Zenék, gondolatok, álmok, szalonok ideje


Wolner Annamária  2011.3.15. 5:53

Beszélgetés Kárászy Szilvia zongoraművésszel.

A régi, letűnt korok irodalmi és művészeti szalonjai, különleges hangulataikkal, ízeikkel, illataikkal, mára teljesen eltűntek – hiába is keressük őket? Kárászy Szilvia zongoraművésznő rácáfol erre. A művésznő, aki már a gondolataival is teremt, egy napon megvalósította az egyik nagy álmát: a szüleitől örökölt lakásban megnyitotta a Gundel-díjas összművészeti szalonját. Itt beszélgettünk művészetekről, zenéről, és álmokról, gondolatokról, teremtésről, és arról, mi végre van itt és most az ember.

Egy különös világ fogad a budapesti Pozsonyi úton. Egy szalon, aminek varázsos hangulata van. Ahol azokon az estéken, amikor a művészeté a főszerep, minden más odakinn ragad. Ilyenkor csak a gyertya lángja lobban, és hallani a csöndet. Érezni, hogy a leghátsó sorban is megtalálja egymást ember és a gondolat. Szilvia a szalonban fogad, ott van körülötte minden: a fekete hangversenyzongora, a szülőktől örökölt bútorok, és körbeölelik őt a régi emlékeket őrző falak. A lélek lassan elcsendesedik, a zajos világ ráncai elsimulnak, és az embert megérinti valami finom nyugalom.

A Szalonok ideje

Azt hihetnénk, a régi szalonok meghitt hangulatai már rég, a tizenkilencedik századdal együtt, elmúltak. Erre itt ülünk Kárászy Szilviával a huszonegyedik század modern korában, itt van a zongorája, a régi pohárszekrény, a gyönyörű csillárok és réz gyertyatartók. Bár most nincs előadás, sem irodalmi felolvasóest, mégis tökéletesen érezni a különleges, francia miliő hangulatát. Szinte hallom Edit Piafot rekedtes hangján énekelni, és látom Szilviát játszani: előbb forte, aztán pianóba vált a dallam.

Hogyan jött a gondolat: szalont nyitni Budapest belvárosában?

Előbb csak zártkörű estéket szerettem volna rendezni, ahol a barátainkkal együtt zenélünk, élünk a művészetnek, irodalomnak, és élvezzük a beszélgetéseket. Elkezdtem helyet keresni, s mivel nem találtam, eszembe jutott a szüleimtől örökölt belvárosi lakás. Itt nőttem fel, itt értek olyan élmények, mint az első szerelem, az első zenei sikerek. Ha ezek a falak mesélni tudnának (néz körbe nevetve, és én követem a pillantását.)... A zongora édesapám életre szóló ajándéka, a csillárok is családi örökség, ez az asztal pedig itt: ez alatt bujkáltam kislánykoromban, és amikor bevertem a fejem, akkor bizony a szüleim már tudták, nőni kezdett a lányuk. Egy idő után azonban az estélyeink, műsoraink egyre több ember érdeklődését felkeltették, és megnyitottuk az ajtónkat a nyilvánosság előtt.

Bizonyára hamar megkedvelték a szalont, hisz meghitt hangulatú, franciásan elegáns, kifinomult és ízléses itt minden.

A Szalon elnyerte a Gundel Művészeti Díjat. Nagy megtiszteltetés volt ez számomra, s hihetetlenül boldog voltam, amikor Szinetár Miklóstól átvehettem. Ebben a Szalonban benne van minden, ami én vagyok: az egész művészetem. Vagyis a teljesség felé való törekvésem, hogy a zene mellett más, vizuális művészetekben is kiéljem a kreativitásom, így ez egyfajta alkotótermem is. Festegetek is, vannak képeim. De a szalon legfőbb üzenete mégis az, hogy alkalmat és lehetőséget teremtsünk a találkozásokra egy meghitt hangulatú kulturális-művészeti program keretén belül. Ezen kívül teret adjunk a fiatal tehetségeknek a kibontakozásra. Költők, írók, zenészek, szobrászok találkozóhelyévé váltunk. Estjeinknek olyan hangulatuk van, mintha tényleg visszaröppentünk volna a múlt század elejére – legyen szó szalonestről, komolyzenei koncertről, vagy kiállítás-megnyitóról, felolvasóestről, könyvbemutatóról. A súlypontot arra helyezzük, hogy emelkedettséget jelentsen a léleknek. Például Vásáry Tamással beszélgethetünk akár hajnali háromig is, egy kis pezsgő vagy finom bor mellett.


