"Kell még egy szó"


Wolner Annamária  2010.11.25. 7:25

Beszélgetés Vadkerti Imrével.

Mindig erről álmodott: a színházról, az énekről, és az István a király című rockoperáról. Vadkerti Imre 2008-ban elnyerte a Társulat című műsorban Koppány szerepét, és teljesült, amire vágyott. Játszott a Papp László sportarénában, ahol három nap alatt közel 40 000 ember látta az előadást, Szegeden a Dóm téri nagyszínpadon, és otthon Komáromban, ami a szívszorítóbb volt számára mind közül. Azóta eltelt két év. A művésszel most visszanézünk életének legfontosabb eseményeire, és azokra az évekre, amelyek megváltoztatták az életét.
Vadkerti Imre a felvidéki Gútán született. A zenét Jókai Éva tanárnő szeretette meg vele még az alapiskolában. Tizennégy évesen alapította meg az első, Alfa Rock nevű zenekarát. Mindig is rajongott a régi nagyokért, mint a Korál, Edda, és álmodott az István, a király című rockoperáról! Ez volt számára a történelem, a legenda, az ének, a színpad, a minden! És volt még egy álma: nagyszínpadon játszani. Két éve annak, hogy egy nap ez is sikerült neki!

Ahol a fák az égig érnek, ott megérint a fény

Hogyan emlékszik vissza élete első, jelentősebb állomására?
1993-ban kerültem a Komáromi Jókai Színházba, ahol egy évet töltöttem el. A Mária Evangéliumában Gábriel arkangyal szerepét nagyon szerettem. Sokat tanultam itt, és tapasztaltam. Köszönettel tartozom mindezért László Zsuzsinak, és Derzsi Györgynek, akivel a kezdettektől jó barátok voltunk.

Mikor érezte először, hogy: igen, én ezt akarom!
A Jókai Színházban döbbentem rá, hogy én az István, a királyban szeretnék egyszer játszani. De ez az álom még váratott magára. Amatőr színházakban játszottam, mint például a gútai Kis Dunamenti Rock színházban, vagy az Érsekújvári Rockszínpadon, és olyan számomra kedves darabokban szerepeltem, mint a Légy jó mindhalálig, János Vitéz, Mária Evangéliuma.

Aztán jött a Társulat…
Derzsi György barátom hívott fel, ahogy azt megígértük egymásnak, hogy a Magyar Televízió szereplőválogató műsort rendez a 25 éves jubileumi István, a király előadásába. Jelentkeztünk. Amikor már a meghallgatásra kellett mennünk, azt mondtam a Gyurinak (máig beleborzongok), hogy nem megyek sehova. Egyszerűen kevésnek éreztem magam, hisz oly sok nagy nevű színész nevezett be a műsorba!

Torda szerepére jelentkezett...
Úgy gondoltam, hogy Torda szerepére még talán megfelelek, Koppányra még csak gondolni sem mertem. Ám a zsűri másképp döntött. Hatalmas megtiszteltetés volt számomra, hogy méltónak találtak Koppány szerepére.

Az érzés érdekel, amikor teljesült a vágya: igazi nagyszínpadon, hatalmas tömeg előtt az István a királyban játszott Magyarországon.
A Papp László Sportarénában, 2008. június 18-án mutattuk be a darabot. Az előadás előtt pár perccel a forgószínpad kezelője azt mondta: ne nézz ki, fiam! Én mégis kinéztem. Amikor megláttam, mennyi ember van odakinn, abban a pillanatban azt hittem, egészen Gútáig futok.

Aztán a darab Szegeden is bemutatásra került.
Szegeden összesen tizenegyszer adtuk elő. Az egyik alkalommal én játszottamIstvánt, Feke Pál pedig Koppányt. Az érzés leírhatatlan volt, amikor Magyarország királyát, a szegedi Dóm téren megkoronázzák, és aki István szerepét játssza, egy felvidéki magyar ember.

Ha nincs hely, ahol élj, indulj hazafelé

Fontos önnek, hogy magyar!
A magyarságtudat természetes a mi családunkban. Így neveltek a szüleim, és én is így nevelem három gyerekemet, akik tizenöt-, kilenc- és négyévesek. Csodálatos a magyar történelem, az ezeréves múlt, amiről órákon át lehetne beszélni. Felvidéken élő magyarként nagyon büszke vagyok erre!

