„Nem készültem rendőrnek”


Orbán Erika  2005.12.1. 15:40

Beszélgetés Garamvölgyi Lászlóval, a magyarországi Országos Rendőr-Főkapitányság kommunikációs igazgatójával.

Hogy miért lépett Garamvölgyi László a rendőri pályára? A válasz: talán Rejtő Jenő hatására, aki utánozhatatlan humorú krimiket írt, és sokáig a kedvenc írója volt. László már az általános iskolában is írogatott, és szerkesztette a középiskola újságját, az is megfordult a fejében, hogy újságíró lesz. Csakhogy a mozi közbeszólt, elkezdték vetíteni azokat a filmeket, amelyekben újságírók nyomoztak, ami nagy hatást gyakorolt rá.

--Igazából nem is gondoltam, hogy ehhez a munkához a rendőri pályát kéne választani – kezdi történetét. -- Így aztán elmentem újságírónak, de azért nem tettem le a rendőri hivatásról sem. És egyszercsak a rendőrség kötelékében találtam magam. Utcai rendőr lettem, amit eleinte nagyon nem szerettem, később viszont megkedveltem. Fiatalkoromban kötelező volt a katonaság. Akkor még létezett a tartalékos tisztképző iskola, amelyről úgy gondoltam, hogy lazább, mint a katonaság. Pacifista voltam, vagyok és leszek is, ma sem szeretem az egyenruhát. A legnagyobb vívmányom -- neveti el magát --, hogy a mai napig civilben járok. Szóval jelentkeztem az iskolára, de később kiderült: azért ez is katonaság, hiszen alapkiképzésen is részt kellett vennem. Az iskola a belügyhöz tartozott, itt érintett meg először a szakma varázsa, hiszen tanultunk jogi ismereteket, kriminalisztikát stb. Elvégeztem az újságírói iskolát is, és utána jelentkeztem nyomozónak, sajnos, akkor pont nem volt hely, így az utcán töltöttem másfél évet, egyenruhában! Ez idő alatt helyismeretet, személyismeretet szereztem, ez később nagyban segítette a munkámat! Közben elvégeztem a rendőrtiszti főiskolát, illetve a jogi egyetemet is. Tizenöt éve jött létre a rendőrségen belül a sajtóiroda, azóta ezzel foglalkozom.

--Hogy éli meg Ön, mint ember, mint rendőr, hogy nap, mint nap szembesülnie kell az élet kevéssé napos oldalával?

--Nehezen. Nem vagyok közömbös ezekkel a dolgokkal szemben -- ha már nem lesz bennem a halottak és a hozzátartozóik iránt empátia, akkor az egészet abbahagyom. Úgy hiszem, hogy abban a pillanatban, amint az embernek nincs érzelmileg köze az esethez, már az egésznek nincs sok értelme.

--Úgy tudom ír is, sőt tanít is.

--Írok, a saját örömömre. Krimik (is) kerülnek ki a kezem alól, azokat a bűnügyeket dolgozom fel, amelyek nyomozásánál jelen voltam. Itt van az asztalomon egy 1986-ban megjelent könyvem, most kaptam vissza – ezt még Leslie Valley néven írtam. Az első könyvem 1979-ban jelent meg. Eltelt ugyan pár év, amikor nem írtam, mert a munkám nagyon lekötött, de mindig eltettem az összefoglaló jelentéseket, hogy majd egyszer. Tavaly aztán, félév alatt, három könyvem is megjelent. Ezek természetesen korábban születtek meg. Tanítok is, a Kodolányi János főiskolán, valamint különböző újságíró-iskolákban kommunikáció elméletet. Ez másfajta munka, de szeretek párhuzamosan több dologgal is foglalkozni.

--Marad ideje még esetleg valami hobbira, szenvedélyre is?

--Nos, ha szenvedélynek lehet nevezni, akkor a József Attila könyvek gyűjtését nevezném annak. Jó pár darab található belőle a polcomon: van közöttük német nyelvű, sőt kínai is, van 1945-ös kiadású is, amit talán még József Jolán szerkesztett. Érdekes gyűjtés volt ez: sokan tudták, hogy foglalkoztat József Attila és halálának körülményei, és ajándékozni kezdték nekem a József Attiláról szóló köteteket. Írtam is róla két könyvet, a második nemrég jelent meg. Amióta megjelent az első kötet, 300 előadást tartottam a témáról. Előfordult, hogy egy napon négy előadásom is volt, ami ugyan nagyon fárasztó, de József Attila nekem olyan szerelem, ami megér ennyit.

