Nemes nedű

Nagy Erika  2012.12.1. 4:51

Három kérdés Dömény Zoltán borász doktorhoz

A Szencről származó, de évek óta Nagymegyeren élő Dömény Zoltán borásznak tervei, vágyai vannak, szeretné minél több emberrel megismertetni a borvidéket, és a reduktív módszerrel készült borait. A borász egy olyan családba született bele, amelyik a mai napig egy klasszikus borospince tulajdonosa Szencen. Amint megtanult járni, megismerkedett a szőlővel, majd később a borral is, s ennek az örökségnek azóta is issza a levét.

Mikor kezdett a borászattal komolyan foglalkozni?

Élelmiszer és vegyipari szakon végeztem, majd adjunktusként dolgoztam az egyetemen. Az évek során tudatosult bennem, hogy a jó bort nem csak élvezni, hanem tisztelni is kell, és nem csak azért, mert előállításához nagy erőfeszítés és odaadás szükséges, hanem azért is, mert egy-egy nemes nedűben évszázados hagyományok és megannyi emberöltő tapasztalata összegeződik. Lépésről-lépésre haladtunk, úgy, mint amikor a téglákat rakja az ember egymásra az építkezésnél. 2000 decemberében feleségemmel borászatot alapítottunk, s azóta a jó minőség, jó ár, könnyű beszerezhetőség jellemzi a pincészetünket.

Nagymegyer idegenforgalma fejlett, rengeteg külföldi turista látogat a városba. S ahol fejlett a turizmus, ott van borfogyasztás is. Valóban így van?

Sikereinknek köszönhetően a 2005-ös évben növeltük az előállított minőségi bor mennyiségét, és 2006 júniusában elkezdtük az új pince építését is. A pince része egy húsz személyt befogadó kóstoló helyiség. A modern technológiával felszerelt pincészet egyedinek számít városunkban, s ezt szép lassan feltérképezte nem csak a lakosság, hanem a turisták is. Bízom benne, hogy ezzel a tevékenységünkkel hozzájárulunk a minőségi borfogyasztás térhódításához. Huszonhat hektáron gazdálkodunk, tizenkettő hektár saját tulajdonban lévő termőterületünk van Nagymegyeren. Muzslán és környékén is van egy kisebb szőlészetünk, bérelt területünk, és szerződött partnerektől is vásárolunk jó minőségű szőlőt. Ennek eredményeként évente 163 000 liter bort állítunk elő, ami 200 000 palackot tesz ki. A számok tudatában nem meglepő, hogy miért volt szükség arra a jelentős befektetést igénylő modern borászati technológiának a megvásárlására, melynek alapját a krómacélból készült zúzó-bogyózó, pneumatikus és hidraulikus szőlőprés képezi. Krómacél tartályokban irányított erjesztéssel készülnek a borok, majd a minőségtől és a fajtától függően barik hordóban érlelődnek. A pincészetben kilencen dolgoznak állandó jelleggel, a szüret ideje alatt viszont akár negyven alkalmi munkást is foglalkozunk, mert nem egyszerű munka a harminc mázsa szőlő befogadására képes prést naponta háromszor megtölteni.

Egy borásznak van kedvenc bora, van olyan, amelyikre a legbüszkébb?

Igen, nálam a hosszabb érlelést igénylő Királyleányka áll az élen. S hogy melyik boromra vagyok a legbüszkébb? Arra, amelyet a tizenhárom éves fiam készített, melynek fajtája a kadarka, s mivel a fiamat Balázsnak hívják, elneveztük a nedűt Bazsikadarkának. Bár a bor csak limitált mennyiségben készült, becses darabja a pincészetünknek.

Hozzászólások

@

Küldés