A korkülönbség nem számít

Póda Erzsébet  2014.6.20. 3:39

Létezik egyáltalán olyasmi, hogy "ideális korkülönbség"?

Kedves Olvasónk! Ön is fordulhat első lépésben tanácsadó rovatunkhoz. Szívesen közöltjük álláspontunkat a felvetett élethelyzetről. A life coaching vagyis az életvezetési tanácsadás azonban igazán akkor hatékony, ha négyszemközt találkozik egy coachcsal, és rendszeres ülésekre jár az adott helyzet/probléma megoldásáig.

A következő élethelyzetek valósak, alanyaik beleegyezésüket adták történetük idézéséhez.


Amikor férjhez mentem, olyan szerelmes voltam, hogy megvakultam és megsüketültem. Pedig a jelek figyelmeztettek, hogy a férfi, akit imádok, egy vadállat! Az esküvő után sokszor megpofozott, rugdosott, gyakran voltak véraláfutások, foltok a testemen. Még terhesen is megvert, nem is egyszer. A környezetemnek persze a szebbik arcát mutatta: az udvarias, kedves, előzékeny férfit. Közben a négy fal között ész nélkül ütlegelt, ordított velem. De még így is sokáig tartott, amíg képes voltam elengedni a családról alkotott idealizált elképzeléseimet. Tizenöt évig bírtam a verést és a megaláztatásokat! Ennyit vesztegettem el az életemből feleslegesen! Iszonyú nehéz volt a döntés, de elváltam, bár a volt férjem azóta sem hagyta abba teljesen a zaklatásomat. Albérletbe költöztem, elkezdtem élni a saját életemet, és megtörtént a csoda, amit sose hittem volna! Megismerkedtem egy tőlem tíz évvel fiatalabb férfival. Mindenben az exem merő ellentéte: kedves, rendes, udvarias (a négy fal közt is), megértő, figyel rám, sokat beszélgetünk, közös az érdeklődési körünk is. Nála nincsenek jelek, melyek az erőszakra utalnak, ezeket megjegyeztem egy életre. Sokáig találkozgattunk, mire úgy döntöttünk, összeköltözünk. Már két éve együtt vagyunk, nagyon szeretjük egymást. Egy hangos szó sem hangzik el köztünk. Boldog, elégedett vagyok, ilyen életre vágytam, de aggódom is. Félek, hogy ez csak egy mese, aminek egyszer csak vége szakad. Egyre gyakrabban hallom ugyanis az ismerősi körömből a megjegyzéseket, hogy túl fiatal hozzám, hamar megun, előbb-utóbb úgyis elhagy.


Válasz:

Az ideális korkülönbségről szóló szakirodalom és közvélemény csak egy elmélet, amelynek nem biztos, hogy bármi köze is van a valósághoz. Ha van is, talán annyiban, hogy bizonyos helyzetekre és esetekre érvényes, más helyzetekre és esetekre pedig nem.
Mindannyian ismerünk párkapcsolatokat, amelyekben ennél sokkal több, vagy kevesebb a partnerek közti korkülönbség. Sőt, az utóbbi időben nem ritkaság, hogy a férfiak akár huszonöt-harminc évvel fiatalabb nőkkel házasodnak és alapítanak új családot. (Ugyebár, ez a jelenség nem háborítja úgy fel az embereket, mint az ellenkező felállás...)
Pedig teljesen mindegy, hogy a férfi vagy a nő idősebb, ha a kapcsolatuk harmonikus és jól működik.
A környezetünk gyakran ítél megalapozatlanul, elhamarkodottan és álságosan. Nagyon sokan irigylik mások boldogságát, s mindent meg is tesznek, hogy ezt megzavarják. Ne törődjön a rosszindulatú megjegyzésekkel, ha önök ketten jól kijönnek és megértik egymást! És ne aggályoskodjon a jövő miatt sem! Ne hagyja, hogy a fejébe ültetett bogár tönkretegye a szép, új életét! Mert, ha minden pillanatban a szerelmük végét várja, akkor az előbb-utóbb bekövetkezik. Ilyen az önbeteljesítő jóslat: amire sokat gondolunk, az valóra válik. Inkább összpontosítson arra, hogy most szeretetet kap, és nem kell rettegnie a férfitól, akivel együtt él. Ha mégis megszólalna az a bogár, kérem, tegye fel a kérdést: hol voltak ezek a „jóakarók” akkor, amikor látták az ön kék-zöld foltjait? (Mert, hogy látták, az biztos!) Ha akkor nem szóltak, nem nyújtottak önnek segítő kezet, akkor most sem kell figyelni rájuk, most sem kell adni a véleményükre. Élvezze az élet nyújtotta kárpótlást, és felhőtlenül szeresse a férfit, aki megbecsüli és tiszteli önt! Ez a lényeg, és nem az, hogy hány éves.


(A cikk szerzője életvezetési tanácsadóként is dolgozik)

További információk:
Barátnő Life Coaching

Hozzászólások

@

Küldés