A Gondolatok ideje

Azt mondta: „Benne van minden, ami én vagyok”. Kicsoda Kárászy Szilvia igazán, azon kívül, hogy zongoraművész, szalontulajdonos, és Tahi Tóth László színész felesége?

Még a pályám elején, amikor ugyanezt a kérdést feltették nekem, nem igazán tudtam megfogalmazni a választ, még magamnak sem. Ez 1993-ban volt, amikor Németországból visszajöttem. Szerettem Freiburgot, ahol zenét tanultam. Szívesen emlékszem vissza azokra az időkre. Boldog évek voltak. Szerettem a Dunánál elmélkedni, ilyenkor mindig azt éreztem, hogy a szívem szeretete onnét folyik ide Budapestre a folyóval együtt. Mostanra sikerült a választ megtalálnom. Van múltam, amit egy sakkjátékhoz hasonlítanék. Ennek a játéknak a lényege a lépésekben rejlik. Előre lépés: még nem tudom, mit hoz ez számomra. Visszafelé lépés: már tudom. Így visszanézve az életem sakktáblájára, már látom a korábbi lépéseim jelentőségét. Miért éppen akkor, ott és úgy történtek a dolgok, ahogyan. És találkozások, szerelmek. Csodálatos szövevény az életünk. És mekkora csoda az, hogy itt vagyunk! Hogy messziről jöttem, de itt vagyok. Most, és nem holnap, és nem azután. Gyakran úgy érzem magam, mint a Nap. És körülöttem a bolygóim: a zene, a festés, a harangjáték, a szalon. Egy egész univerzum, amiben igyekszem a harmóniára törekedni.


A kérdésemre, hogy hisz-e az ezotériában, a művésznő igennel válaszol. És hisz a sorsszerűségben és a teremtésben is. Már régóta foglalkoztatja, mi végre jött az ember, és mi végre van itt éppen most? Vallja, hogy lélekként a messziségből jövünk, s halálunkig tart az út. Majd egy újabb életet, újabb utat kezdünk valahol. Ez a jelen mágiája.

Már a gondolat pillanatában jövőt teremtek – mondja. – Az ember folyton egy teremtésfolyamat része. Megfogja a gondolatot és valósággá formálja. Az alkotó művészember érzi ezt a legjobban. Van ebben misztikum, érzem. És törvényszerűség is: például a zenében. Mert milyen nagy dolog kell ahhoz, hogy egyes hangok egymásutánja egybecsengjen, s ezekből összeálljon egy kész zenei mű. Miért éppen az a hang? Ide illő ez a gyönyörű idézet: „Az égben vannak olyan termek, amelyek csak a dal hangjára nyílnak meg.”

Az álmok ideje

Mit üzen az embereknek e rohanó századelőn?

