dobtam fel a fiúknak az ötletet és bejött.

Hol mindenhol énekel a nagyvilágban?

– Hat évig énekeltem egy folklór zenekarban, az Ando Drom-ban. Egyébként nagyon sok formációban léptem fel vendégelőadóként. Ilyen zenekar volt például a francia Bratsch. De énekeltem Tony Gatlif francia filmrendező műveiben (Gadjo Dilo, Swing), Hans Eric Philip dán zeneszerzővel készített közös munkánk a Daisy című film zenéje pedig fődíjat nyert a Cannes-i filmfesztiválon. De nem csak külföldiekkel dolgoztam, mert szerepeltem Dés László nagy sikerű musicaljében Geszti Péterrel, A dzsungel könyvében is. Valamint Komondi Zoltán Kísértések című filmjében egy kis roma lánynak adtam a hangomat. Tíz évvel ezelőtt pedig létrehoztak egy német projektet, ahova több országból szólóénekeseket hívtak egy csoportba – tizenegyen voltunk. Volt is néhány turnénk egy kétórás zenei anyaggal, de ez abbamaradt, mert nagyon nehéz volt ennyi embert a világ különböző tájairól egyszerre egy helyre varázsolni. Tehát elég sokfelé megmutattam magam.

Hogyan kerültél kapcsolatba annak idején az Ando Drom zenekarral?

– Tizenhat éves voltam, amikor a családom Budapestre költözött. Akkor már a húgom egy éve tanult a fővárosban és járt egy cigány középiskolás klubba, ahova elvitt engem is. Bemutatkozáskor kérdezték, hogy mit szeretek csinálni, én pedig énekeltem. Ezt meghallotta az Ando Drom frontembere Zsigó Jenő, aki egyben a klub egyik vezetője is volt. Azonnal meghívott egy zenekari próbára, s egy hét múlva már zenekartag voltam. Egy évig voltam velük, aztán megszületett a kislányom, és amikor hároméves lett, akkor tértem vissza hat évre.

Milyen volt ez az időszak?

– Az Ando Dromnak az egy nagyon komoly időszaka volt, sok helyre eljutottunk, szinte egész Európát bejártuk. Ami nagyon tetszett a zenekarban, hogy számukra fontos volt az egyén. Hála nekik rengeteg műfajban kipróbálhattam magam. Voltak olyan felkérések, amikor például egy egész szimfonikus zenekar kísért. Ezek megnyitják az embert, és hatásukra kialakulnak a saját elképzelések. Talán ennek köszönhető, hogy hat év után döntöttem úgy, itt az ideje annak, hogy megpróbáljam a saját zenémet, a saját utamat járni. Olyan zenéket is nagyon szerettem akkor, mint Björk, vagy a Massive Attack, Portishead, ahol az elektronikát olyan módon, olyan kreatívan használják, hogy szinte hangszobrászatnak mondható. Pontosan ez fogott meg az elektronikus zenében. Ami pedig engem leginkább érdekel ebben, az a filmzeneszerű atmoszférák, lebegések.

Honnan származnak a dalok, amiket énekel?

– Részben gyűjtésekből, főként magyarországi és romániai gyűjteményekből, de vannak olyan dalok, amelyeket kiskoromban a szüleimtől, a rokonaimtól tanultam meg. Akadnak olyanok is, főleg a külföldi dalaink, amik fiatal, tehetséges előadóktól származnak, akiket lehetséges, hogy soha nem ismer meg a nagyközönség. Vannak itt egyiptomi, radzsasztáni, pakisztáni, román, szerb, magyar és bármilyen zenék bárhonnan. Ezek a dalok olyan dolgokról szólnak, melyekről általában a népdalok. Egyszerű megfogalmazásban, mégis mély mondanivalóval. Tehát a szerelem, a halál mindig téma, de vannak munkadalok is. Például az egyiptomi és az indiai számaink azok. Ezekben a dalokban találom meg azt a fajta mélységet, amit a mi dalainkban is megtalálok. A közös mondanivalót, érzéseket keresem mindegyikben.

A Mitsoura zenekar 2003-ban alakult meg. Hogyan jöttek össze ezek a zenészek, akikkel azóta is együtt dolgoznak változatlan felállásban?

