Nem akarat kérdése!

Póda Erzsébet  2007.2.19. 17:19

Nem minden szomorúság jelent depressziót, és a depresszió nem csupán szomorúság! Beszélgetés dr.Gaspar Alica pszichiáterrel.

A depresszió az egyik leggyakoribb pszichiátriai betegség, és a legutolsó felmérések szerint egyre terjed. Körülbelül az emberek 10-13 százalékát érinti valamiképpen. A depresszió szomorú hangulattal, szorongásos állapotokkal, belső nyugtalansággal, alaptalan bűntudatérzéssel, gondolkodás- és alvászavarral járó kedélybetegség. Komoly testi panaszok is kísérhetik. A depressziósnak, mint minden súlyos betegnek, a környezete megértésére és támogatására van szüksége. Ám ma már nem kell évekig szenvednünk, mert ez a betegség kitűnően gyógyítható!
A témában dr. Gaspar Alica pszichiátert kérdeztük.

-- Mi okozhat depressziót?

-- A depressziót bármilyen negatív esemény kiválthatja: szerelmi bánat, csalódás, haláleset – bármi, ami lelkileg megrázóan hat ránk. Az ember fájdalommal, depressziós állapottal reagál ezekre az eseményekre, ám ha ez az állapot a normálisnál tovább tart, elhúzódik, megváltoztatja az illető életvitelét, és az életminőség rovására megy, akkor már depresszióról van szó. Ha tehát ismerjük a kedélyállapot kiváltó okát, akkor pszichogén, vagy reaktív depresszióról beszélünk. Tünetei többek közt a rosszkedv, szomorúság, feszültség, álmatlanság, gyakori sírás, sikertelenség, kilátástalanság érzése. Vannak olyan esetek is, amikor nem ismerjük a kiváltó okot. A depresszió orvosi szemmel nézve az idegrendszert érintő biokémiai vagy gyakran anyagcsere hiányosság. Kialakulásában az idegrendszer két ingerület átvivő anyagának, a szerotoninnak és a noradrenalinnak van jelentős szerepe. A depressziónak éppúgy vannak tünetei, mint más betegségnek. Sőt több tünet – testi tünetek is -- is jelentkezhet egyidejűleg.

-- Vannak a depressziónak fokozatai?

-- Beszélhetünk enyhe depresszióról, közepes és súlyos depresszióról. Az első esetben a páciens szomorú, nincs kedve az élethez, rosszul alszik, vagy keveset alszik, evészavarai vannak, de teszi a dolgát. Vagyis érzi, hogy nem olyan, mint általában, de nem vonja ki magát a tevékenységeiből. Ilyenkor a leggyakrabban elegendő a pszichoterápiás kezelés. A közepesen súlyos és súlyos esetben szükségeltetik a beteg gyógyszeres kezelése is. A páciensben felerősödik az öngyűlölet, az önmagában való csalódás érzése, sőt önpusztítási gondolatok is feltörhetnek bennük – és nem képesek a mindennapos feladataik elvégzésére. Hallucinációk és téveszmék jelentkeznek nála. Fekete, gyászoló tömeget át, azt gondolja, ő rontotta meg a világot, már nem ér semmit, vagy úgy érzi, örökké él, nem tud meghalni örökké fog szenvedni. Súlyosabb esetekben a betegnek tehát már gyógyszeres kezelésre -- amelyet pszichoterápiával ötvözünk --, nagyon súlyos esetben pedig kórházi ápolásra is szüksége van.

-- Hogyan gyógyítható a depresszió?

-- Ha ismerjük a kiváltó okot, a leggyakrabban elegendő a pszichoterápia: beszélgetéssel megkeressük az ok-okozatot: hogy miért szenved, miért nem tud szabadulni a negatív érzésektől. Mint már említettem, súlyosabb eseteknél szükséges a gyógyszeres kezelés vagy a kórházi ápolás. Általában az első depressziós fázisnál hat hónapig kell szedni a gyógyszert. A tünetek két hét múlva elmúlhatnak, de fontos, hogy azok a biokémiai részecskék -- amelyek ezt az állapotot előidézik --, egyensúlya helyreálljon, és stabilizálódjon, ezért van szükség a többhónapos kezelésre. A depresszió nem akarat kérdése: azzal nem segítünk a betegnek, ha megszidjuk vagy arra „buzdítjuk”, hogy „vegyen erőt magán”. Inkább ösztönözzük, hogy mindenképpen forduljon orvoshoz, mert a betegség nagyon jól gyógyítható, sőt halogatás esetén az érintett állapota súlyosbodhat! A modern antidepresszánsoknak nincs mellékhatásuk, rászokni sem lehet. Szedésekor nincs fáradtság-érzés, levertség, és autót is vezethet – a páciens tehát teljes értékű életet folytathat a gyógyszeres kezelés alatt is.

-- Igaz-e a sokszor hallott megállapítás, miszerint a depresszió inkább a nők betegsége?

-- Egy felmérés szerint a depresszió ugyanannyi nőt érint, mint férfit, csak a nők hamarabb felkeresik a szakembert, könnyebben beszélnek a problémáikról. A férfiak inkább az alkoholhoz nyúlnak, súlyosabb esetekben inkább az öngyilkosságot választják, minthogy szavakba öntsék a panaszaikat. Vagy szomatizálnak – a depresszió testi panaszokban nyilvánul meg náluk. Pedig a depresszió ma már kitűnően gyógyítható.

-- Köszönöm a beszélgetést!

Hozzászólások

@

Küldés