„Nem készültem rendőrnek”


Orbán Erika  2005.12.1. 15:40

Beszélgetés Garamvölgyi Lászlóval, a magyarországi Országos Rendőr-Főkapitányság kommunikációs igazgatójával.

Hogy miért lépett Garamvölgyi László a rendőri pályára? A válasz: talán Rejtő Jenő hatására, aki utánozhatatlan humorú krimiket írt, és sokáig a kedvenc írója volt. László már az általános iskolában is írogatott, és szerkesztette a középiskola újságját, az is megfordult a fejében, hogy újságíró lesz. Csakhogy a mozi közbeszólt, elkezdték vetíteni azokat a filmeket, amelyekben újságírók nyomoztak, ami nagy hatást gyakorolt rá.

--Igazából nem is gondoltam, hogy ehhez a munkához a rendőri pályát kéne választani – kezdi történetét. -- Így aztán elmentem újságírónak, de azért nem tettem le a rendőri hivatásról sem. És egyszercsak a rendőrség kötelékében találtam magam. Utcai rendőr lettem, amit eleinte nagyon nem szerettem, később viszont megkedveltem. Fiatalkoromban kötelező volt a katonaság. Akkor még létezett a tartalékos tisztképző iskola, amelyről úgy gondoltam, hogy lazább, mint a katonaság. Pacifista voltam, vagyok és leszek is, ma sem szeretem az egyenruhát. A legnagyobb vívmányom -- neveti el magát --, hogy a mai napig civilben járok. Szóval jelentkeztem az iskolára, de később kiderült: azért ez is katonaság, hiszen alapkiképzésen is részt kellett vennem. Az iskola a belügyhöz tartozott, itt érintett meg először a szakma varázsa, hiszen tanultunk jogi ismereteket, kriminalisztikát stb. Elvégeztem az újságírói iskolát is, és utána jelentkeztem nyomozónak, sajnos, akkor pont nem volt hely, így az utcán töltöttem másfél évet, egyenruhában! Ez idő alatt helyismeretet, személyismeretet szereztem, ez később nagyban segítette a munkámat! Közben elvégeztem a rendőrtiszti főiskolát, illetve a jogi egyetemet is. Tizenöt éve jött létre a rendőrségen belül a sajtóiroda, azóta ezzel foglalkozom.

--Hogy éli meg Ön, mint ember, mint rendőr, hogy nap, mint nap szembesülnie kell az élet kevéssé napos oldalával?

--Nehezen. Nem vagyok közömbös ezekkel a dolgokkal szemben -- ha már nem lesz bennem a halottak és a hozzátartozóik iránt empátia, akkor az egészet abbahagyom. Úgy hiszem, hogy abban a pillanatban, amint az embernek nincs érzelmileg köze az esethez, már az egésznek nincs sok értelme.

--Úgy tudom ír is, sőt tanít is.

--Írok, a saját örömömre. Krimik (is) kerülnek ki a kezem alól, azokat a bűnügyeket dolgozom fel, amelyek nyomozásánál jelen voltam. Itt van az asztalomon egy 1986-ban megjelent könyvem, most kaptam vissza – ezt még Leslie Valley néven írtam. Az első könyvem 1979-ban jelent meg. Eltelt ugyan pár év, amikor nem írtam, mert a munkám nagyon lekötött, de mindig eltettem az összefoglaló jelentéseket, hogy majd egyszer. Tavaly aztán, félév alatt, három könyvem is megjelent. Ezek természetesen korábban születtek meg. Tanítok is, a Kodolányi János főiskolán, valamint különböző újságíró-iskolákban kommunikáció elméletet. Ez másfajta munka, de szeretek párhuzamosan több dologgal is foglalkozni.

--Marad ideje még esetleg valami hobbira, szenvedélyre is?

--Nos, ha szenvedélynek lehet nevezni, akkor a József Attila könyvek gyűjtését nevezném annak. Jó pár darab található belőle a polcomon: van közöttük német nyelvű, sőt kínai is, van 1945-ös kiadású is, amit talán még József Jolán szerkesztett. Érdekes gyűjtés volt ez: sokan tudták, hogy foglalkoztat József Attila és halálának körülményei, és ajándékozni kezdték nekem a József Attiláról szóló köteteket. Írtam is róla két könyvet, a második nemrég jelent meg. Amióta megjelent az első kötet, 300 előadást tartottam a témáról. Előfordult, hogy egy napon négy előadásom is volt, ami ugyan nagyon fárasztó, de József Attila nekem olyan szerelem, ami megér ennyit.

