Véghezvinni az álmaimat
Villáminterjú az ETO focicsapatának csallóközi futballistájával, Kovács Krisztiánnal.
Az általános iskolában minden vágyam az volt, hogy magas kiváló focistává váljak. Ment is a játék, vágtam a gólokat a megyei ligában, aztán elkerültem Dunaszerdahelyre a DAC ificsapatába. Itt viszont kevésnek bizonyultam – vagy egyszerűen csak falak emelkedtek körém. Nem is szeretném ezt már bolygatni, ez a cikk amúgy sem rólam szól.
Beszélgetőtársam Lakszakállason cseperedett fel, a foci volt az álma és neki sikerült véghezvinnie ezt a minden szinten kimerítő gyermekkori álmot. A foci ugyanis nemcsak fizikailag, mentálisan és lelkileg is nagy kihívások elé állítja a serdülő embert. Kovács Krisztián ügyesen küzdötte le az elé tornyosuló akadályokat és kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Kicsi falunk nagyon büszke rá, és engem is jó érzéssel tölt el, hogy ami nekem nem sikerült, neki igen. Jelenleg a ETO FC nagycsapatában rúgja a bőrt Győrött, ,az NB II-ben és a magyar válogatottban is felmerül a neve.
Mikor kezdtél el komolyabban futballt játszani?
Az első profi szerződésemet fiatalon írtam alá, tizenhárom éves voltam. Az NB II-ben tizenhétévesen mutatkoztam be, amire nagyon büszke vagyok.
Mikor döntötted el, hogy az ETO lesz a te csapatod?
Mindig is focista akartam lenni. 2008-ban kerültem az ETO-hoz, akkor még Ekelen fociztam, a Felvidéken, a Csallóközben. Nyolcévesen írtam alá a magyarországi szerződésem.
A fiatalabb korosztály magyar válogatottjában is stabil helyet kaptál a hátvédsorban. A nagycsapatban felmerült már a neved?
Sajnos a felnőtt magyar válogatottban még nem játszottam, de célom, hogy egyszer eljussak oda.
Tanulmányaid? Folytatod? Vagy már teljes mértékben csak a focinak szenteled az életed?
A Fehér Miklós Gimnáziumban végeztem a tanulmányaimat Győrben, ahol érettségi bizonyítványt szereztem. 2019 óta igen, teljes erőmből csak a focira koncentrálok.
Mi volt, illetve mi a legnagyobb álmod/célod ebben a sportban?
Minél hamarabb az NB 1-ben szeretnék játszani, nagy álmom egyszer külföldre igazolni, és a magyar felnőtt válogatott tagja lenni.
A focin kívül vannak más terveid is?
Jelenleg csak a focival szeretnék foglalkozni, a későbbiekben lehet, hogy edzőként folytaom, de ez még a jövő zenéje.
A szüleid mindenben támogattak és támogatnak. Még kisfiú voltál, amikor édesapád nap mint nap Győr és Lakszakállas között ingázott veled. Gondolom még mindig stabil néző a lelátón . Ez doppingolja az embert, ugye?
Igen nagyon sokan köszönhetek a szüleimnek. Így van, ahogy mondtad, a munka után vittek az edzésre, éveken keresztül. Apukám és papám mindig kint vannak, a lelátón ülnek és nekem, illetve a csapatomnak szurkolnak. Jól esik, és sokat is segít a teljesítményemen.
Mi volt a legnagyobb sikerélményed a klubcsapatoddal?
Hogy tizenhétévesen bemutatkozhattam az ETO nagycsapatában, és hogy már közel százötven bajnoki mérkőzésem van az ETO színeiben.
Mi a legnagyobb sikered a válogatottban?
Az U17-es válogatottal az Európa-bajnokságon a hatodik helyezés.
Változtatnál-e valamit a karrieredben? Az idáig vezető úton? A jelenen?
Csak a jelenre fókuszálok. Nagyon fiatalon bemutatkozhattam a profik között, ennek nagyon örültem, és ez még ma is sokszor eszembe jut, de a célom a fejlődés, és mihamarabb fel szeretnék jutni az NB 1-be, hogy véghezvihessem az álmaimat.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Sosem unatkozom
Beszélgetés Vígh Erikával, Vígh Éva lányával, aki a Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületének egyik meghatározó alakja volt.
2023.3.5.
Krónikus bőrbetegség és a stressz
Beszélgetés dr. Szalai Zsuzsanna gyermekbőrgyógyásszal a különböző bőrbetegségek gyógyításáról.
2023.2.21.
Az önkéntességtől az elnöki székig
Villáminterjú a Pro Caritate díjas Pestiné Pető Máriával.
2023.1.31.
Kapcsolatok hálójában
Beszélgetés a Szolnokon élő Baranyi Miks Máriával, aki látássérültként dolgozik a könyvtáros szakmában.
2022.10.2.
Kezemben az ecset
Beszélgetés a lakszakállasi Benyó Orsolyával, aki egy nap gondolt egy merészet, és ecsetet vett a kezébe.
2022.9.5.
„Mi történt a lányommal?”
Nehéz elképzelni annál borzalmasabb helyzetet, mint amikor egy anya – bármely okból – elveszíti a gyermekét. Beszélgetés az ekecsi Fél Dórával.
2022.8.29.
Katona vagyok!
Beszélgetés a francia idegenlégióban szolgált Maquet Ludovic-kal, akinek nemsokára megjelenik a légiós éveiről szóló könyve.
2022.7.27. 9
Kotta nélkül
Interjú a szolnoki Erős Laurával, aki látáskárosultsága ellenére csodaszépen zenél, és sok minden mással is foglalkozik.
2022.7.25.
Élni kell!
Beszélgetés a budapesti Brjeska Dórával, aki megküzdött és küzd a rákkal, közben egy pillanatra sem veszítette el az életkedvét.
2022.7.10.
A cél a legjobb helyezés
Beszélgetés az érsekújvári Nagy Mária társastáncossal, aki egyre eredményesebb ebben a műfajban.
2022.7.3.