Séta az Álmok Ösvényén

Bíró Szabolcs  2007.9.27. 13:49

Beszélgetés Molnár Dániel novellaíróval.

Molnár Dániel írásaival a legtöbben eddig irodalmi portálokon találkozhattak, leginkább a Napvilág Íróklub tagjaként. Ott The Kinslayer álnéven publikálja alkotásait, nemrég megjelent első kötetét, az Álmok Ösvényét viszont már polgári nevén adta ki. A kötet leginkább idegborzoló, lidércnyomás-szerű novellákat tartalmaz kerek 130 oldalon: néha egészen költői, de leginkább komor, depresszív hangulat a jellemző. A fiatal szerzővel tettünk egy kellemes sétát az Álmok Ösvényén, miközben elmesélte, honnan indult és hogyan jutott idáig. A fák komoran figyeltek, lombjaik közt rémálom-terméssel, én pedig kérdezni kezdtem…

-- Mesélj első találkozásodról az irodalommal!

-- Azt hiszem, akkor találkoztam először vele, mikor még kisgyerekként az ágyamban fekve hallgattam nagymamám felolvasásait. Komolyra fordítva, az első regény, ami hatással volt rám, az Sue Townsend: Adrian Mole minden kínszenvedései. Ezelőtt egyenesen utáltam, ha valamit el kellett olvasnom. A kötelező olvasmányok miatt pedig a süllyesztőbe kívántam az írókat.

-- Mikor kóstoltál bele először az alkotás ízébe?

-- Az irodalomórákon meglehetősen sok lehetőséget kaptunk erre -- fogalmazás néven emlegették mindig. A gimnázium negyedik osztályában kezdtem beleszeretni az irodalomba, előtte sosem volt vele dolgom, elvoltam nélküle is. Ekkor kaphattam egy nagy pofont és elkezdtem írogatni magamtól is. Az első novellám 2005 novembere körül íródott, ez volt a Senki.

-- Kötetedben kivétel nélkül novellákat olvashatunk, de ha jól tudom, verseket is írsz.

-- Próbálkozom, de a rímekhez nem értek, úgyhogy mindig kimentem magam azzal, hogy dalszöveget írtam, nem verset.

-- Jól sejtem, hogy Stephen King nagy befolyással bír írói stílusodra?

-- Nagyon is. Nagyon megfogott, bár nem szeretnék túlságosan hozzá hasonlítani, legfeljebb a tehetségét venném el, ha lehetne.

-- Mi inspirál? Hogyan születnek az ötleteid, majd ezekből a novelláid?

-- Jó érzés kiírni magamból, ha eszembe jut valami. Irtó rossz mesélő vagyok, így kénytelen vagyok írásban elmondani a gondolataimat. Van, amikor egy szituáció ihlet meg, de legtöbbször a bűn és bűnhődést dolgozom fel abszurdabb formában. Az ötlet mindig hirtelen jön, így muszáj a legapróbb villanást is papírra vetnem, hogy ne felejtsem el. Ezután már „csak” az írás jön, ami nem mindig úgy sikerül, ahogy elterveztem. Nem írom meg minden ötletemet, néha elkezdem, de belátom, hogy ehhez kevés vagyok és inkább kiszűröm az agyamból. „Verseket” akkor írok, amikor a saját életemmel történik valami: szomorúság, boldogság, szerelem. A novella pedig szórakozás.

-- Karaktereidet valós személyekről mintázod, vagy mindegyikük teljes egészében a képzelet szüleménye?

-- Stílust és viselkedést néha átveszek valós személyektől és felruházok vele egy-egy szereplőt. Egy novellámban, az Emlékek Kastélyában szerepelnek úgymond élő emberek, akiket a valóságból loptam át a történetbe.

-- Nemrég napvilágot látott első novellásköteted, Álmok Ösvénye címmel. Mikor jutott eszedbe először, hogy saját kötetet szeretnél?

-- Hirtelen jött ötlet volt, a családnak és a barátoknak szerettem volna egy kötetet, amely tartalmazza a jobb írásaim. Nem ilyen kiadást szerettem volna, de kaptam egy ajánlatot a Könyvműhelytől, és örültem, hogy lehet egy saját könyvem!

-- Hosszú volt az út az elhatározástól a kivitelezésig?

-- Körülbelül másfél hónapba telt, míg kézbe vehettem a kötetet. De nagyon jó volt a Könyvműhelynél dolgozókkal együtt munkálkodni, mindenben segítettek, mert én jóformán semmihez nem értettem.

-- Az elejétől kezdve magánkiadásban gondolkodtál, vagy próbálkoztál néhány kiadónál is?

-- Mint említettem, ez egy hirtelen ötlet volt, így nem is gondolkodtam ilyenen. Pályázatokon keresztül próbálkoztam valamiféle rendesebb kiadáson is, de nem sok sikerrel. Könyvkiadót nem kerestem fel konkrét céllal, egy olyan amatőrnek, mint én, szerintem csak álom maradhat egy több tízezres példányszám.

-- Hogy látod a jelenlegi magyar irodalmi helyzetet? Mennyi esélyt adsz a jelenlegi amatőröknek a befutásra? Beszélhetünk egyáltalán befutásról magyar nyelvterületen, a szó szoros értelmében?

-- Minden esély megvan rá, de véleményem szerint ehhez nem kevés ismeretség kell. Rengeteg fiatal és idősebb tehetség van Magyarországon is, csak nem ez az ország a megfelelő ahhoz, hogy valakit felkaroljanak. Úgy veszem észre, hogy itt nem igazán értékelik az ilyesmit, a kultúra és a művészet kezd kimenni a divatból -- ha szabad ezt mondanom. De azért a helyzet korántsem olyan rossz. Próbálkozni kell!

-- Várhatunk tőled újabb önálló kötetet a közeljövőben?

-- Nehéz kérdés. Most nem gondolkodom ezen, mert a jelen pillanatban fontosabb dolgaim is akadnak. Ha még lesz érdeklődés az Álmok Ösvénye iránt, akkor felkeresem a Könyvműhelyt, de jelenleg nincsenek novelláim, amelyeket egy másik kötetben publikálni tudnék.

-- Köszönöm a beszélgetést!

Hozzászólások

@

Küldés