Kelley-féle táplálkozási program

Dr. Tóth Erzsébet orvos  2004.1.13. 21:35

Mivel különbözőek vagyunk, különféle a táplálékösszetétel igényünk is. Ezért fontos az úgynevezett egyénre szabott diéta.

Ma már sok segítség áll rendelkezésünkre, hogy táplálkozásunkat egyénre szabottan tudjuk összeállítani. E célt szolgálják a különféle diéták, amelyek más-más emberre szabottak, és különböző célokat tartanak szem előtt. Ilyen például a vércsoport szerinti diéta, vagy a műszerek segítségével tesztelt, az egyén számára nem megfelelő élelmiszerek kiiktatása az étrendből. Előző írásunkban az Annemueler-féle alapétrendet vettük górcső alá. Ezúttal pedig a Kelly-féle táplálkozási programot ismertetjük.

Dr. William Donald Kelley orvos a saját rákbetegségét meggyógyítva alakított ki egy táplálkozási programot. Elsőként tett kísérletet arra, hogy kialakítsa az egyénre szabott diétát. Ő az anyagcsere-típus meghatározó atyja. Követői tovább tökéletesítették a rendszert.

A diéta lényege, hogy az anyagcserét alapvetően két szervünk irányítja. Az idegrendszerünk és az endokrinrendszerünk. Az idegrendszeri szabályozás szempontjából megkülönböztetünk szimpatikus, kiegyensúlyozott vagy paraszimpatikus típusokat. Az endokrinrendszer (belső elválasztású mirigyek) szempontjából hipofízis (agyalapi mirigy), gonád (nemi hormonok), adrenál (mellékvese hormonjai) vagy tiroid (pajzsmirigy hormonjai) által dominánsan irányított típusok vannak. A szervezet oxidáló (lebontó) rendszere lehet gyors, normális vagy lassú.

Ennek az étrendnek a meghatározása bonyolult, mert sokféle szempontot kell figyelembe venni. Emiatt nem is nagyon terjedt el a köztudatban. Alapvetően három alapétrendet különböztet meg: vegetariánust, vegyeset és dominánsan húsevőt.

A vegetariánus étrendcsoportba tartozik valamennyi gyümölcs és zöldség, az alacsony zsírtartalmú tejtermékek, a növényi olajok, a húsok közül pedig legfeljebb a halhús. A vegyes étrendbe soroljuk a húsféléket, tejtermékeket, növényeket és gyümölcsöket, míg a dominánsan húsevő csoportba, ahogy a neve is utal rá, meghatározóan a hús kerül. (Az utóbbi reprezentatív példája az eszkimók étrendje.) Tehát az egyes étrendcsoportba sorolt egyének számára a legajánlatosabb a nekik megfelelő élelmiszerek fogyasztása, étrendjükbe való beiktatása.

A Kelley-féle táplálkozási módszerhez hajszálelemzés is tartozik, melynek segítségével megállapítható a szervezet nehézfém leterheltsége. A vizsgálat nagyban segíti a kiegészítő kezelés meghatározását is.

Itt szeretnék megjegyezni néhány fontos szempontot az élelmiszerek kiválasztásában. Ez nem tartozik szorosan a Kelley-féle módszerhez, de mindenképpen fel szereném hívni a figyelmet arra, hogy nem elég megállapítani a diéta összetételét -- nagyon fontos a kiválasztott ételek biológiai minősége is! Mert táplálkozástani szempontból nagyon fontos az élelemiszereknek a természetes állapothoz való közelsége.

Az eszerinti osztályozás Kollath nevéhez fűződik, mely szerint a táplálékérték szempontjából négy fokozatot különböztetünk meg:
A legfelső szintre tartoznak a kizárólag friss zöldségek, gyümölcsök, a gabonaszemek, tej, hús, hal, tojás, méz, a teljes kiőrlésű liszt, a nyers tejből készült tejtermékek, és hidegen préselt növényi olajok (tehát ezek értéke a legmagasabb, táplálkozási szempontból az ember számára a legmegfelelőbbek).
A második szintre a mélyhűtött, pasztőrözött, szárított, kovászolt gyümölcsök és zöldségek, tejtermékek, szójakészítmények sorolhatók. A minimum háromnegyed részben hidegen sajtolt olajak, és az adalékot nem tartalmazó növényi zsírok.
A harmadik szint: a fent említett élelmiszerek cukorzott és tartósítószert tartalmazó változatai: konzervek, szójakocka, finomlisztből készült pékáru.
A negyedikre (legkevésbé értékes) pedig a cukrot, édesítő anyagokat, „mű“ állagot, ízt, színanyagokat tartalmazó ételek. Valamint a fehér liszt, a fényezett rizs, a steril és kondenzált tej.

(Következik: a makrobiotika)

Hozzászólások

@

Küldés