Szex, érettség és más kérdések


Tompa Orsolya  2016.1.21. 1:34

Beszélgetés Győri Szilvia szexuálpszichológussal.

A szexualitás mindannyiunk életéhez hozzátartozik, azonban mindenki máskor és máshogy éli meg. Valaki divatból vág bele, valaki fél attól, hogy lemarad másoktól, valaki kényszerből, mert erőszak áldozatává válik, és van, aki szerelemből. Az idő és a világ azonban rohamosan felgyorsult, és egyre korábban kezdődik meg a felnőtté válás. A lányok nagy része már nem várja meg, hogy megérjen a szexualitásra, hogy megértse, mit is jelent valójában. Márpedig a felnőtté válás egy igazi mérföldkő mindenki életében.
Győri Szilvia szexuálpszichológussal beszélgetünk a szexualitás veszélyeiről, félelmekről, és más fontos dologról.

Az utóbbi években a fiatal generáció – az általános iskolásokat is beleértve – szinte gyerekfejjel vág szexuális kalandokba. Mi lehet ennek a legfőbb oka, veszélye? Elég érettek a fiatalok?

Az alapvető probléma az, hogy a testi érettséget ilyenkor még nem követi a lelki érettség. Vagyis lelkileg még nem állnak készen egy igazán tartalmas és minőségi szexuális együttlétre, és tapasztalataim szerint, nem is értik igazán, hogy mire jó vagy mire való a szex. Náluk az elsődleges motiváció leginkább az, hogy essünk túl rajta, mert „felnőtté” akarok válni szexuális téren. Vagy szeretném, ha „menő” lennék a kortársak között, felnéznének rám, hiszen valami olyan tapasztalás birtokában vagyok, ami ebben a korban még nem mindenkire jellemző. Emellett persze az is előfordul, hogy tetszeni akarok egy bizonyos fiúnak vagy lánynak, és többek között ezzel akarom felkelteni vagy megtartani a figyelmét.

Mit tehet egy szülő abban az esetben, ha már beszélt a gyerekkel, de nem volt hatása?

Ha arra próbálja buzdítani a gyerekét, hogy ne a többieket majmolja, ne a divatot kövesse, ne muszájból csinálja, hanem érjen meg rá, nőjön fel, és ha késznek érzi magát, csak akkor tegye meg. Ennek ellenére a gyerek nem foglalkozik azzal, amit a szülei mondanak, és megy a többiek után. Ha kiépül egy bizalmi viszony a szülő és a gyerek között, és a szex sem tabu a családban, akkor a szülő hitelesebb tud lenni, nagyobb eséllyel ad a kamasz a véleményére. A tiltásokat viszont jobb kerülni. Ebben a korszakban a kortársak értékrendje az elsődleges. A kamasz feltehetően úgyis megteszi, amit akar, csak a későbbiekben a szülői tiltás megszegése gátlásokat, lelki konfliktusokat okozhat. Ha tehetetlennek érezzük magunkat, inkább támogassuk információkkal gyermekünket! Világosítsuk fel a megfelelő védekezésről, nemi betegségekről, ha kell, kísérjük el nőgyógyászhoz, kérdezzük meg, mit vár az első alkalomtól, kinek adná oda a szüzességét, ha szükséges, biztosítsuk a teret a randikhoz. Sokszor a szüzesség elvesztése nem megfelelő körülmények között történik, mert a fiataloknak nincs hova menniük.


Gyakran hallom/olvasom, hogy piszkálják azokat, akiknek nem volt még szexuális aktusa. Van olyan életkor, amikor már „cikinek" számít, ha valaki még szűz?

Sok olyan ember megfordul nálam, aki a húszas évei elején jár és még nem volt szexuális kapcsolata, vagy azt meséli, hogy elmúlt húsz, mire megtörtént, és ez milyen ciki. Nem hiszem, hogy huszonévesen ki lehet futni az időből. A társadalmi trend nyomja ránk a kényszert, hogy mielőbb meg kell tapasztalni a szexualitást, különben lemaradunk valamiről. De arról már nem szól a fáma, hogy mi van azokkal a tizenévesekkel, akik idejekorán veszítették el szüzességüket, és nem a megfelelő körülmények között. Hogy alakul későbbiekben a szexuális életük, lelkileg miként birkóznak meg a történtekkel. A megfelelő szexuális nevelés nagyon fontos lenne, de sajnos ez hazánkban szervezetten nem működik. Olyanokkal is beszélgettem, akik már bőven túl vannak a harmincon, mégsem volt szexuális kapcsolatuk. Náluk fel kell tárni a háttérben álló okokat, félelmeket, és szépen, lépésről lépésre haladva át lehet szakítani az eddig felépített gátakat. Ők azt gondolják, egyedül vannak az egész világon a problémájukkal, igazi fekete báránynak érzik magukat, holott belőlük is szép számmal van, csak épp nem szerzünk tudomást róluk. Szégyenérzet gyötri őket, ami megkeseríti mindennapjaikat. Nekik üzenem, hogy nincsenek egyedül és soha sem késő!


