Rögös út, de szép

Kiss Adrienn Éva  2013.1.10. 5:58

Beszéletés Tóth Alíz grafikus- és fotóművésszel.

Tóth Alíz tehetséges tervezőgrafikus, könyvillusztrátor és fotóművész. Emellett a budapesti Novus Gimnázium tanára immár tizenkettedik éve. Tagja többek között a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Fiatal Iparművészek Stúdiója Egyesületnek, és a Magyar Rajztanárok Országos Egyesületének. Tóth Alíz neve minden képzőművészetben jártas ember számára ismerősen cseng. Az utóbbi években az Alizmusok című kiállítás-sorozattal hívta fel magára a figyelmet.

Mit kell tudni a kiállítás-sorozatról?

Az Alizmusok I. kiállítás 2003-ban nyílt Csepelen, mely egy összegző, és visszatekintő bemutatkozás volt. Grafikákat és fotókat állítottam ki, melyekkel a „kétéltűségemet" kívántam megmutatni. Az évek múltával a grafikák elmaradtak, mert egyre inkább a fotózásban leltem örömömet. Az alizmusok (kis a-val) szójáték a nevemmel, és azt kívánja érzékeltetni, hogy a munkáimat nem kívánom semmilyen kategóriába bezárni. A fotók, melyeket kiállítok egyedi képzőművészeti alkotásként is tekinthetőek. A természetet, városokat, épületeket és annak részleteit fotózom.

Több mint húsz éve állítják ki a munkáit, és 1992 óta egyéni tárlatai is vannak. Minek köszönhető ez a töretlen siker?

Az Alizmusok VIII. volt a huszadik egyéni kiállításom. Ez nem sok, ám csoportos tárlatokon nagyon sokszor részt vettem külföldön és itthon is. A huszonhárom éve tartó tanítás mellett ez valóban soknak tűnik. A siker egy nehéz téma: már az is sikernek nevezhető, ha kiállíthatok, és ha tetszenek a munkáim. De az sem lenne baj, ha ebből élhetnék meg, hiszen azért tanultam oly sokat.

Felsorolni is sok, mennyi mindennel foglalkozik: grafika, fotózás, illusztráció, tervezés, tanítás. Ez komoly elhivatottságra vall. Mégis melyik az ön számára a legkedvesebb?

Tizenéves koromban az volt az álmom, hogy könyvillusztrátor legyek. Az lettem, papírom is van róla. Az Iparművészeti Egyetemen végeztem a typo-grafikai tanszék könyvművészeti szakán, 1986-ban. Számos novellát és mesekönyvet illusztráltam. Tizenhat éve már csak a fotózás fontos számomra, ez a szenvedélyem az utazás mellett.

Melyek a kedvenc témái, mik azok, amik leginkább megragadják a fantáziáját?

Vannak állandó témáim: ajtók-ablakok, kapuk-kilincsek, szobrok, régi házak, tájak, tájrészletek, Budapest, Magyarország, a tanítványaim, a férjem. Nagyon szeretem az utazások alkalmával az új, még nem ismert utcákat fényképezni. Most utazom Párizsba ismét, új témákat keresve.

Mitől lesz jó egy fotó? És miben más, mint egy rajz vagy festmény?

A pillanatot keresem, az új izgat. A fényt követem, hiszen az árnyékot is ott találom. A sejtelmet, a titkot. Ez egy vadászat, egy felfedezés. Egészen más, mint a képzőművészet, itt a sikerélmény gyorsan jön, és ez csábító.

Mit gondol, nőként nehezebb érvényesülni ebben a szakmában, esetleg éppen hogy előnyt jelent?

Sokkal nehezebb, szinte nem is lehet.

Van-e példaképe, és ha igen, kicsoda?

Sok példaképem van, és mégsincs. Szeretem Leonardo, Magritte, Chagall, Van Gogh, Rodin művészetét, Rembrandt és Goya grafikáit. Mindenkitől lehet tanulni.

Ön szerint milyen tulajdonságok a legfontosabbak ebben a szakmában? Születni kell rá, vagy tanulható?

A szorgalom, és kitartás a legfontosabb, persze a tehetséggel párosítva. Önmagában ezek nélkül a tehetség semmit nem ér. Alázat, és állhatatosság nélkül nem sikerülhet a pályára kerülni, megmaradni meg főleg nem lehet.

Mit tanácsolna egy olyan fiatalnak, aki a művészi pályán gondolkozik?

Az üzleti érzék elengedhetetlen a siker elérésében. A csöndes tehetség elveszhet mecenatúra nélkül. Türelem, kitartás, és a művészet iránti alázatos rajongás! Bizonytalan a megélhetés, ezért vigyázni kell, nehogy boldogtalanná váljon az ember. Rögös út, de szép!


Fotók:
1. Tóth Alíz
2. A művésznő alkotása: Neszmély
3. A művésznő alkotása: Esküvő (Vác)

Hozzászólások

@

Küldés