Zarándokúton


Oriskó Renáta  2014.10.20. 2:43

Beszélgetés Oriskó Erzsébettel, aki végigjárta a Szent Jakab-zarándokutat.

Oriskó Erzsébet egészségügyi nővérként dolgozik. Elhivatottan végzi munkáját közel harminc éve. Gyerekkorom óta ismerem, s mindig egy független, határozott, talpraesett nőnek tartottam. Tavaly gondolt egy nagyot, s úgy döntött elzarándokol Santiago de Compostelába, Jakab apostol sírjához. Azóta már másodszor volt részese az útnak, előbb a francia, majd az északi utat végigjárva. Tapasztalatokról, élményekről, benyomásokról beszélgettünk.

Hogyan és honnan jött a gondolat, hogy vállalkozz az El Caminóra?

Ez egy érdekes dolog. Elolvastam Paolo Coelho Zarándoklat című könyvét, amelyben az író a saját zarándoklatát írja le. A könyv elolvasása közben már megfogalmazódott bennem, hogy szeretném végigjárni az utat. Egyfajta belső indíttatást éreztem. Aztán egyre többször akadtam rá cikkekre ezzel kapcsolatosan, írásokra, élménybeszámolókra, amelyek mind azt erősítették bennem, hogy neki kell vágnom. Sokszor voltak olyan pillanataim, amikor láttam magam hátizsákkal a vállamon, amint vándorolok az úton, azon a tájon, ahol azelőtt még soha nem jártam.

2013 szeptemberében indultál, hogy végigjárd a francia szakaszt. Mikor kezdtél készülni az útra?

Tavasszal kezdtem az úttal intenzívebben foglalkozni, s miután a barátnőm, aki már elzarándokolt Santiago de Composteláig, rábólintott, hogy velem tart, véglegesen eldöntöttem, hogy ősszel nekivágok. Viszont miután döntöttem, már tudatosan kerültem azokat a fórumokat, ahol az útról írnak. Talán azért is, mert nem akartam, hogy az egyes vélemények befolyásoljanak, vagy esetleg valamiféle elvárásaim legyenek. Mert addig nem is voltak elvárásaim az úttal kapcsolatban.

Sokakkal ellentétben, akik repülővel jutnak el a kiindulási pontig, te autóval tetted meg azt a hosszú utat. Miért döntöttél így?

Igen, autóval mentem el Pamplónáig. Azért is döntöttem így, mert repülővel hosszadalmas az út a több órás csatlakozás miatt. Az autót találtam a legmegfelelőbb közlekedési eszköznek. Megterveztem az útvonalat és két napi vezetés után el is értünk Pamplónába. A francia út, amelyet kiválasztottunk, az egyik legjobban kiépített és a legnépszerűbb is a vándorok körében. Az út Saint-Jean-Pied-de-Port-tól indul, mi viszont kihagytuk a pireneusi szakaszt.

Milyen felkészülést igényel a Szent Jakab-zarándokút? Gondolok itt most lelki és fizikai felkészülésre egyaránt.

Ami a fizikai részét illeti, nem kezdtem el intenzívebben sportolni. Viszont a sport addig is egy meghatározó része volt az életemnek: rendszeresen jógáztam, lovagoltam, túráztam, éppen mihez volt kedvem. Lelkileg nagyon fontos egy ilyen út megtétele során az alázat, az akaraterő, a kitartás és az önbizalom, amelyek mind azt szolgálják, hogy valaki sikeres lehessen az úton. És mindezeken túl nagy segítségemre volt az ún. kis piros könyv, a Rother túrakalauz, ami részletesen tájékoztat az útról, szakaszokra bontva. Megtalálhatóak benne az egyes szálláshelyek, a kritikus helyek, a terepről szóló ismertetések, leírások, ami nagyon sokszor adott erőt egy-egy nehezebb útszakasznál, illetve segítséget nyújt az egyes szakaszok megtervezésében is.


Milyen volt az út, hogyan élted meg?

