Volt otthon egy harmonika…


Orbán Erika  2008.12.1. 19:53

Beszélgetés Nagy Annával, a Budapest Klezmer Band harmonikásával.

Napjainkban oly sok zaj van körülöttünk, hogy amikor megfáradtan hazaérünk a munkából, nem igazán van már kedvünk bármit is hallgatni.

De csodák mindig vannak, s valaki az én figyelmemet is felhívta a Budapest Klezmer Band-re. Mit mondjak? Elvarázsoltak. Az együttes tradicionális zsidó népzenei feldolgozásokat játszik, és klezmer stílusban komponált zeneszámokat, melyeket Jávori Ferenc ír a zenekar számára. A zenekar legújabb alkotása a Menyasszonytánc című klezmer-musical, melyet nagy sikerrel játszanak a budapesti Operettszínházban.

Az alábbiakban Nagy Annával, a zenekar harmonikásával beszélgetek, aki filigrán termete ellenére olyan erővel, energiával, átéléssel tangóharmonikázik, hogy beleremeg ég és föld.

– Anna, miért pont a tangóharmonika? Ez nem egy „nőies” hangszer.

– Rendkívül egyszerű: volt otthon egy harmonika – neveti el magát.

– Vagyis zenekedvelő családból származik.

– Igen, zenekedvelő családból származom. Édesapámék, akik nyolcan voltak testvérek, Erdélyből hozták magukkal a zene szeretetét. A tágabb famíliában több zenész is van: unokafivérem, Karácsony János az LGT szólógitárosa, Nagy Zoltán, szintén unokafivérem, a Kolompos együttes vezetője, de van közöttünk fagott művész és nagybőgős is.

– Hogy került a zenekarba?

– Jávori Ferenccel, a Budapest Klezmer Band vezetőjével az Operettszínház zenekarában ismerkedtem meg, akkoriban mindketten ott játszottunk, és amikor megalakult a BKB (Budapest Klezmer Band – a szerk.), engem kért fel harmonikázni. Pontosabban a zenekar már megalakult, volt egy-két bemutatkozó koncertjük, amikor Jávori Ferenc elhívott az egyikre és utána megkérdezte, hogy volna-e kedvem velük játszani? Igent mondtam, és egy hónap múlva az Egyetemi Színpadon már együtt léptünk fel.

– A nyolctagú zenekarban összesen két nő van. Ez szándékos vagy véletlenül alakult így?

– Szerintem véletlen, mint oly sok minden az életben. A fontos, hogy a maga posztján mindenki „hozza a színvonalat”, és emberileg is megfelelő legyen. A kettő együtt számít.

– Hogy érzi magát a zenekarban, mint nő, mint zenész?

– Nőként el vagyok kényeztetve. A fiúk a tenyerükön hordoznak. Zenészként viszont ugyanaz az elvárás velem szemben, mint a fiúkkal szemben. A színpadon, a próbán, egyszóval a munkában nincs különbség. Igyekszem megfelelni.

– A klezmer szó zsidó nyelven hangszereket jelentett. Ez az oka a zenekar névválasztásának is?

– A klezmer valójában nemcsak hangszert jelent, hanem jelenti a zenészt is, aki a hangszeren játszik (klezmer-klezmorim). Mára kapott egy új jelentést is a szó: jelöl egy stílust, amely ennek a sajátos dallamvilágnak a jegyeit hordozza. Tehát a névválasztásban döntő szerepet játszott.

– Hol láthatjuk, hallhatjuk a zenekart legközelebb?

– December 4-én Újpesten, az Ady Művelődési Központban lesz koncertünk. A továbbiakról pedig a www.budapestklezmer.hu honlapon lehet olvasni.

– Lesz-e utánpótlás?

– Legújabb büszkeségem a Z’mirim diák klezmerzenekar, amely a Lauder Javne Iskola növendékeiből alakult, és az én irányításom alatt tanulják a klezmert. Bárhol lépnek fel, elbűvölik a közönséget.

– Köszönöm a beszélgetést!



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

„A világ változik, a vers örök”

Zana Anita

Riportalanyunk, Zajcsek Norbert, a látássérültekből álló amatőr színtársulat, a Varázsszínpad, tagja volt hét éven át. Az Egyesület rendezvényein általában szavalni szokott.

2024.2.8.   


„A helyemen vagyok”

Zana Anita

Interjú Kovácsné Mendler Annamáriával, aki klienskoordinátorként dolgozik, s mindezt fehérbottal teszi.

2024.2.2.   


Én ilyen vagyok

Póda Erzsébet

Az tegnap.ma irodalmi díj egyikét az idén Nagy Erika, a Szlovákiai Magyar Írók Társaság titkára kapta. Ez alkalommal készítettünk vele egy villáminterjút.

2023.12.6.   


Soha nem szabad feladni!

Póda Erzsébet

Villáminterjú a világhírű magyar vadásszal, vadászíróval, természetvédővel, Hídvégi Bélával, aki több rangos díjat elnyert már tevékenysége elismeréseként.

2023.9.28.   


Katona vagyok!

Póda Erzsébet

Beszélgetés a francia idegenlégióban szolgált Maquet Ludovic-kal, akinek nemsokára megjelenik a légiós éveiről szóló könyve.

2023.7.27.  9   


Sosem unatkozom

Zana Anita

Beszélgetés Vígh Erikával, Vígh Éva lányával, aki a Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületének egyik meghatározó alakja volt.

2023.3.5.   


Krónikus bőrbetegség és a stressz

Vona Ildikó

Beszélgetés dr. Szalai Zsuzsanna gyermekbőrgyógyásszal a különböző bőrbetegségek gyógyításáról.

2023.2.21.   


Az önkéntességtől az elnöki székig

Zana Anita

Villáminterjú a Pro Caritate díjas Pestiné Pető Máriával.

2023.1.31.   


Az iskolán túl

Kucsora Zsolt

Beszélgetés a tardoskeddi Benkő Timea pedagógus-íróval.

2022.10.19.   


Kapcsolatok hálójában

Zana Anita

Beszélgetés a Szolnokon élő Baranyi Miks Máriával, aki látássérültként dolgozik a könyvtáros szakmában.

2022.10.2.   


Kezemben az ecset

Kucsora Zsolt

Beszélgetés a lakszakállasi Benyó Orsolyával, aki egy nap gondolt egy merészet, és ecsetet vett a kezébe.

2022.9.5.   


„Mi történt a lányommal?”

Póda Erzsébet

Nehéz elképzelni annál borzalmasabb helyzetet, mint amikor egy anya – bármely okból – elveszíti a gyermekét. Beszélgetés az ekecsi Fél Dórával.

2022.8.29.