Bátorság, Szabadság, és Álmok. Ez a három nagyon fontos. Az első: merjük megélni az életet, önmagunkat! Merjünk bátran lépni, ha úgy érezzük, menni kell valami új után! A második: szabadon lélegezni, élni, alkotni. Korlátok között nem megy, legalábbis nekem nem. Skorpió a napjegyem. (Nevet.) Nehéz jegy, jól tudom. Örökös harcban állok magammal legbelül. És végül az ÁLMOK – így, csupa nagybetűvel. Senki ne féljen valóra váltani az álmait! Mert fontosak. Az „ITT” és a „MOST” nagyon fontos két szó. Itt és most kell nagyot álmodni, de reális álmokat, s nem utópiát. Észrevenni a jelent, s megélni azt minden illékony pillanatával. Örülni az eső illatának, ami a nyárban gőzölgő aszfaltra hull, vagy a frissen nyírt fűének, illatos virágénak. Mindig szerettem valamit, és azt addig szerettem, míg az maga nem jött elém. Ilyenkor nagy a tűzijáték belül. Táguló világban élünk, ahol a teremtés még nem fejeződött be. Mi magunk is benne vagyunk ebben a teremtésfolyamatban. Nem szabad elfelejteni: minden egyedül rajtunk múlik! Hogy megalázottak, vesztesek, de az is hogy győztesek vagy kifosztottak leszünk.




„Az isten gondolatait szeretném megismerni, a többi részletkérdés” Albert Einstein

Foto: Ferenczy Kriszta



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Lángot adok, add tovább!

Póda Erzsébet

Beszélgetés a dunaszerdahelyi Csallóközi Könyvtár nyugalmazott könyvtárosnőjével, a mindig aktív Vojtek Mártával.

2020.6.25.   


Kézművesek karanténban

Tilajcsík Dóra

Milyen most kézművesként tevékenykedni? Erről kérdeztük az érintetteket. (Megszólal Petro Veronika, Fekete Dóra, Nagy Tímea és Sántha Patasi Gabriella.)

2020.5.8.   


Türelemből jeles

Tilajcsík Dóra

Mayer Ingrid szappanjai nem csupán a külsőnket szépítik meg, de a belsőnk is kivirágzik.

2020.3.14.   


A házasságtörés a házassággal egyidős

Tilajcsík Dóra

"Lehet, hogy jobban tudunk róla harsányan, vulgárisan vagy csipkelődve diskurálni, de komolyan még mindig nem." Beszélgetés Hevesi Kriszta szexuálpszichológussal.

2020.2.21.   


Csodák is léteznek

Póda Erzsébet

Beszélgetés Nagy Gáborral, aki "nővérként" dolgozik a dunaszerdahelyi kórházban.

2020.1.20.   


Ősi ritmusok felsőfokon

Kovács Márta

Ősi ritmusok, archaikus dallamok, impulzív előadásmód – ezek jellemzik a leginkább a 2019 februárjában alakult felvidéki Varkocs együttest.

2019.12.16.   


A babasuttogó

Tilajcsík Dóra

Hogy mi munka, türelem és szeretet áll a babafotózás mögött, arról a fotós tud igazán mesélni. A pódatejedi Csóka Csillát méltán nevezik babasuttogónak.

2019.11.12.   


Fűben-fában orvosság

Tilajcsík Dóra

Bizonyára egyikünk számára sem ismeretlen az a helyzet, amikor kisgyermekként egy újabb megfázással küszködve elcipeltek minket a doktorhoz...

2019.10.12.   


Az utolsó patkolókovács

Póda Erzsébet

Huber László patkolókovácsot, a Csallóközben, Erdőhátkarcsán kerestük fel. Aprócska műhelye pontosan úgy néz ki, mint amilyeneket már csak a falumúzeumokban láthatunk.

2018.4.5.    11


A függöny mögött

Tompa Orsolya

Az önvaló kifejezése mindenki számára mást jelent. Beszélgetés Zoltai Bea festőművésszel.

2017.10.7.    5


Pillanatnyi impressziók

Tompa Orsolya

„A fényképezőgép képeket örökít meg, de valójában a puszta képnél jóval többet rögzít.” Beszélgetés Szalay Mona fotográfussal.

2017.7.23.    64


Teológia és feminizmus

Tompa Orsolya

A teológia sokrétű és megosztja az embereket. A feminizmus is. Beszélgetés dr. Perintfalvi Ritával.

2017.4.21.    9