Ősi ritmusok felsőfokon


Kovács Márta  2019.12.16. 0:32

Ősi ritmusok, archaikus dallamok, impulzív előadásmód – ezek jellemzik a leginkább a 2019 februárjában alakult felvidéki Varkocs együttest.


A Csallóközben, Somorján működő zenei formáció tagjainak átlagéletkora 24 év – a legidősebb 42, a legifjabb még nincs 17 éves. Jellemző rájuk a fiatalos lendület, a jókedv és valami különleges összhang. Vidámságukkal, közvetlenségükkel azonnal magukkal ragadtak, ámulattal hallgattam történetüket az együttesről, terveiket a jövőre nézve, majd csodálattal követtem végig az egyórás koncertjüket. Őket hallgatva az emberben szinte felébred valami ősi ösztön: minden porcikámat átjárta ez a különleges zene, ami nemcsak a ritkán hallható hangszereknek köszönhető, sokkal inkább az azokat megszólaltató művészeknek. Ismerkedjünk meg velük kicsit közelebbről!

- Hogyan jött létre a Varkocs?

- Voltak zenekarok, amikben zenéltem régebben, de mindig akadtak problémák, nem működött egyik sem sokáig. Szerettem volna egy olyan együttest, amit én vezetek és én vagyok a főnök, így keresni kezdtem hozzá az embereket. Elsősorban olyanokat, akik hasonlót csinálnak, mint én, hasonlóan kreatívak és elsősorban jó emberek. Így állt össze a zenekar ez év elején hármunkból. Vaczulka Júlia Viktória énekel, hangszerei a sámándob és tamburin, Szinghoffer Mátyás fiatal kora ellenére kiváló dobos és énekes, majd fél évvel később csatlakozott hozzánk Lőrincz Adrián, aki szintén énekel, kobozon és sámándobon játszik. Viccesen őt az együttes apukájának is nevezzük, hiszen ő köztünk a legidősebb – kezdte az együttes megálmodója és művészeti vezetője, Turtev Erik. – Dorombon mindegyikünk tud játszani, de ez elsősorban az én fő területem.


- Mit kell tudni a dorombról?

- A doromb pengetéssel és fúvással megszólaltatott egyszerű hangszer. Egy keretből és az arra rögzített rugalmas nyelvből áll, melynek anyaga a legtöbbször acél, némely változata bambuszból vagy más rugalmas anyagból készül. A doromb eredete az ősidőkbe vész. Eredetileg a mágia eszköze volt: a sámánok használták tevékenységük hatásának fokozására, később vált dallamjátszó hangszerré. Vidékeinken hatalmas a doromb-kultúra (magyar, szlovák, ruszin, sváb, cigány részről), de senki nem foglalkozik vele, egyik kisebbség sem. Mi ezeket a dalokat gyűjtjük össze, dolgozzuk fel, illetve ez mellett még a számunkra kedves, nekünk tetsző népdalokat. Ma már szinte lehetetlen régi dorombos dallamokat felkutatni. Tudni kell róla, hogy ez a hangszer kétszáz éven keresztül a Habsburgok által be volt tiltva. Mégpedig azért, mert a magyarok között gyógyítók, javasemberek használták, és mivel ez pogány szokás volt, nem volt megengedett. A szlovákok, ruténok dallamot kísértek vele, akárcsak Ausztriában, ahol egy kis városban, Mollnban közel ötszáz éve készítenek dorombot. A dorombnak nem hangszeres funkciója volt, a világ több táján gyógyítottak vele, hasonló szerepe volt, mint például a sámándobnak. Betiltását azzal is indokolták, hogy a leányokat el lehet vele csábítani. Gyakorlatilag nem maradt fenn dorombos magyar nóta. Elvétve találni idős bácsikat, akik még emlékeznek néhány dallamra. Ezeket mi igyekszünk összegyűjteni, megőrizni.

- Hova sorolnátok be magatokat a zenei irányzatok között?

- Olyan népdalokat dolgozunk fel, amelyek hangzásvilága a legősibb, ereszkedő hangzásvilág. Nagyon szeretjük a moldvai népdalokat, mert az egy olyan vidék, ahol a legősibb hangszerek maradtak fenn, a dorong mellett például a koboz, a kaval, az egyfenekű dob (táltos- vagy sámándob). Továbbá a gömöri pásztornóták hangzásvilága is ereszkedő, nagyon érdekes. Sokan mondták, hogy mi ősi magyar zenét játszunk – ez valamilyen szinten talán igaz is, mert többségben azokat a hangszereket használjuk, amelyek a legrégebbi magyar népi hangszerek. De belevisszük a saját kreativitásunkat, a saját zenei világunkat, tehát nem népzene. Kitaláltunk mi egy megnevezést: hooligan folk, talán ez illik ránk a legjobban.


- Hogyan választottatok nevet, miért Varkocs?

- A varkocs egy pogány hajviselet, itt a Csallóközben az öregek még a 20. században is hordták. Itt és a Székelyföldön maradt fenn a legtovább. Kicsit talán azért a megnevezés, hogy visszanyúljunk abba a pogány világba.

- Kinek köszönhetőek a videoklipek, amiket az interneten láthatunk?

- A klipekért Szinghoffer Mátyás felel, teljes mértékben az ő munkája. Nemcsak kiváló dobos és énekes, de nagyszerű fotós is.

- Van-e már a zenekarnak kialakult közönsége, rajongótábora?

