Állandó együttlét

Póda Erzsébet 2014.7.31. 2:56

Nem olyan nagy titok: attól jó egy párkapcsolat, ha két teljes értékű ember él benne.

Kedves Olvasónk! Ön is fordulhat első lépésben tanácsadó rovatunkhoz. Szívesen közöltjük álláspontunkat a felvetett élethelyzetről. A life coaching vagyis az életvezetési tanácsadás azonban igazán akkor hatékony, ha négyszemközt találkozik egy coachcsal, és rendszeres ülésekre jár az adott helyzet/probléma megoldásáig.

"A párommal hat hónapja ismerjük egymást. (Tizennégy év a korkülönbség köztünk). Mivel nagyon jól kijöttünk egymással, így három hónap ismeretség után összeköltöztünk.
Minden jól ment, mígnem elkezdtem dolgozni ugyanannál a cégnél, ahol ő is dolgozik.
Most már lassan ott tartunk, hogy semmiben nem értünk egyet, és ez a magánéletünkre is hatással van. Leültünk beszélni, meghallgat, de úgyis az van, amit ő akar. Természetemből kifolyólag makacs vagyok, de a kedvéért sokat engedek. Viszont lassan kezd betelni a pohár! Mit tehetek ilyen esetben? Már minden ötletem kudarcba fulladt!" (T.I.)

Válasz:

(A korkülönbség problémakörét most nem érintem, ugyanis rengeteg eset bizonyítja, hogy az egymástól sokkal fiatalabb vagy idősebb nők és férfiak is tudnak megértésben és harmóniában élni. Végül is, a párkapcsolat minősége nem a korkülönbségen múlik.)

Elcsépelt frázis, hogy felgyorsult a világunk: manapság vannak, akik két hét ismeretség után összeköltöznek. Az együtt élt, együtt töltött idő bizonyítja aztán, hogy mennyire sikeres a közös élet. Vannak, akik pár hét után is örökre egymással maradnak, és vannak, akik néhány év elteltével úgy érzik, mégsem megy közösen. Így az sem jelenthető ki egyértelműen, hogy azért jelentkezett a konfliktus, mert túl hamar összeköltöztek.

Az viszont problémát jelenthet, ha egy pár ugyanazon a munkahelyen dolgozik, hiszen akkor a nap huszonnégy óráját kell szünet nélkül együtt, egymás mellett tölteniük. Ezt a próbát pedig már nem állja ki minden párkapcsolat. Sok esetben még a testvérek sem bírják egymás társaságát egyazon munkahelyen. Előfordult már az is, hogy a legjobb barátokból, szomszédokból váltak úgymond ellenségek, miután együtt dolgoztak. Sőt olyan ismerőseim is vannak, akik közt bár dúlt a szerelem, az azonos munkahely teljesen szétzilálta a kapcsolatukat. Amikor aztán az egymás iránti utálat olyan fokra hágott, hogy azt nem bírták elviselni, egyikük felmondott. Miután állást kapott egy másik cégnél, újra felvették egymással a kapcsolatot, s egy idő után összeköltöztek. Azóta teljes az összhang közöttük, s már a közös családot tervezik.
Jelentkezhet ugyanis a „tengeralattjáró betegség”, amikor is az állandó összezártság miatt egy idő után mindenkinek mindenkiből elege lesz. A legjobb megoldás, ha a pár ilyen esetben megegyezik abban, hogy egyikük, lehetőség szerint, a cég egy másik részlegére helyezteti át magát – és még az ebédidőt sem töltik együtt. Vagy a pár egyik tagja más munka után néz. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy az egész napos, hetes, hónapos állandó együttlét a kapcsolat rovására megy. Hiszen az ilyen fajta köteléknek is szüksége van „szünetekre”, időszakokra, mikor a másik fellélegezhet, feltöltődhet, eltölthet egy kis időt másokkal, vagy csak önmagával, hogy aztán újult erővel összpontosíthasson a kedvesére.

Azt sem lehet elvárni egy párkapcsolattól, hogy az egyik ember teljesen feladja benne az elveit, és meghasonuljon. Szerintem attól jó egy párkapcsolat, ha két teljes értékű ember él benne.
Saját magát, soha, senki kedvéért ne adja fel, mert az ilyen „leépülésből” később szinte lehetetlen, de legalábbis hosszú ideig tart a talpraállás! Talán érdemes lenne közösen értékelni, mennyit ér az ön, önök számára ez a kapcsolat, s utána elgondolkodni azon, érdemes-e a közös munkahely oltárán feláldozni egymás iránt érzett szerelmüket.

(A cikk szerzője életvezetési tanácsadóként is dolgozik)

További információk:
Barátnő Life Coaching