Mindkét út egy kicsit más volt. Tavaly szeptemberben a barátnőmmel ketten jártuk végig. Ez mindenképpen adott egyfajta biztonságérzetet, hiszen Zsuzsi már volt az El Caminón. Mindenképpen hatalmas segítség volt olyasvalakivel zarándokolni, akit egyrészt ismerek, másrészt tapasztaltabb az utat illetően, mint én. Persze hazudnék, ha azt mondanám, nem tartottam attól, hogy esetleg egymás terhére leszünk, hiszen elég hosszú együtt töltött időről van szó. De szerencsére sosem éreztem ezt. Volt kivel beszélni, megbeszélni a tapasztalatokat, és egy percig sem éreztem azt, hogy korlátoznánk egymást. A második, ez év augusztusában, mikor az északi utat jártam végig, az már más volt, annak már egyedül vágtam neki. Igaz, hogy az első út adott valamiféle tapasztalatot, viszont nehézségbe is ütköztem, mivel tavasszal porckorongsérvet állapítottak meg nálam, így nem tudhattam, mennyire lesz megterhelő az út. Az az érdekes, hogy a közel egyhónapos zarándoklat alatt nem voltak komoly fájdalmaim. Azt is megtapasztaltam mindkét alkalommal, hogy a Caminón sosem vagyunk egyedül. Mindig akad útitárs pár órára vagy pár napra, akivel el lehet beszélgetni, illetve a helyiek is nagyon kedvesek, barátságosak és nyitottak. Mindig hittem, hogy létezik isteni gondviselés, de most már biztos vagyok benne.


Mi mindent jelentett számodra a Szent Jakab-zarándokút?

Az El Camino nem más, mint a szabadság megélése. Lelkileg az út nagyon sok pozitívumot ad és sok mindenre megtanít, illetve teljesen más megvilágításba helyez dolgokat. Az ember egyedül lehet a gondolataival. Az első út során nagyon sok régi emlék, sérelem eszembe jutott, amiket az út során sikerült leraknom, megszabadulnom tőlük. Amire rávilágított, hogy amin nem tudok változtatni, azon teljesen felesleges rágódni. És ami nagyon tanulságos, az út megtanít a mostban élni, és már eszembe sem jut olyan dolgokon gondolkodni, hogy mi lett volna ha, vagy mi lesz a jövő évben. Eljutni Santiago de Composteláig hatalmas élmény. Egyfajta utazás önmagunkban is. A zarándokok tiszteletére minden nap déli 12-kor misét tartanak, aminek a kezdetén egy apáca énekel. Felemelő és leírhatatlan pillanat: mindkét alkalommal akkor tudatosodott bennem, hogy megérkeztem.


Azt már elmondtad, milyen volt végigjárni, de milyen érzés volt hazajönni?

Őszinte leszek, nehéz visszarázódni a hétköznapokba. Azt a fajta szabadságot, amit ott tapasztaltam, nehéz átültetni a mindennapokba. A másik, amit tapasztaltam, hogy nagyon sokáig nem engedett el az út. A sárga nyilakról, vagy ha a bécsi metrón megláttam egy turistahátizsákos embert, mindig az El Camino jutott eszembe. Szinte honvágyam volt.

Sok fórumon olvastam, hogy az El Camino egyfajta trenddé vált az utóbbi időben. Te erről mit gondolsz?

Sajnos ebben van igazság. Én is összefutottam olyanokkal, akik bulinak fogják fel az egészet és nem a valódi mondanivalót látják benne. Valaki csak azért vág bele, mert az ismerőse is volt, és ő sem szeretne kimaradni. Igen, egyfajta trend lett. Láttam olyat is, hogy a zarándokok után autóval hozták a megpakolt bőröndöt a zarándokhelyre. Akkor hol van a valódi jelentés? Az, hogy csak a legfontosabb dolgokat vigyük magunkkal? A másik, amit negatívumként tapasztaltam, a vandalizmus illetve a szemetelés. Megrongálják a köveket, a gyalogösvényeket. Ez számomra felfoghatatlan, hiszen, aki vállalkozik egy ilyen útra, feltételezhető, hogy van annyira tudatos, hogy nem tesz tönkre olyasmit, ami évszázadok óta segítséget nyújt az útonlévőknek. Igen, sok esetben elveszik az El Camino valódi üzenete.

