Teológia és feminizmus


Tompa Orsolya  2017.4.21. 0:31

A teológia sokrétű és megosztja az embereket. A feminizmus is. Beszélgetés dr. Perintfalvi Ritával.

A teológia sokrétű terület, amely megosztja az embereket. Vannak, akik nem is tudják elképzelni, miért választja valaki a teológusi hivatást. Mások követendő példának tartják, vagy maguk is ezt a pályát választják. Dr. Perintfalvi Rita is erre tette fel az életét, és nemcsak teológiával, hanem társadalmi kérdésekkel, feminizmussal is foglalkozik, kutatásokat is végez. Számos publikációja olvasható, és a MTÖE (Magyarországi Teológusnők Ökumenikus Egyesülete) tagjaként nemzetközi színtéren is megjelenik. Beszélgetés dr. Perintfalvi Ritával.


Amikor elolvastam az életpályáját, rendkívül színes utat láttam. Nemcsak Magyarországon, hanem Ausztriában is tanult. Miért éppen ezt az életpályát, miért a teológiát választotta hivatásának? Mi az, amit igyekszik átadni általa?

Mindig is foglalkoztatott az a kérdés, vajon az ember miként lehet boldog? Létezik-e egyáltalán boldogság és mi kell hozzá? Meg lehet-e tanulni, és legfőképpen, tudok-e segíteni másoknak abban, hogy megtalálják a maguk boldogságát, ha még keresik? Erre a választ először társadalmi szinten kutattam, ekkor tanultam szociológiát és szociális szervezést. Úgy tapasztaltam, hogy az az ember, aki szegény, főképpen abban az értelemben, hogy „jelentéktelen“, tehát nincs társadalmi súlya, akit megfosztottak az emberi méltóságától, az nem lehet boldog. Később kezdte el mozgatni a fantáziámat az, hogy az embernek pszichéje is van, így nemcsak a társadalmi lét keretein belüli boldogulás határozza meg életének minőségét, hanem a mentális egészsége is. Ezért újabb dolgokat tanultam: mentálhigiénét és pszichológiát. Közben pedig a saját személyes életutamon volt egy nagyon mély „találkozás” élményem: a transzcendencia vagy az isteni egyfajta különös érintése. Mindez olyan nagy hatással volt rám, hogy felfedeztem egy újabb dimenziót önmagamban, és minden emberben: ez volt a lélek. Hitem szerint a teremtett ember valahol lénye legmélyén kapcsolódik az istenihez, akkor is, ha erről fogalma sincsen, „mert benne élünk, mozgunk és vagyunk” – ahogy Pál apostol a filozófián nevelkedett athéni férfiaknak megfogalmazta Isten lényegét. Vagy, ahogy az ókor nagy bölcselője, Ágoston, imába sűríti élete nagy tapasztalatát: „Íme, belül voltál, én pedig kívül kerestelek. Velem voltál, és én nem voltam veled.” Isten mindig az emberrel van, akkor is, ha az ügyet sem vet rá. A posztmodern kor embere különösen ilyen, ezért talán nincs is szebb hivatás, mint erről az Istenről beszélni neki. Persze ehhez egy új, modern nyelv kell, a moralizálást és a hittételek imamalomként való pörgetését el kell felejteni. A mai kor embere a szeretet és az irgalom Istenére vágyik, amit Ferenc pápa fantasztikus érzékenységgel fel is ismert. Mindenképpen az ő nyomdokain szeretnék járni.


Három főbb kutatási területe van: a zsoltároskönyv-exegézis, a szinkrón-intertextuális szövegelemzés, illetve a feminista és felszabadítás-teológiai bibliaértelmezés. Igazán izgalmas és érdekes területeknek hangzanak. De mit takarnak valójában? Hogyan képzelheti el, vagy értelmezheti ezeket a területeket/tevékenységeket az, aki nem jártas a témában?