„Ha nincs hely, ahol élj, indulj hazafelé” – énekli a Kell még egy szó című dalban. Mit jelent ez az ön számára?
Ez a dal arról szól, hogy akárhol is vagyunk, ha nem érezzük otthonunknak, induljunk hazafelé. Nekem ez a haza Gúta. S felemelő számomra, amikor a magyarság jut az eszébe az embereknek rólam.

Soha nem fordult meg a fejében a Társulat óta, hogy inkább élne az anyaországban?
Magyarországon, magyarul énekelni, igen – de ott élni nem. Egy magyar érzelmű ember soha nem vágyik arra, hogy más nyelven énekeljen. Hiszen más nyelven nem is lehet kifejezni ezeket a felemelő érzéseket. Míg az angol egy szót használ, a magyar ugyanerre több kifejezést is talál.

A megvalósult álom után, a jelenben

Mivel foglalkozik most, két évvel a Társulat sikere után?
Továbbra is éneklem, játszom. A színház mostanra az életem részévé vált. Játszottam a Pécsi Operett Színházban a Leányvásár című darabban, azóta szabadúszó előadóművészként dolgozom a saját zenekarommal, akinek a tagjai: Magyar Lóránd, Emmer Péter, Franbauer Péter, Zsapka Attila, Kovács László. Fellépéseinkre rendszerint elkísér Vikidál Gyula is, mint vendégelőadó.



Hozzászólások

feró, 19. 01. 2011 16:16:08 Kopos
Te ezzel a kommunista kopos fajzattal még leállsz beszélgetni,ávós majom ez a Digital.
@


A rovat további cikkei

Különleges sárkányrepülés

Zana Anita

Különleges élményben lehetett részük a gyengénlátóknak a közelmúltban, amikor is sárkányrepülésen vehettek részt. Pintér Erika mesél az élményeiről.

2023.9.15.   


Sosem unatkozom

Zana Anita

Beszélgetés Vígh Erikával, Vígh Éva lányával, aki a Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületének egyik meghatározó alakja volt.

2023.3.5.   


Krónikus bőrbetegség és a stressz

Vona Ildikó

Beszélgetés dr. Szalai Zsuzsanna gyermekbőrgyógyásszal a különböző bőrbetegségek gyógyításáról.

2023.2.21.   


Az önkéntességtől az elnöki székig

Zana Anita

Villáminterjú a Pro Caritate díjas Pestiné Pető Máriával.

2023.1.31.   


Az iskolán túl

Kucsora Zsolt

Beszélgetés a tardoskeddi Benkő Timea pedagógus-íróval.

2022.10.19.   


Kapcsolatok hálójában

Zana Anita

Beszélgetés a Szolnokon élő Baranyi Miks Máriával, aki látássérültként dolgozik a könyvtáros szakmában.

2022.10.2.   


Kezemben az ecset

Kucsora Zsolt

Beszélgetés a lakszakállasi Benyó Orsolyával, aki egy nap gondolt egy merészet, és ecsetet vett a kezébe.

2022.9.5.   


„Mi történt a lányommal?”

Póda Erzsébet

Nehéz elképzelni annál borzalmasabb helyzetet, mint amikor egy anya – bármely okból – elveszíti a gyermekét. Beszélgetés az ekecsi Fél Dórával.

2022.8.29.   


Katona vagyok!

Póda Erzsébet

Beszélgetés a francia idegenlégióban szolgált Maquet Ludovic-kal, akinek nemsokára megjelenik a légiós éveiről szóló könyve.

2022.7.27.  9   


Kotta nélkül

Zana Anita

Interjú a szolnoki Erős Laurával, aki látáskárosultsága ellenére csodaszépen zenél, és sok minden mással is foglalkozik.

2022.7.25.   


Míg az élet engedi

Kucsora Zsolt

Beszélgetés a Szilason élő Pálffy László ceremóniamesterrel.

2022.7.22.   


Élni kell!

Póda Erzsébet

Beszélgetés a budapesti Brjeska Dórával, aki megküzdött és küzd a rákkal, közben egy pillanatra sem veszítette el az életkedvét.

2022.7.10.