Kétszeres zarándokként vannak még terveid ehhez kapcsolódóan?

Természetesen, a következőkben a portugál és a magyar utat szeretném végigjárni. Ezen kívül pedig új célokat is adtak nekem az utak. Egyrészt az angoltudásomat szeretném tökéletesíteni, illetve elsajátítani a spanyol nyelvet. Másrészt rájöttem arra is, hogy nagyon szívesen dolgoznék önkéntesként egy zarándokházban vagy üzemeltetnék egyet. Majd meglátjuk, milyen ajándékot ad még az élet.

Foto: archívum
1. A megérdemelt zarándok oklevél
2. A sárga nyíl mindig megmutatja a helyes irányt
3. Zarándokútlevél (credential), amely egyben a belépő is a zarándokszállásokra
4. A francia úton a barátnővel, Zsuzsával, a kívánságfa előtt
5. A táj feledteti a zarándoklat minden megpróbáltatását
6. Már közel a cél!



Hozzászólások

Csiba Jarka, 21. 10. 2014 21:02:33
Erzsike, minden elismeresem a Tied :) gartulalok :) es tovabbi szep utakat kivanok Neked....
@


A rovat további cikkei

A függöny mögött

Tompa Orsolya

Az önvaló kifejezése mindenki számára mást jelent. Beszélgetés Zoltai Bea festőművésszel.

2017.10.7.    5


Pillanatnyi impressziók

Tompa Orsolya

„A fényképezőgép képeket örökít meg, de valójában a puszta képnél jóval többet rögzít.” Beszélgetés Szalay Mona fotográfussal.

2017.7.23.    64


Teológia és feminizmus

Tompa Orsolya

A teológia sokrétű és megosztja az embereket. A feminizmus is. Beszélgetés dr. Perintfalvi Ritával.

2017.4.21.    9


Örülni minden apróságnak

Póda Erzsébet

"Megtanultam, hogy nem szabad siránkozni. Megtanultam kimondani, ha valami bánt, vagy nem értek egyet valamivel." Beszélgetés Fabó Máriával, a Komáromi Jókai Színház marketingvezetőjével, a Szakképző és Felnőttképzési Intézet igazgatójával.

2016.8.8.    88


Katonaélet nőként

Tompa Orsolya

Hogyan éli mindennapjait és hogyan áll helyt a mindennapokban egy nő katonaként? Riportunkban ezekre a kérdésekre keressük a választ maguktól a katonanőktől.

2016.6.27.    95


Bőrnek, léleknek

Póda Erzsébet

Nem elég szempillát, szemöldököt festeni, a kozmetikusnak szépíteni kell a vendég bőrét, ápolni a lelkét, mondja Both Tímea kozmetikus.

2016.5.30.    14


Minden ország más

Tompa Orsolya

Beszélgetés Harmincz Ritával, a sárga ruhás utazóval.

2016.4.28.    8


A pillanat varázsa

Póda Erzsébet

Szeretem megmutatni, hogy ezernyi szépség és csoda ölel körül minket: beszélgetés Virágh Mária fotóssal.

2016.2.5.   


Szex, érettség és más kérdések

Tompa Orsolya

Beszélgetés Győri Szilvia szexuálpszichológussal.

2016.1.21.    29


A tehetségen túl

Póda Erzsébet

Beszélgetés Bakonyi Orsolya előadó- és képzőművésszel.

2015.12.28.    80


Azt alkotom, amit szeretek

Tompa Orsolya

Beszélgetés Wéber Andreával azaz Mandy Candyvel.

2015.12.10.    139


Mozgásban az életem

Tompa Orsolya

Beszélgetés Prázmári Erika aerobikoktatóval a sportról, a testmozgás fontosságáról, és sok minden másról.

2015.11.20.    71