Ezt nem egyszerű röviden összefoglalni, teszek rá egy kísérletet. A disszertációm témája a Bécsi Egyetemen a 103. zsoltár szinkrón-intertextuális elemzése volt. Ez azt jelenti, hogy az óhéber költészet eme gyöngyszemét sokkal mélyebben meg lehet érteni, ha nem csak önmagában, elszigetelt szövegként elemezzük, hanem az egész Szentírás kontextusában. Ez a zsoltár rengeteg szövegpárhuzamot tartalmaz például a prófétai könyvekkel, de még magával az újszövetségi iratokkal is – a Miatyánk című imádsággal is, amit mindenki ismer. Ebből is látszik, hogy Jézus zsidó emberként és a zsidó imádságos hagyományból merítve fogalmazta meg azt az imát, amelyet ma a kereszténység az egyik legfőbb imájának tekint. A feminista és a felszabadítás teológiai elemzési módszerek ún. kontextuális megközelítések. Vagyis, amikor a bibliai szövegeket értelmezzük, ebben meghatározó, hogy a nők, illetve a szegények, az elnyomottak szemszögéből tegyük azt, így válik számukra ez a bibliaolvasat felszabadító spirituális élménnyé. Megkeressük a Bibliában azokat a női hősöket, akiket még a mai nő is példaképnek tekinthet, akik egy még a mainál is sokkal patriarchálisabb világban kellett, hogy boldoguljanak. Közülük sokakat eltüntettek a szövegekből vagy eltorzították a szerepüket, jelentőségüket. Ilyen például Júnia apostolnő, akit mintegy hétszáz esztendeig férfi apostolként tartottak számon és átneveztek Júniasznak. Vagy Mária Magdolna, aki elsőként találkozik a feltámadott Jézussal, és ezért már a 3. században az „apostolok apostolának” nevezi római Hüppolitusz, mégis a hagyományban összekeveredik a bűnbánó asszonnyal, és prostituált lesz belőle. A felszabadítási teológia szerint pedig Isten a szegények, a kicsinyek, a megalázottak pártján áll, feléjük van opciója. A Bibliában kulcsfontosságú szöveg az Egyiptomból való szabadulás története: vagyis Isten látja népe sanyarú sorsát, ezért szabadítót küld, és Mózes által kivezeti a népet a fogságból. Ez a történet azt tanítja, hogy Isten mindig látja a szenvedő ember nyomorát, és meg akarja ebből a helyzetéből szabadítani. De ehhez szüksége van a barátaira – ahogy Dorothee Sölle fogalmaz –, akik felemelik a szavukat azokért, akik nem tudják megvédeni magukat. Akik képesek cselekedni akkor is, amikor akár ezrek tudatát is elborítja a gyűlölködés. Ők fellépnek a vallási és a társadalmi kirekesztés minden formája ellen, mert számukra fontosabb Isten barátainak maradni, mint politikai ideológiák játékszerévé válni. Számos bibliai szövegnek van ilyen felszabadító olvasata. Ha az ember így olvassa ezeket a szövegeket, akkor azok lelki táplálékká, erőforrássá válhatnak számára a mindennapi nehézségek és gyötrelmek közepette.


Miért éppen ezekre a kutatási területekre orientálódott?

Az első témám egy klasszikusnak mondható téma: választásához vonzott az óhéber költészet csodálatos világa, az a gazdag képi és metaforikus világ, amelyek egy ősi kultúráról és annak mérhetetlen bölcsességéről tanúskodnak. A feminista értelmezés pedig azért ragadott magával, mert nőként meg kellett tapasztalnom a saját egyházamban – katolikus vagyok –, hogy mennyire kicsi, „jelentéktelen” és súlytalan az ember, ha nőnek születik. Ez még akkor is igaz, ha ötször annyi diplomám van, mint egy papnak, akkor sem lesz soha olyan autoritásom, mint neki, ebben a még mindig nagyon patriarchális és autoritásra épülő egyházi gondolkodásban. Főként idehaza Kelet-Európában! A felszabadítási teológia pedig érzékennyé tett mások szenvedésére, egyben felébresztette bennem a vágyat arra is, hogy segítsek másokon. Ez azonban olyasmi, amit csak az érthet meg, aki már maga is volt másodrangú, lenézett vagy megvetett: a neme, a bőre színe, a származása vagy bármilyen ok miatt. Ez a tapasztalat vagy megtöri az embert és maga is tettessé válik, hiszen nincsen nagyobb szenvedés annál, amikor az ember hatalom nélküli és kiszolgáltatott, vagy pedig sikerül erőtérré formálnia a tapasztalatot, amellyel másoknak segíthet, másokat „gyógyíthat”. Ezáltal pedig a negatív, fájdalmas tapasztalat transzformációja lehetséges.

Négy nemzetközi konferencia szervezésében is részt vett, amelyek a nőkhöz is köthetők. Mik voltak a legfőbb üzenetek, amelyeket továbbadtak? Mennyire volt pozitív a visszajelzés utánuk?

