Harmadik esély


Póda Erzsébet  2009.7.30. 15:32

Nagymamám gyakran mesélte el nekem a farkast kiáltó fiú történetét.

A tanmese lényege, hogy a fiú kétszer becsapja társait. Segélyért kiált, majd kineveti azokat, akik a segítségére sietnek. Harmadszorra azonban tényleg megjelenik a farkas, és a fiú hiába kiált, hiába sikolt, társai többé nem hisznek neki. Elvesztette bizalmukat, s ez a fiú veszte.

Nagymamám bizonyára tudott már valamit az életről, amit nekem is át akart adni, s a tanításnak azt a formáját választotta, hogy nagyon sokszor elmesélte nekem ezt a történetet. A leckét jól megtanultam, mert sose hazudtam neki. Még azt is bevallottam, amikor ötéves koromban nagylánynak érezve magam, vállaltam, hogy összeszedem a tojásokat. Ahogy gyűjtöttem a kis kötényembe, az egyik persze kicsúszott, és a földre esve széttörött. Megijedtem, és a bűnjelet szalmával betakartam. Ám nem hagyott az eset nyugodni, estére töredelmesen bevallottam tettemet. Nem is kaptam büntetést, sőt nagymamám még meg is dicsért.

Mint talán a legtöbb ember, sokáig szemléltem a világot naivan, tele hittel és bizalommal. Sokáig hittem a mesékben, sajnos sokáig hittem a hazugságokban is – és bizony sokszor veszítettem el a bizalmamat. Azonban azért születünk a világra, hogy tanuljunk, hogy a bennünket ért pofonok segítségével felismerjük és elismerjük a valóságot. Hogy a valóságban éljünk, nyitott szemmel és nyitott elmével járjunk, s hogy őszinték legyünk önmagunkhoz. Csak így tudunk teljes, értékes életet élni, csak így lelünk örömre, nyugalomra.

Gyakran találkoztam és találkozom hazug emberekkel és hazug eszmékkel is. Szerencsére mára már hamar felismerem azt, aki (vagy ami) be akar csapni. Persze nem élhetek állandó gyanakvásban, ezért általában bízom mindenkiben. Ennek ellenére, vagy éppen ezért, még mindig előfordul, hogy megrendül a bizalmam. Ám ez ellen is van orvosság: a távolságtartás. Így tudom a legjobban megvédeni magam attól, hogy bizalmatlanná váljak. Továbbra is bízom (valakiben vagy valamiben), azonban már nem vakon és feltételek nélkül!

S ha az élet úgy hozza, hogy csalódnom kell, mindig eszembe jut a nagymamám, amint a farkast kiáltó fiúról mesél... Így aztán becsaphat engem bárki, megrendülhet a bizalmam bárkiben, mindenki kap tőlem még egy lehetőséget, hogy bebizonyítsa, tévedett, vagy bizonyságát adja annak: elismeri, hogy hibázott.

A farkast kiáltó fiú esete a mai napig megmaradt bennem, ezért harmadik esélyt nem adok senkinek sohasem.



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Könnyeim

Madarász Ildikó

Nem sírtam több, mint húsz éve!

2009.7.31.   


Kapaszkodók

Kovács Márta

Biztos vagyok benne, hogy mindegyikünk maga mögött tudhat kisebb-nagyobb csalódásokat...

2009.7.28.   


Bizakodás

Fodor Tekla

Szorongva ült a váróteremben és lassan kortyolgatta kihűlt kávéját.

2009.7.27.   


Korkérdés

Dráfi Emese

– Segíts, kérlek, már tényleg nem értem a nőket! – írta minap az egyik „netes” barátom.

2009.7.24.   


Hittem vala…

Nagy Erika

Bíztam, ó én nagyon bíztam az emberekben, naivan arra gondolva, hogy mindenki jó és becsületes.

2009.7.21.   


Kiben (ne) bízzunk meg?

Révész Enikő

Vannak emberek, akiket nagyon hamar a bizalmunkba fogadunk, másokat viszont nem.

2009.7.19.   

A rovat további cikkei

Eljátszott bizalom

Jády Mónika

Van úgy, hogy az embernek megelőlegezik a bizalmat. Ha aztán csalódást okoz, nem mindig kap még egy esélyt…

2009.7.15.   


Merjünk bízni?

Puha Andrea

– Bízhatsz bennem! – mondta nekem egy fiú.

2009.7.13.   


A bizalom meggyógyít

Kabók Zita

Munkám során az első aranyszabály, amit rögtön meg kellett tanulnom, hogy soha senki munkájában nem szabad megbíznom.

2009.7.6.  1