Nyilván mindenki máskor érzi magát késznek arra, hogy belevágjon. Mennyiben más, ha valaki fiatalkorban vagy idősebb korban kezdi el? Miért bélyegzik meg az „idősebbeket”? Miért félhetnek az első alkalomtól? Itt nem csak arra gondolok, hogy a fiatalok ítélkeznek, hanem akár a felnőttek is.

Ma olyan társadalomban élünk, ahol nincs idő várni, kivárni dolgokat. Minden azonnal kell, és lehetőség szerint habzsolni kell az életet. Minél több élményünk van, minél többet láttunk, tapasztaltunk, annál több értéket tudhatunk magunkénak. Akármilyen felszínes is ez az üzenet, bombáznak bennünket mindenhonnan, és mi örömmel becsapdázódunk: vagyis egyáltalán nem akarunk kilógni a sorból. Ugyanez igaz a szexre is. Ha nem tudjuk saját élmény alapján, hogy milyen a szex, akkor kirekesztjük magunkat, mégpedig bizonyos emberi kapcsolatokból. Már nem akarunk velük barátkozni, nehogy előkerüljön a téma, amihez nem tudunk önbizalomtól ittasan hozzászólni. Félünk, hogy megkérdezik, csináltad-e már, vagy ami rosszabb, hogy mi az, hogy még nem csináltad. Pedig minél felkészültebbek vagyunk lelkileg, annál nagyobb az esélye, hogy jó úton indulunk el. Természetesen a partner sem mindegy. Fontos, hogy az első, bizonytalan lépéseknél támogató attitűddel rendelkező társat válasszunk, ne pedig olyat, aki csak elvár és elvesz. Egy általános iskolás gyerek még nem igazán érti az intimitás lényegét. Míg egy érettebb fiatal, egy megfelelő partnerrel, jó eséllyel tartalmasabb együttlétet él meg. Az első alkalom mindig izgalmakkal teli, hiszen ugyanúgy félünk az újtól, mint amennyire vágyunk rá, és persze a legjobb színben szeretnénk megmutatkozni partnerünk előtt. De ezt a fajta stresszet mindenki másképp kezeli. Van, aki könnyebben leküzdi, van, akinek több idő, akár több próbálkozás kell, amin semmi szégyellnivaló nincs.

Mennyit számít egy nő/férfi számára az, hogy egy nő/férfi mikor vált ilyen téren felnőtté, illetve, hogy mennyi nővel/férfival volt kapcsolata?

A szexuális történetünket mindig magunkkal hozzuk. Ezért van nagy szükség arra, hogy ha traumánk, elakadásunk van, akkor azzal kezdjünk valamit, akár külső segítség igénybevételével. Ami az ágyban történik, tanulható, és a szexuális képességek egyik kapcsolatról a másikra átvihetők. Vagyis: amit megtanultunk valaki mellett, következő kapcsolatunkban is kamatoztathatjuk. Az sem mellékes, hogy saját testünket is ismerni kell, hiszen ha én nem tudom, hogy mit szeretek, mi okoz nekem örömet, a másiktól nem várhatom el, hogy találja ki és oldja meg. Minden párnak össze kell csiszolódni az ágyban, és ha ennek megfelelő teret és időt adunk, nem az lesz a mérvadó, hogy hány korábbi kapcsolat vagy milyen előző tapasztalások vannak. Hanem az, hogy az aktuális kapcsolatban milyen minőségben éljük meg az együttléteket.


Vannak, akik „felnőtt tartalmú” filmekkel, videókkal, segédeszközökkel igyekeznek felkészülni az első aktusra. Mennyire befolyásolják ezek az egyént, illetve későbbi szexuális életét?

A pornófilmek manapság egyre távolabb állnak a valóságtól, egyre több extremitás jelenik meg bennük – hiszen a „sima és egyben unalmas” szex nem mozgatja meg eléggé a nézők fantáziáját. Olyasmi ez, mint amikor visszanézünk egy több mint tíz évvel ezelőtti akciófilmet, amit anno imádtunk, most pedig unalmasnak és bugyutának találjuk. Egyre több, egyre izgalmasabb ingerre van szükségünk ahhoz, hogy egy film felkeltse és fenntartsa érdeklődésünket. Épp ezért veszélyesek is a mai pornófilmek, hiszen olyan dolgokat mutatnak be, ami a valóságtól lényegesen elrugaszkodott, akár nem is etikus, de ezt sokan nem tudják elválasztani a valóságtól. Van, akinek azt is nehéz elfogadni, hogy a nők és a férfiak nem úgy néznek ki a való életben, mint a filmen, vagy bizonyos pózoknak vagy eszközöknek nincs is igazán élvezeti értéke a filmen látottakkal ellentétben. Ha valaki nem igazán tudja szétválasztani a filmen látottakat a valóságtól, az komoly zavarokat okozhat szexuális életében. De önmagában a pornó nem feltétlenül káros, attól függ, milyen filmeket választunk, és milyen gyakorisággal nézzük.

