Segítség


Orbán Erika  2009.1.7. 19:59

Beszélgetés Habsburg Györggyel, a Magyar Vöröskereszt elnökével.

A szó jelen esetben nem segélykiáltás, sokkal inkább tény, s egy több mint száz éves szervezet jelmondata. Mely azért jött létre, hogy olyan embereknek nyújtson segédkezet, akik önnön erejükből képtelenek talpra állni. A szervezet munkájáról jelenlegi elnökével, Habsburg György úrral beszélgettem, de előtte egy csöppnyi történelem.

1867-ben járunk alig a kiegyezés után, az Osztrák-Magyar Monarchia csatlakozik a Genfi Egyezményekhez és megkezdődik egy bécsi székhellyel működő önkéntes segélyegylet szervezése. A Monarchia közös hadügyminisztere 1872. szeptember 21-én hivatalosan javasolja a magyar kormány elnökének és honvédelmi miniszterének az önkéntes egészségügyi szolgálat megszervezését. A magyar kormány elvben egyetért a kezdeményezéssel, de ragaszkodik ahhoz, hogy az önkéntes egészségügyi szolgálatot Magyarországon külön és önállóan szervezzék meg. Az 1878. április 12-én megtartott értekezleten döntés születik Ausztriában és Magyarországon önállóan működő Vöröskereszt Egyletek szervezési és működési alapelveinek kimunkálásáról. I. Ferenc József jóváhagyja az eléje terjesztett javaslatot, majd 1880. december 5-én megbízza gróf Károlyi Gyula főrendházi tagot a magyar segélyegylet megszervezésével.

Az elmúlt 125 évben a Magyar Vöröskereszt megszakítás nélkül működik Magyarországon. 1919-tõl tagja a Vöröskereszt és Vörösfélhold Társaságok Nemzetközi Szövetségének (IFRC). 1992-tõl a Magyar Köztársaság mindenkori elnöke a Magyar Vöröskereszt fővédnöke. Elnökét négyévente választják, legutóbb is így történt. December 6-án a XII. kongresszus küldöttei egyhangúlag Habsburg Györgyöt választották a Magyar Vöröskereszt elnökévé. Az alelnök Göndöcs Zsigmond, az Országos Mentőszolgálat főigazgatója és Kovács József, a gyulai Pándy Kálmán Kórház főigazgatója lett.

Habsburg Györgyöt először 2004. december 4-én választották meg elnökké. Első elnöki ciklusa alatt a Magyar Vöröskereszt korszerűsítette a véradásszervezést, önkéntes elsősegély-szolgálatot hozott létre a balatoni strandokon, valamint – az eddigi legnagyobb magyar külföldi segélyakcióként – Indonéziában gyermekkórházat, Sri Lankán pedig közösségi házat építtetett a cunami áldozatai számára. 2005-ben Szöulban Habsburg Györgyöt a Nemzetközi Vöröskereszt Katasztrófa-készenléti és Segélyezési Bizottságába választották.

– Elnök úr, engedje meg, hogy a magam, s az olvasók nevében gratuláljak az újraválasztásához! Vezetni ezt a szervezetet, ismervén a céljait feltételezem, lelkileg megterhelő…

– A családom régóta kapcsolatban áll a szervezettel, már a nagyapám (IV.Károly 1916-18, a szerk.) is, mint király, próbált a Magyar Vöröskeresztnek segíteni. Amikor megkaptam a felkérést a szervezet vezetésére, azonnal igent mondtam. Egyrészt a már előbb elhangzottak miatt, másrészt úgy éreztem, két dologban mindenképpen tudok segíteni. Az egyik, hogy tudvalevőleg a Vöröskereszt egy nagy nemzetközi szervezet, én pedig nagy nemzetközi tapasztalatokkal rendelkezem, ami jó lehetőség arra, hogy a Vöröskereszt ezeket az előnyöket a maga céljaira fordítsa. Itt főként arra gondolok, hogy számos program létezik a szervezeten belül, melyek más országokban jól működnek. Ezeket csak ide kellene hozni Magyarországra, s nem újra „feltalálni”. Ha az információcsere jól működik ezen a nagy nemzetközi szervezeten belül, akkor nagyon sok programot tudunk szervezni itt is, mind az idősek, mind a fiatalok számára.
Másrészt nagyon fontosnak tartom, hogy a Vöröskereszt visszakapja a társadalmi elismertséget. Együtt kell működni más szervezetekkel, gondolok itt a Katasztrófavédelemre, a Polgárőr Szövetségre, sokkal szorosabb kapcsolatot kell kiépíteni az Országos Vérellátó Szolgálattal, nagyon erősen együtt kell működni mind a minisztériumokkal, mind a Parlamenttel, és nem utolsó sorban az Egészségügyi Bizottsággal. Ezek nélkül a szervezetek nélkül ma nehéz a Vöröskeresztnek sikeresen dolgoznia. A Vöröskereszt, egy szervezet a sok között, s azon kell dolgozni, hogy ez a szervezet a lehető legjobban tudjon segíteni a mostani helyzetben.