--Mi jelenti az Ön számára a pihenést?

--Elég jól bírom a „gyűrődést”. Rendszeresen járok edzésre, úszom, futok, gyúrok, illetve szombaton páros teniszre, vasárnap focizni járok. Olyan nap nincs, hogy valamit ne csináljak, hacsak nem történik valami szörnyűség, ami miatt el kell halasztanom ezeket a tevékenységeket. Nem dohányzom, és természetesen igyekszem normálisan táplálkozni, ez nem valami „reform-dolog” – egyszerűen mindent lehet enni, csak tudni kell, hogy mennyit.

--Hogyan lehet a magánéletet ezzel a munkával összeegyeztetni?

--Egész jól. Már rendőr voltam, amikor megismertem a feleségemet. Persze rejlettek itt is problémák. Egy egyszerű példa: akkoriban még nem volt mobiltelefon. Megbeszéltük a feleségemmel, hogy fél hétkor találkozunk a Madách Színház előtt -- ha háromnegyedre nem értem oda, akkor bement egyedül. Ez soha nem okozott nézeteltérést -- az együttélés tolerancia kérdése, a tolerancia pedig intelligenciafüggő.

--Ön szerint mi kell a sikerhez?

--Kitartás. A kudarcokat túl kell élni. És a sikerhez kell azért az a bizonyos szürkeállomány is.

--Köszönöm a beszélgetést!



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Pillanatnyi impressziók

Tompa Orsolya

„A fényképezőgép képeket örökít meg, de valójában a puszta képnél jóval többet rögzít.” Beszélgetés Szalay Mona fotográfussal.

2017.7.23.    64


Teológia és feminizmus

Tompa Orsolya

A teológia sokrétű és megosztja az embereket. A feminizmus is. Beszélgetés dr. Perintfalvi Ritával.

2017.4.21.    9


Örülni minden apróságnak

Póda Erzsébet

"Megtanultam, hogy nem szabad siránkozni. Megtanultam kimondani, ha valami bánt, vagy nem értek egyet valamivel." Beszélgetés Fabó Máriával, a Komáromi Jókai Színház marketingvezetőjével, a Szakképző és Felnőttképzési Intézet igazgatójával.

2016.8.8.    88


Katonaélet nőként

Tompa Orsolya

Hogyan éli mindennapjait és hogyan áll helyt a mindennapokban egy nő katonaként? Riportunkban ezekre a kérdésekre keressük a választ maguktól a katonanőktől.

2016.6.27.    95


Bőrnek, léleknek

Póda Erzsébet

Nem elég szempillát, szemöldököt festeni, a kozmetikusnak szépíteni kell a vendég bőrét, ápolni a lelkét, mondja Both Tímea kozmetikus.

2016.5.30.    14


Minden ország más

Tompa Orsolya

Beszélgetés Harmincz Ritával, a sárga ruhás utazóval.

2016.4.28.    8


A pillanat varázsa

Póda Erzsébet

Szeretem megmutatni, hogy ezernyi szépség és csoda ölel körül minket: beszélgetés Virágh Mária fotóssal.

2016.2.5.   


Szex, érettség és más kérdések

Tompa Orsolya

Beszélgetés Győri Szilvia szexuálpszichológussal.

2016.1.21.    29


A tehetségen túl

Póda Erzsébet

Beszélgetés Bakonyi Orsolya előadó- és képzőművésszel.

2015.12.28.    80


Azt alkotom, amit szeretek

Tompa Orsolya

Beszélgetés Wéber Andreával azaz Mandy Candyvel.

2015.12.10.    139


Mozgásban az életem

Tompa Orsolya

Beszélgetés Prázmári Erika aerobikoktatóval a sportról, a testmozgás fontosságáról, és sok minden másról.

2015.11.20.    71


Spontán készül az alkotás

Tompa Orsolya

Beszélgetés Zokob Anett kavicsfestő művésszel.

2015.9.9.    122