Mi az a dolog, amivel a legjobban meg lehet alázni egy nőt – akár az első alkalommal, akár később? Hiszen ez is benne van a pakliban. Mi jelenthet megalázottságot egy nő számára, és hogyan lehet ezt kivédeni?

Az embereket akkor lehet leginkább bántani, ha levegőnek nézzük, vagyis semmibe vesszük őket. Az, hogy valaki számára nem létezünk, láthatatlanok vagyunk, sokszor annál is szörnyűbb érzés, mintha valami rosszat tesz velünk. Egy nő számára az ágyban megalázó lehet, ha rákényszerítenek dolgokat. Vagyis olyasmibe kell beleegyeznie vagy megcsinálnia, amire nem vágyik, esetleg fájdalmas számára, akár testileg, akár lelkileg. Ez is olyan, mintha láthatatlan lenne a másik számára, semmibe veszik az igényeit. Egy nő könnyen kerülhet kiszolgáltatott helyzetbe: előfordulhat, hogy partnere nem akar óvszert használni, nem olyan formában történik a befejezés, ahogy előzetesen megállapodtak, vagy ami a normáknak megfelel. Van, aki a szexen keresztül gyűjti be a törődést, szeretetet. Ilyen esetben a nők hajlamosak olyan dolgoknak is eleget tenni, amit normál esetben nem vállalnának. Ennek kiküszöbölésére kell egyfajta érettség. Fel kell ismerni és ki is kell állni amellett, amit jónak érzünk – emellett pedig tudni kell nemet mondani! A kölcsönösségen és tiszteleten alapuló, érett, intim kapcsolatban kiszolgáltatottságnak és megaláztatásnak helye nincs!



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Teológia és feminizmus

Tompa Orsolya

A teológia sokrétű és megosztja az embereket. A feminizmus is. Beszélgetés dr. Perintfalvi Ritával.

2017.4.21.    7


Örülni minden apróságnak

Póda Erzsébet

"Megtanultam, hogy nem szabad siránkozni. Megtanultam kimondani, ha valami bánt, vagy nem értek egyet valamivel." Beszélgetés Fabó Máriával, a Komáromi Jókai Színház marketingvezetőjével, a Szakképző és Felnőttképzési Intézet igazgatójával.

2016.8.8.    88


Katonaélet nőként

Tompa Orsolya

Hogyan éli mindennapjait és hogyan áll helyt a mindennapokban egy nő katonaként? Riportunkban ezekre a kérdésekre keressük a választ maguktól a katonanőktől.

2016.6.27.    95


Bőrnek, léleknek

Póda Erzsébet

Nem elég szempillát, szemöldököt festeni, a kozmetikusnak szépíteni kell a vendég bőrét, ápolni a lelkét, mondja Both Tímea kozmetikus.

2016.5.30.    14


Minden ország más

Tompa Orsolya

Beszélgetés Harmincz Ritával, a sárga ruhás utazóval.

2016.4.28.    8


A pillanat varázsa

Póda Erzsébet

Szeretem megmutatni, hogy ezernyi szépség és csoda ölel körül minket: beszélgetés Virágh Mária fotóssal.

2016.2.5.   


A tehetségen túl

Póda Erzsébet

Beszélgetés Bakonyi Orsolya előadó- és képzőművésszel.

2015.12.28.    80


Azt alkotom, amit szeretek

Tompa Orsolya

Beszélgetés Wéber Andreával azaz Mandy Candyvel.

2015.12.10.    139


Mozgásban az életem

Tompa Orsolya

Beszélgetés Prázmári Erika aerobikoktatóval a sportról, a testmozgás fontosságáról, és sok minden másról.

2015.11.20.    71


Pillanatnyi impressziók

Tompa Orsolya

„A fényképezőgép képeket örökít meg, de valójában a puszta képnél jóval többet rögzít.” Beszélgetés Szalay Mona fotográfussal.

2015.10.23.    64


Spontán készül az alkotás

Tompa Orsolya

Beszélgetés Zokob Anett kavicsfestő művésszel.

2015.9.9.    122


Egészséges menüsor

Nagy Erika

Beszélgetés Babiczky-Pfliegel Dórával, az Ép testben két lélek című könyv szerzőjével.

2015.8.25.    65