Nekem is kijár a boldogság!

Póda Erzsébet  2017.1.20. 5:03

Házasság, párkapcsolat, boldogtalanság - hogyan tovább? (Életvezetési tanácsadás)

Kedves Olvasónk! Ön is fordulhat első lépésben tanácsadó rovatunkhoz. Szívesen közöljük álláspontunkat a felvetett élethelyzetről. A life coaching vagyis az életvezetési tanácsadás azonban igazán akkor hatékony, ha négyszemközt találkozik egy coachcsal, és rendszeres ülésekre jár az adott helyzet/probléma megoldásáig.


Nagy elkeseredettségemben írok, mert nem tudom, mit tegyek. Tizenhét éve élek a férjemmel, akit nem igazán szerettem, amikor hozzámentem. Nem minden úgy alakult, mint ahogy azt elképzeltem. Azt hittem, hogy a férj neveli a feleséget, és ez így van rendjén. De belátom, hogy baj, hogy nem álltam ki saját magamért és az elveimért. Ezzel elrontottam mindent. Mert most már nem tesz boldoggá, sem érzelmileg, sem testileg. Mindig van bennem egy kényszeredett tartás, hogy mikor mit szólhatok és tehetek. Állandóan görcsben vagyok, és tán félek is tőle, azt hiszem. Találtam valakit, nem is igazán bízom benne, de nekem ez a típus jön be. Mellette nőnek érzem magam, minden téren. De azt is érzem, hogy ő csak kihasznál, de nem tudok tőle szabadulni, és tán nem is akarok, mert szeretem. És félek, hogyha szakítok vele, akkor soha nem találom meg azt az érzést, amit vele érzek, ha együtt vagyunk. Ő nem tesz semmit értem, a férjem igen, csakhogy ezt már nem tudom értékelni a sok lelki sérülés miatt, melyek mély nyomot hagytak bennem. Hiába akarok felejteni, nem tudok, és mindent kényszerből teszek, még a szerelmet is elhazudom a férjemnek, csak hagyjon békén.
De nekem is kijár a boldogság! Mit tegyek? Maradjak, vagy lépjek?


Kedves Tanácskérő!

Valószínűleg több ezer, tízezer, százezer nő szenved hasonló érzésektől. A lányok, nők elképzelése a házasságról ki tudja miért alakult ilyenre? Ki tudja, miért megy sok nő férjhez annak ellenére, hogy nem is igazán szereti a társát? De mindig, minden esetben csak mi magunk tehetünk annak érdekében, hogy a sorsunk megváltozzon.
Egyszer már megtapasztalta, milyen az, ha rossz döntést hoz.
Ezúttal azonban többről van szó. Nagy lépést kell megtennie, ha valóban változást akar. Ha nem akarja újra és újra elkövetni ugyanazt a hibát: bízni olyanban, akiben nem kellene, aki nem érdemes arra. Ön már most sejti, hogy a szeretője megbízhatatlan, bár nőnek érzi magát mellette. De valamikor, régen a férje mellett is nőnek érezte magát, csak hagyta, hogy a „kormányzást" átvegye öntől. Mintha most is ez akarna történni... Tehát igazából most sem bízik senkiben, ami azt jelenti, hogy elsősorban önmagában nem bízik. Mi lenne, ha megpróbálna először, elsősorban és kizárólag csak önmagával foglalkozni? Nem a férjével kapcsolatban és nem a szeretőjével kapcsolatban -- hanem önmagával kapcsolatban önmagával szemben? És amikor letisztul a kép, akkor határozni, akkor dönteni.
Önnek is kijár a boldogság, mint mindenki másnak. De a párkapcsolat nem alá- és fölérendelt viszonyról szól, hanem két felnőtt ember felelősségteljes és egyenrangú kapcsolatáról! A boldogságot pedig hiába várjuk mástól! Mert önt nem a férje tette boldoggá - inkább egy harmonikusabb kapcsolat tette volna azzá, melyben nem bántják önt sem lelkileg, sem testileg. És nem a szeretője tette/teszi boldoggá, hiszen jelen esetben is bizalmatlan és kétségbe van esve. Kedves Angelika! Kérem, adjon magának időt! Ne döntsön elhamarkodottan! Először próbálja meg teljes egészében átgondolni, átelemezni az egész szituációt. Álljon a saját lábára, és ne más férfiéra! Ha ez sikerül, meglátja, egyszeriben tisztábban fogja látni a dolgait, rossz döntéseinek következményeit, és a lehetőségek végtelen sorát.

A cikk szerzője életvezetési tanácsadóként is dolgozik.


Barátnő Life Coaching

Hozzászólások

@

Küldés