– Másfél évbe telt, mire ez a felállás megszületett. Nagyon fontos volt számomra, mindamellett, hogy profi zenészek legyenek, emberileg is jól kijöjjünk egymással, és más stílusok felé is nyissanak. Sok próbának és időnek kellett ahhoz eltelnie, hogy rájöjjek, pontosan mit akarok, mert valamennyire már összeállt bennem a kép, de zenei nyelven nem nagyon tudtam kommunikálni. Fontosnak tartottam, hogy hajlandóak legyenek a szokványos munkamódszert feladni. Tehát azt, hogy leülünk, és mindenki hozzáteszi, amit gondol, mert jó zenészek vagyunk, és csak jó sülhet ki belőle. Nagyon-nagyon fontos, hogy nincs határ és idő szabva, akkor, amikor főleg én érzem, hogy készen van, akkor tényleg készen van az a szám.

Kikből áll a zenekar?

– Két hangszerelője van a zenekarnak: Moldvai Márk, az egykori Neo zenekar tagja, és Monori András, a world jazz rendkívül sokoldalú művésze. Ők ketten képesek azt a hangulatot megteremteni, amire mindig vágytam. Mellettük pedig Lukács Miklós, aki klasszikus zenei műveltséggel rendelkezik és a jazz-zenét is nagyon magas szinten műveli. Szalai Péter pedig talán az egyetlen Magyarországon, aki nem csak műkedvelőként játszik a tablán, ezen a rendkívül nehéz hangszeren. Másfél év alatt tudtunk ennyire összekovácsolódni. Azóta persze változatlan a zenekar felállása.

Mikorra várható a következő lemez?

– Lemezben nem nagyon gondolkodunk. Azt vettük észre, hogy ennek nagyon értelme nincs, mert annyira megváltozott a zenehallgatás, mint szokás. Inkább azon törjük a fejünket, hogy valamikor tavasszal koncertfilmet fogunk kiadni a két lemez anyagából és azt a néhány új dalt, ami még egyik lemezen sem szerepel. Szervezünk majd egy koncertet Magyarországon, amelyről felvétel is készül. Tehát egy picit ilyen játékfilmes, dokumentumfilmes anyag lesz. Egy kicsit betekinthetnek a kíváncsi szemek a zenekartagok privát életébe.

Fotó: Soós László



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Középpontban a közösség

Zana Anita

Beszélgetés Musitzné Pál Renátával, aki korábban látássérülten is önkéntes munkát végzett.

2024.3.4.   


Lassan minden a helyére kerül

Zana Anita

Beszélgetés Horenka Erika látássérült írónővel.

2024.2.25.  1   


„A világ változik, a vers örök”

Zana Anita

Riportalanyunk, Zajcsek Norbert, a látássérültekből álló amatőr színtársulat, a Varázsszínpad, tagja volt hét éven át. Az Egyesület rendezvényein általában szavalni szokott.

2024.2.8.   


„A helyemen vagyok”

Zana Anita

Interjú Kovácsné Mendler Annamáriával, aki klienskoordinátorként dolgozik, s mindezt fehérbottal teszi.

2024.2.2.   


Én ilyen vagyok

Póda Erzsébet

Az tegnap.ma irodalmi díj egyikét az idén Nagy Erika, a Szlovákiai Magyar Írók Társaság titkára kapta. Ez alkalommal készítettünk vele egy villáminterjút.

2023.12.6.   


Soha nem szabad feladni!

Póda Erzsébet

Villáminterjú a világhírű magyar vadásszal, vadászíróval, természetvédővel, Hídvégi Bélával, aki több rangos díjat elnyert már tevékenysége elismeréseként.

2023.9.28.   


Katona vagyok!

Póda Erzsébet

Beszélgetés a francia idegenlégióban szolgált Maquet Ludovic-kal, akinek nemsokára megjelenik a légiós éveiről szóló könyve.

2023.7.27.  9   


Sosem unatkozom

Zana Anita

Beszélgetés Vígh Erikával, Vígh Éva lányával, aki a Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületének egyik meghatározó alakja volt.

2023.3.5.   


Krónikus bőrbetegség és a stressz

Vona Ildikó

Beszélgetés dr. Szalai Zsuzsanna gyermekbőrgyógyásszal a különböző bőrbetegségek gyógyításáról.

2023.2.21.   


Az önkéntességtől az elnöki székig

Zana Anita

Villáminterjú a Pro Caritate díjas Pestiné Pető Máriával.

2023.1.31.   


Az iskolán túl

Kucsora Zsolt

Beszélgetés a tardoskeddi Benkő Timea pedagógus-íróval.

2022.10.19.   


Kapcsolatok hálójában

Zana Anita

Beszélgetés a Szolnokon élő Baranyi Miks Máriával, aki látássérültként dolgozik a könyvtáros szakmában.

2022.10.2.