"Kell még egy szó"


Wolner Annamária  2010.11.25. 7:25

Beszélgetés Vadkerti Imrével.

Mindig erről álmodott: a színházról, az énekről, és az István a király című rockoperáról. Vadkerti Imre 2008-ban elnyerte a Társulat című műsorban Koppány szerepét, és teljesült, amire vágyott. Játszott a Papp László sportarénában, ahol három nap alatt közel 40 000 ember látta az előadást, Szegeden a Dóm téri nagyszínpadon, és otthon Komáromban, ami a szívszorítóbb volt számára mind közül. Azóta eltelt két év. A művésszel most visszanézünk életének legfontosabb eseményeire, és azokra az évekre, amelyek megváltoztatták az életét.
Vadkerti Imre a felvidéki Gútán született. A zenét Jókai Éva tanárnő szeretette meg vele még az alapiskolában. Tizennégy évesen alapította meg az első, Alfa Rock nevű zenekarát. Mindig is rajongott a régi nagyokért, mint a Korál, Edda, és álmodott az István, a király című rockoperáról! Ez volt számára a történelem, a legenda, az ének, a színpad, a minden! És volt még egy álma: nagyszínpadon játszani. Két éve annak, hogy egy nap ez is sikerült neki!

Ahol a fák az égig érnek, ott megérint a fény

Hogyan emlékszik vissza élete első, jelentősebb állomására?
1993-ban kerültem a Komáromi Jókai Színházba, ahol egy évet töltöttem el. A Mária Evangéliumában Gábriel arkangyal szerepét nagyon szerettem. Sokat tanultam itt, és tapasztaltam. Köszönettel tartozom mindezért László Zsuzsinak, és Derzsi Györgynek, akivel a kezdettektől jó barátok voltunk.

Mikor érezte először, hogy: igen, én ezt akarom!
A Jókai Színházban döbbentem rá, hogy én az István, a királyban szeretnék egyszer játszani. De ez az álom még váratott magára. Amatőr színházakban játszottam, mint például a gútai Kis Dunamenti Rock színházban, vagy az Érsekújvári Rockszínpadon, és olyan számomra kedves darabokban szerepeltem, mint a Légy jó mindhalálig, János Vitéz, Mária Evangéliuma.

Aztán jött a Társulat…
Derzsi György barátom hívott fel, ahogy azt megígértük egymásnak, hogy a Magyar Televízió szereplőválogató műsort rendez a 25 éves jubileumi István, a király előadásába. Jelentkeztünk. Amikor már a meghallgatásra kellett mennünk, azt mondtam a Gyurinak (máig beleborzongok), hogy nem megyek sehova. Egyszerűen kevésnek éreztem magam, hisz oly sok nagy nevű színész nevezett be a műsorba!

Torda szerepére jelentkezett...
Úgy gondoltam, hogy Torda szerepére még talán megfelelek, Koppányra még csak gondolni sem mertem. Ám a zsűri másképp döntött. Hatalmas megtiszteltetés volt számomra, hogy méltónak találtak Koppány szerepére.

Az érzés érdekel, amikor teljesült a vágya: igazi nagyszínpadon, hatalmas tömeg előtt az István a királyban játszott Magyarországon.
A Papp László Sportarénában, 2008. június 18-án mutattuk be a darabot. Az előadás előtt pár perccel a forgószínpad kezelője azt mondta: ne nézz ki, fiam! Én mégis kinéztem. Amikor megláttam, mennyi ember van odakinn, abban a pillanatban azt hittem, egészen Gútáig futok.

Aztán a darab Szegeden is bemutatásra került.
Szegeden összesen tizenegyszer adtuk elő. Az egyik alkalommal én játszottamIstvánt, Feke Pál pedig Koppányt. Az érzés leírhatatlan volt, amikor Magyarország királyát, a szegedi Dóm téren megkoronázzák, és aki István szerepét játssza, egy felvidéki magyar ember.

Ha nincs hely, ahol élj, indulj hazafelé

Fontos önnek, hogy magyar!
A magyarságtudat természetes a mi családunkban. Így neveltek a szüleim, és én is így nevelem három gyerekemet, akik tizenöt-, kilenc- és négyévesek. Csodálatos a magyar történelem, az ezeréves múlt, amiről órákon át lehetne beszélni. Felvidéken élő magyarként nagyon büszke vagyok erre!