Konkrétan olyan konferenciák voltak, amelyeken európai teológusnők vettek részt, hiszen ezeket az ESWTR (Teológiai Kutatásban Résztvevő Nők Európai Társasága) szervezte. Ezt az egyesületet 1986-ban alapították, jelenleg több, mint hatszáz tagja van, természetesen mind nők, hiszen ez a szervezet a nők teológiai munkásságát hivatott támogatni. Ezért a konferencia témái is elsősorban olyan témák, amelyek valamilyen szempontból érintik a nők sorsát. Az egyik budapesti, a salamancai és a drezdai tanácskozások egész Európát felölelték, a 2010-es másik budapesti találkozó viszont kifejezetten a közép-kelet európai régióra fókuszált. Sajnos azt kell, hogy mondjam, hiába telt el több, mint 25 év a rendszerváltás óta, a közép-kelet európai teológusnők helyzetét össze sem lehet hasonlítani a nyugati nők helyzetével. Sőt a helyzet idővel nem jobb, hanem rosszabb lett. Tudom, hogy Szlovákiában is nagyon nehéz helyzetben vannak a teológiával foglalkozó nők, de például Magyarországon jelenleg egyetlen teológiai fakultáson lehet katedrája nőknek – ez a Sapientia Szerzetesi Főiskola. Itt tanít néhány apáca és egy világi professzornő is, de a többi intézményből szépen lassan kiszorították őket, és a ledoktorált nők nagy része jelenleg valami egészen mást csinál, nem folytathat teológiai kutatást. Néhányan butikosok lettek, mások lángost sütnek doktorátussal… Nem hittük volna, hogy a kommunizmus évtizedei után megindult egyházi nyitás csak olyan rövid ideig fog tartani, hogy még 25 év sem telik el, és szinte visszarendeződik minden egy kb. 19. századi szintre. A budapesti konferencia címe: „Női méltóság, mint emberi méltóság. A teológia és az antropológia összefüggései közép-kelet európai szemszögből” volt. A közös együttgondolkodás eredménye pedig sajnos nagyon melankolikusra sikeredett: az előadások és műhelyek nagy része azt igazolta, hogy bizony a női méltóság megvalósulása, egyenlő jogok és egyenlő lehetőségek tekintetében Európai keleti felében még nagyon gyerekcipőben jár.


Az egyik tudományos publikációjában „Az erotika és misztika, mint határátlépés” témájáról ír. Mit kellett ehhez a cikkhez megvizsgálni? Mi alapján lehetett megírni a publikációt, és mi a legfőbb mondanivalója?

A filozófus Georges Bataille szerint az ember „halandósága” révén szüntelenül vágyik a rajta kívüli másra, a másikra, hogy benne feloldja saját „végességét” és elérje azt, ami lehetetlen: vagyis a „halhatatlanságot”. Ez a vágy az erotika maga. Saját létünk határainak átlépését nem csupán a szeretett személy iránti vonzódásban éljük meg, hanem minden vallásos érzésben, a „végtelenre” és a „határtalanra” való vágyódásunkban is. A hétköznapi tapasztalatunk az, hogy távol vagyunk egymástól és még távolabb vagyunk Istentől – holott ez alapvetően illúzió! A valóság az, hogy lépten-nyomon benne vagyunk az isteniben, benne mozgunk, járunk és kelünk. Ugyanígy az egymástól való elszigeteltségünk is csak felületes érzéklet, hiszen valójában, egy mélyebb szinten, mindannyian kapcsolódunk egymáshoz. Minden vallás és spiritualitás keresi azokat az utakat, ahol mindez valósan megtapasztalható. Ebben az írásomban a zsidó misztika egyik gyöngyszemét, az Énekek éneke egyik dalát és a keresztény misztikusnő, magdeburgi Mechthild, írását hoztam egymással kapcsolatba. Fura dolog a misztika! Nemcsak az lehetséges benne, hogy az ember, aki átlépte saját határait és felfedezett egy rejtett egységet a többi érző lénnyel – megtanul érzékennyé válni mások szenvedésére. Ez persze megtörténik! Ez a dinamika húzódik meg minden felszabadító vágy és gondolat mögött. Ez azonban nem minden. Az éremnek van egy másik oldala is. Az ember, aki levetkőzte érzéketlensége hermetikusan önmagába záró bőrét, megtapasztalja azt is, hogy nem csak a másik fájdalmát, de annak gyönyörét is képes megélni a sajátjaként. Talán ezen a ponton válik az erotika valóban élet-művészetté, ami az egész személyt átformálja, és olyan dimenziókat nyit meg a számára, ahol a végtelen érintkezik a határtalannal, az emberi az istenivel.