--Mi jelenti az Ön számára a pihenést?

--Elég jól bírom a „gyűrődést”. Rendszeresen járok edzésre, úszom, futok, gyúrok, illetve szombaton páros teniszre, vasárnap focizni járok. Olyan nap nincs, hogy valamit ne csináljak, hacsak nem történik valami szörnyűség, ami miatt el kell halasztanom ezeket a tevékenységeket. Nem dohányzom, és természetesen igyekszem normálisan táplálkozni, ez nem valami „reform-dolog” – egyszerűen mindent lehet enni, csak tudni kell, hogy mennyit.

--Hogyan lehet a magánéletet ezzel a munkával összeegyeztetni?

--Egész jól. Már rendőr voltam, amikor megismertem a feleségemet. Persze rejlettek itt is problémák. Egy egyszerű példa: akkoriban még nem volt mobiltelefon. Megbeszéltük a feleségemmel, hogy fél hétkor találkozunk a Madách Színház előtt -- ha háromnegyedre nem értem oda, akkor bement egyedül. Ez soha nem okozott nézeteltérést -- az együttélés tolerancia kérdése, a tolerancia pedig intelligenciafüggő.

--Ön szerint mi kell a sikerhez?

--Kitartás. A kudarcokat túl kell élni. És a sikerhez kell azért az a bizonyos szürkeállomány is.

--Köszönöm a beszélgetést!



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Középpontban a közösség

Zana Anita

Beszélgetés Musitzné Pál Renátával, aki korábban látássérülten is önkéntes munkát végzett.

2024.3.4.   


Lassan minden a helyére kerül

Zana Anita

Beszélgetés Horenka Erika látássérült írónővel.

2024.2.25.  1   


„A világ változik, a vers örök”

Zana Anita

Riportalanyunk, Zajcsek Norbert, a látássérültekből álló amatőr színtársulat, a Varázsszínpad, tagja volt hét éven át. Az Egyesület rendezvényein általában szavalni szokott.

2024.2.8.   


„A helyemen vagyok”

Zana Anita

Interjú Kovácsné Mendler Annamáriával, aki klienskoordinátorként dolgozik, s mindezt fehérbottal teszi.

2024.2.2.   


Én ilyen vagyok

Póda Erzsébet

Az tegnap.ma irodalmi díj egyikét az idén Nagy Erika, a Szlovákiai Magyar Írók Társaság titkára kapta. Ez alkalommal készítettünk vele egy villáminterjút.

2023.12.6.   


Soha nem szabad feladni!

Póda Erzsébet

Villáminterjú a világhírű magyar vadásszal, vadászíróval, természetvédővel, Hídvégi Bélával, aki több rangos díjat elnyert már tevékenysége elismeréseként.

2023.9.28.   


Katona vagyok!

Póda Erzsébet

Beszélgetés a francia idegenlégióban szolgált Maquet Ludovic-kal, akinek nemsokára megjelenik a légiós éveiről szóló könyve.

2023.7.27.  9   


Sosem unatkozom

Zana Anita

Beszélgetés Vígh Erikával, Vígh Éva lányával, aki a Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületének egyik meghatározó alakja volt.

2023.3.5.   


Krónikus bőrbetegség és a stressz

Vona Ildikó

Beszélgetés dr. Szalai Zsuzsanna gyermekbőrgyógyásszal a különböző bőrbetegségek gyógyításáról.

2023.2.21.   


Az önkéntességtől az elnöki székig

Zana Anita

Villáminterjú a Pro Caritate díjas Pestiné Pető Máriával.

2023.1.31.   


Az iskolán túl

Kucsora Zsolt

Beszélgetés a tardoskeddi Benkő Timea pedagógus-íróval.

2022.10.19.   


Kapcsolatok hálójában

Zana Anita

Beszélgetés a Szolnokon élő Baranyi Miks Máriával, aki látássérültként dolgozik a könyvtáros szakmában.

2022.10.2.