– Úgy értesültem, hogy a Nemzetközi Vöröskereszt Európai Igazgatósága Magyarországra tette át székhelyét.

– Ez valóban így van, és hihetetlenül nagy eredménynek tartom, hogy ezt sikerült elérnünk. Szoros verseny volt az országok között. Igyekeztem Budapest előnyeit bemutatni, gondolok itt központi helyzetére, viszonylag könnyű elérhetőségére. Az igazgatóság ötvenkét országért felelős, nehéz munkát végez immáron Magyarországról, Budapestről koordinálva ezt.

– Elnök úr, mit nevezne meg az elmúlt négy év legnagyobb sikerének, s legnagyobb kudarcának?

– Legnagyobb sikerként az Európai Igazgatóság Magyarországra költözését tartom. Ez óriási előnyt jelent a számunkra. Csalódásként pedig azt, hogy négy évvel ezelőtt úgy hittem sokkal gyorsabban tudunk előre lépni. Aztán meg kellett tapasztalnom, hogy egy ilyen hatalmas szervezet, hiszen ez az ország egyik legnagyobb szervezete, a változások terén nagyon lassan mozdul.

– Végezetül mondana pár szót a jövőről?

– A legfontosabb az Európai Uniós pályázatokra való koncentrálás. A gazdasági válság sok nehézséget okoz majd a Vöröskeresztnek, sokkal kevesebb szponzor lesz, aki támogatást tud nyújtani. Sokkal több lesz a munkanélküli, sokkal több szociális problémával kell majd szembenéznünk, s mindezek megoldására sokkal kevesebb eszköz áll majd a rendelkezésünkre. Ezen a területen az Európai Unió nagy segítség lehet.

– Köszönöm a beszélgetést!



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Kapcsolatok hálójában

Zana Anita

Beszélgetés a Szolnokon élő Baranyi Miks Máriával, aki látássérültként dolgozik a könyvtáros szakmában.

2022.10.2.   


Kezemben az ecset

Kucsora Zsolt

Beszélgetés a lakszakállasi Benyó Orsolyával, aki egy nap gondolt egy merészet, és ecsetet vett a kezébe.

2022.9.5.   


„Mi történt a lányommal?”

Póda Erzsébet

Nehéz elképzelni annál borzalmasabb helyzetet, mint amikor egy anya – bármely okból – elveszíti a gyermekét. Beszélgetés az ekecsi Fél Dórával.

2022.8.29.   


Katona vagyok!

Póda Erzsébet

Beszélgetés a francia idegenlégióban szolgált Maquet Ludovic-kal, akinek nemsokára megjelenik a légiós éveiről szóló könyve.

2022.7.27.  9   


Kotta nélkül

Zana Anita

Interjú a szolnoki Erős Laurával, aki látáskárosultsága ellenére csodaszépen zenél, és sok minden mással is foglalkozik.

2022.7.25.   


Míg az élet engedi

Kucsora Zsolt

Beszélgetés a Szilason élő Pálffy László ceremóniamesterrel.

2022.7.22.   


Élni kell!

Póda Erzsébet

Beszélgetés a budapesti Brjeska Dórával, aki megküzdött és küzd a rákkal, közben egy pillanatra sem veszítette el az életkedvét.

2022.7.10.   


A cél a legjobb helyezés

Kucsora Zsolt

Beszélgetés az érsekújvári Nagy Mária társastáncossal, aki egyre eredményesebb ebben a műfajban.

2022.7.3.   


Aktívan tevékenykedni

Zana Anita

Beszélgetés Víg Zsuzsannával, a Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületének jászsági területfelelősével.

2022.6.22.   


Merjünk újat alkotni!

Kucsora Zsolt

Beszélgetés a lakszakállasi Bajcsi Barnabással, aki matematika tanár, fociedző és egy különleges hobbija is van: a lepkegyűjtés.

2022.6.17.   


Ketten a ketrecben

Kucsora Zsolt

Beszélgetés a csilizradványi Vörös Alex ketrecharcossal küzdősportról, sikerekről, elszántságról, kitartásról.

2022.6.13.   


Az álmok nem várhatnak

Kucsora Zsolt

Beszélgetés a lakszakállasi Fekete Szilviával, aki a sport területéről váltott az éneklésre.

2022.6.1.