Mit gondol, mi várható az elkövetkezendő időszakban a feminizmus irányzatában?

Jelenleg a feminizmus és a társadalmi nemek egyenlőségének koncepciójával szemben Európa számos részén, de Kelet-Európában különösen intenzíven, egy súlyos ideológiai-politikai támadás zajlik. Az okok és a motivációk rendkívül összetettek, ezek részletezésére nincsen módunk. Viszont félő, hogy lassan nem lehet beszélni már a női jogokról, a nők egyenlőségéről sem. Az egész támadás le van öntve egy csodaszép mázzal, mintha csak a család – amely minden ember számára érték – védelméről lenne szó a gonosz feminizmussal szemben, miközben a nőkről való közbeszéd lassan visszaesik a 19. századi szintre. Ami természetesen a társadalmi életre is óriási hatással van. Ehhez a szomorú és tragikus tényhez teológusként csak annyi üzenetem lenne, hogy az Isten a szegények, a kicsinyek és jogfosztottak oldalán áll. Így, ahol a nőket diszkriminálják, ott magát az Istent értik félre. Így a nőkkel való igazságos bánásmód nem csak politikai, de egyben spirituális kérdés is. Az egyházak pedig kötelességüknek kellene, hogy tekintsék, hogy kiálljanak a férfiak és a nők társadalmi egyenlőségének megvalósulásáért. Hiszen Isten képmásaként mindketten a világ emberibbé és igazságosabbá formálásának feladatát kapták. Pontosan ezért nem lehet egyoldalúan férfiközpontú sem a közélet, sem a politika, sem pedig az egyházi élet.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Középpontban a közösség

Zana Anita

Beszélgetés Musitzné Pál Renátával, aki korábban látássérülten is önkéntes munkát végzett.

2024.3.4.   


Lassan minden a helyére kerül

Zana Anita

Beszélgetés Horenka Erika látássérült írónővel.

2024.2.25.  1   


„A világ változik, a vers örök”

Zana Anita

Riportalanyunk, Zajcsek Norbert, a látássérültekből álló amatőr színtársulat, a Varázsszínpad, tagja volt hét éven át. Az Egyesület rendezvényein általában szavalni szokott.

2024.2.8.   


„A helyemen vagyok”

Zana Anita

Interjú Kovácsné Mendler Annamáriával, aki klienskoordinátorként dolgozik, s mindezt fehérbottal teszi.

2024.2.2.   


Én ilyen vagyok

Póda Erzsébet

Az tegnap.ma irodalmi díj egyikét az idén Nagy Erika, a Szlovákiai Magyar Írók Társaság titkára kapta. Ez alkalommal készítettünk vele egy villáminterjút.

2023.12.6.   


Soha nem szabad feladni!

Póda Erzsébet

Villáminterjú a világhírű magyar vadásszal, vadászíróval, természetvédővel, Hídvégi Bélával, aki több rangos díjat elnyert már tevékenysége elismeréseként.

2023.9.28.   


Katona vagyok!

Póda Erzsébet

Beszélgetés a francia idegenlégióban szolgált Maquet Ludovic-kal, akinek nemsokára megjelenik a légiós éveiről szóló könyve.

2023.7.27.  9   


Sosem unatkozom

Zana Anita

Beszélgetés Vígh Erikával, Vígh Éva lányával, aki a Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületének egyik meghatározó alakja volt.

2023.3.5.   


Krónikus bőrbetegség és a stressz

Vona Ildikó

Beszélgetés dr. Szalai Zsuzsanna gyermekbőrgyógyásszal a különböző bőrbetegségek gyógyításáról.

2023.2.21.   


Az önkéntességtől az elnöki székig

Zana Anita

Villáminterjú a Pro Caritate díjas Pestiné Pető Máriával.

2023.1.31.   


Az iskolán túl

Kucsora Zsolt

Beszélgetés a tardoskeddi Benkő Timea pedagógus-íróval.

2022.10.19.   


Kapcsolatok hálójában

Zana Anita

Beszélgetés a Szolnokon élő Baranyi Miks Máriával, aki látássérültként dolgozik a könyvtáros szakmában.

2022.10.2.