- Nagy csodálkozásunkra és örömünkre van, mind magyar, mind szlovák részről szép számban követnek bennünket. Gyakran vannak fellépéseink Pozsonyban, illetve környékén. Különleges zenénknek köszönhetően mindenhol felfigyelnek ránk. Néha az emberek nem tudnak bennünket hova besorolni, mert aki több nyelven énekel, az kicsit liberálisabb. Mi nem szeretnénk senkinek sem megmondani, milyen nyelvű zenét hallgasson, az embereknek játszunk. Szeretnénk magunkat közben jól érezni, és közben ezeket a hangszereket megmenteni.


- Ki vagy kik írják a dalokat?

- A nép! A dalaink 99%-a népdalfeldolgozás. Két olyan dalunk van, amire azt lehet mondani, hogy műdal, azok pedig vitézi énekek – válaszolt a kérdésre Lőrincz Adrián. – A többi mind gyűjtés. Általában Erik nagyon sok munkával megkeresi az eredetieket, az archív felvételeket, néprajzkutató segítségével. Ezekből aztán csak a szöveg azonos, a ritmus, a dallam már saját feldolgozás. Például az új videoklip az „Ide Jarček” is egy terhelyi népdal feldolgozása. A végére szándékosan bevágtuk az eredetit, amit 1980-ban rögzítettek, František Mucha jóvoltából, aki az egyik utolsó szlovák dorombos volt. Összesen kétdorombos dalt énekelt akkor el, szerencsére sikerült felvenni, és mi mindkettőt feldolgoztuk.
- Az „Onnan felől” pedig egy csallóközi kincs, Balázsfán gyűjtöttem – tette hozzá Erik. – Ilyen nincs a világon sehol! Ahogy már említettük, magyar nyelven nincsenek dorombos dallamok a betiltás miatt. A magyar nyelvterületen teljesen kihalt a dorombos kultúra. Egy kanászdal csallóközi változatában én megtaláltam Balázsfán, az idős Nándi bácsi énekében. Neki pedig a nagymamája énekelte ezt a dalt.

- A közeljövőben milyen tervek várnak megvalósításra?

- Szeretnénk megfordulni minél több dél-szlovákiai, járási székhelyen, minél több embernek megmutatni a zenénket. Szerencsére, ahol eddig már jártunk, onnan csak pozitív visszajelzéseket kapunk. Terveink között szerepel egy saját cédé kiadása, erre már gyűjtjük az anyagot, remélhetőleg hamarosan sikerül kiadni. Egy olyan cédét szeretnénk, amelyen minden dorombos hagyomány fel lesz tüntetve.


- Mi az, amire az eddigi közös munka alatt a legbüszkébbek vagytok?

- Az egyik ilyen a rádiós szereplésünk, illetve, hogy az egyik szlovákiai rádió rendszeresen játssza a dalainkat. Nyáron Szatmárnémetiben voltunk egy utcazenei fesztiválon, ahol különdíjat kaptunk. Nem számítottunk rá, ezért is örültünk neki annyira. Örülünk minden élő fellépésnek, amikor látjuk, hogy a közönségnek tetszik, amit csinálunk, és amikor még táncolnak is a zenénkre. Zenéltünk már táncházon is az idén Gömörpéterfalván, nagy sikerrel egy egész kultúrházat megtáncoltattunk. Szeretnénk még sokat tanulni, fejlődni, de ez egy véget nem érő folyamat.

Ugróczky István felvételei


Írásunk a Csallóköz hetilap cikke alapján készült.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Középpontban a közösség

Zana Anita

Beszélgetés Musitzné Pál Renátával, aki korábban látássérülten is önkéntes munkát végzett.

2024.3.4.   


Lassan minden a helyére kerül

Zana Anita

Beszélgetés Horenka Erika látássérült írónővel.

2024.2.25.  1   


„A világ változik, a vers örök”

Zana Anita

Riportalanyunk, Zajcsek Norbert, a látássérültekből álló amatőr színtársulat, a Varázsszínpad, tagja volt hét éven át. Az Egyesület rendezvényein általában szavalni szokott.

2024.2.8.   


„A helyemen vagyok”

Zana Anita

Interjú Kovácsné Mendler Annamáriával, aki klienskoordinátorként dolgozik, s mindezt fehérbottal teszi.

2024.2.2.   


Én ilyen vagyok

Póda Erzsébet

Az tegnap.ma irodalmi díj egyikét az idén Nagy Erika, a Szlovákiai Magyar Írók Társaság titkára kapta. Ez alkalommal készítettünk vele egy villáminterjút.

2023.12.6.   


Soha nem szabad feladni!

Póda Erzsébet

Villáminterjú a világhírű magyar vadásszal, vadászíróval, természetvédővel, Hídvégi Bélával, aki több rangos díjat elnyert már tevékenysége elismeréseként.

2023.9.28.   


Katona vagyok!

Póda Erzsébet

Beszélgetés a francia idegenlégióban szolgált Maquet Ludovic-kal, akinek nemsokára megjelenik a légiós éveiről szóló könyve.

2023.7.27.  9   


Sosem unatkozom

Zana Anita

Beszélgetés Vígh Erikával, Vígh Éva lányával, aki a Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületének egyik meghatározó alakja volt.

2023.3.5.   


Krónikus bőrbetegség és a stressz

Vona Ildikó

Beszélgetés dr. Szalai Zsuzsanna gyermekbőrgyógyásszal a különböző bőrbetegségek gyógyításáról.

2023.2.21.   


Az önkéntességtől az elnöki székig

Zana Anita

Villáminterjú a Pro Caritate díjas Pestiné Pető Máriával.

2023.1.31.   


Az iskolán túl

Kucsora Zsolt

Beszélgetés a tardoskeddi Benkő Timea pedagógus-íróval.

2022.10.19.   


Kapcsolatok hálójában

Zana Anita

Beszélgetés a Szolnokon élő Baranyi Miks Máriával, aki látássérültként dolgozik a könyvtáros szakmában.

2022.10.2.