„Ha nincs hely, ahol élj, indulj hazafelé” – énekli a Kell még egy szó című dalban. Mit jelent ez az ön számára?
Ez a dal arról szól, hogy akárhol is vagyunk, ha nem érezzük otthonunknak, induljunk hazafelé. Nekem ez a haza Gúta. S felemelő számomra, amikor a magyarság jut az eszébe az embereknek rólam.

Soha nem fordult meg a fejében a Társulat óta, hogy inkább élne az anyaországban?
Magyarországon, magyarul énekelni, igen – de ott élni nem. Egy magyar érzelmű ember soha nem vágyik arra, hogy más nyelven énekeljen. Hiszen más nyelven nem is lehet kifejezni ezeket a felemelő érzéseket. Míg az angol egy szót használ, a magyar ugyanerre több kifejezést is talál.

A megvalósult álom után, a jelenben

Mivel foglalkozik most, két évvel a Társulat sikere után?
Továbbra is éneklem, játszom. A színház mostanra az életem részévé vált. Játszottam a Pécsi Operett Színházban a Leányvásár című darabban, azóta szabadúszó előadóművészként dolgozom a saját zenekarommal, akinek a tagjai: Magyar Lóránd, Emmer Péter, Franbauer Péter, Zsapka Attila, Kovács László. Fellépéseinkre rendszerint elkísér Vikidál Gyula is, mint vendégelőadó.



Hozzászólások

feró, 19. 01. 2011 16:16:08 Kopos
Te ezzel a kommunista kopos fajzattal még leállsz beszélgetni,ávós majom ez a Digital.
@


A rovat további cikkei

Lángot adok, add tovább!

Póda Erzsébet

Beszélgetés a dunaszerdahelyi Csallóközi Könyvtár nyugalmazott könyvtárosnőjével, a mindig aktív Vojtek Mártával.

2020.6.25.   


Kézművesek karanténban

Tilajcsík Dóra

Milyen most kézművesként tevékenykedni? Erről kérdeztük az érintetteket. (Megszólal Petro Veronika, Fekete Dóra, Nagy Tímea és Sántha Patasi Gabriella.)

2020.5.8.   


Türelemből jeles

Tilajcsík Dóra

Mayer Ingrid szappanjai nem csupán a külsőnket szépítik meg, de a belsőnk is kivirágzik.

2020.3.14.   


A házasságtörés a házassággal egyidős

Tilajcsík Dóra

"Lehet, hogy jobban tudunk róla harsányan, vulgárisan vagy csipkelődve diskurálni, de komolyan még mindig nem." Beszélgetés Hevesi Kriszta szexuálpszichológussal.

2020.2.21.   


Csodák is léteznek

Póda Erzsébet

Beszélgetés Nagy Gáborral, aki "nővérként" dolgozik a dunaszerdahelyi kórházban.

2020.1.20.   


Ősi ritmusok felsőfokon

Kovács Márta

Ősi ritmusok, archaikus dallamok, impulzív előadásmód – ezek jellemzik a leginkább a 2019 februárjában alakult felvidéki Varkocs együttest.

2019.12.16.   


A babasuttogó

Tilajcsík Dóra

Hogy mi munka, türelem és szeretet áll a babafotózás mögött, arról a fotós tud igazán mesélni. A pódatejedi Csóka Csillát méltán nevezik babasuttogónak.

2019.11.12.   


Fűben-fában orvosság

Tilajcsík Dóra

Bizonyára egyikünk számára sem ismeretlen az a helyzet, amikor kisgyermekként egy újabb megfázással küszködve elcipeltek minket a doktorhoz...

2019.10.12.   


Az utolsó patkolókovács

Póda Erzsébet

Huber László patkolókovácsot, a Csallóközben, Erdőhátkarcsán kerestük fel. Aprócska műhelye pontosan úgy néz ki, mint amilyeneket már csak a falumúzeumokban láthatunk.

2018.4.5.    11


A függöny mögött

Tompa Orsolya

Az önvaló kifejezése mindenki számára mást jelent. Beszélgetés Zoltai Bea festőművésszel.

2017.10.7.    5


Pillanatnyi impressziók

Tompa Orsolya

„A fényképezőgép képeket örökít meg, de valójában a puszta képnél jóval többet rögzít.” Beszélgetés Szalay Mona fotográfussal.

2017.7.23.    64


Teológia és feminizmus

Tompa Orsolya

A teológia sokrétű és megosztja az embereket. A feminizmus is. Beszélgetés dr. Perintfalvi Ritával.

2017.4.21.    9