Felejthetetlen ajándék


Dráfi Emese  2009.12.18. 4:59

Már több napja töröm a fejem azon, van-e nekem felejthetetlen ajándékom?

Persze, ajándékokat ad és kap az ember, sokszor: szülinapok, névnapok alkalmából, és ugye karácsonykor, vagy csak úgy. De hogy felejthetetlen lenne? Nem is tudom... Mert az a helyzet, hogy ajándékdömping van, kérem! Kis ajándék, közepes ajándék, nagy ajándék. Szívből, avagy érdekből, csak vegyél , vegyél, vegyél...! Adni jobban szeretek, mint kapni. Annál jobb érzés, és öröm nincs, mint amikor valami olyat adunk a másiknak, amitől boldog, amitől ragyog az arca, csillog a szeme, esetleg még egy könnycsepp is kicsordul. Gondolom, sokan vannak úgy, mint én: a „szívből” ajándékot szeretem. Lehet az akármi. De tényleg! Nem kell toronyóra aranylánccal, vagy horribilis összegbe kerülő izék. Ahogy így elmélkedem, hirtelen eszembe jut. Mégis van felejthetetlen ajándékom!

Lássuk csak!

Egyszer a munkából hullafáradtan értem haza. Nehéz napom volt, és hatalmas rendetlenség fogadott, habár gyerekeim megígérték, hogy kitakarítanak. Ennek tetejébe még különböző anyagi követeléseikkel is „megleptek”, hogy ez kéne, meg az kéne nekik, de most, rögtön – nem törődve nehéz anyagi helyzetünkkel. Szó szót követett, s vita, veszekedés, ajtócsapkodás lett a vége. És mert sok mindent igazságtalanul egymás fejéhez vágtunk, teljesen kiborultam. Persze nagyon bántott a dolog, és egy ideig képtelen voltam velük beszélni. Ők is tudták, hogy elvetették a sulykot, és némán hallgattak.

Aztán egyszer csak felöltöztek, és eltűntek. Nem szóltak semmit, csak elmentek. Mikor visszajöttek, csak sutyorognak.

Este aztán, mikor aludni mentem, az ágyamban meglepetés fogadott. Egy kis, piros szív, mellette egy papír: „Nagyon szeretünk, anya! Ne haragudj!”

Könnyek gyűltek a szemembe... Aztán odajöttek, megölelgettük egymást, és mindent megbeszéltünk. És akkor, ott, rádöbbentem, hogy a legnagyobb ajándék számomra az, hogy kaptam két fantasztikus gyermeket, akiknek sikerült a szívükbe plántálnom a szeretetet, akik tudnak bocsánatot kérni, és megbocsátani, akik nélkül üres lenne az életem.

Már csak napok kérdése, és itt a karácsony. A szeretet ünnepe, Jézus Krisztus születésének ünnepe. Mindannyian kaptunk egy ajándékot, a legnagyobbat, amit ember kaphat a Földön. Egyenesen Istentől, s hogy miért? „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”( János 3.16)

Áldott, békés és szeretetteljes karácsonyt kívánok mindenkinek!



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Különleges ajándékozás

Kabók Zita

Hétköznapi csodák márpedig vannak.

2009.12.16.  2   


Gyertyák csendes pislákolása

Nagy Erika

Amikor október elején, betoppantam az egyik áruházba, gyökeret vert a lábam. Nem láttam semmi borzalmat, még csak meghökkentőt sem, mégis…

2009.12.14.   


Különös karácsony

Bíró Szabolcs

Ünnepi játék a szavakkal

2009.12.10.  3   


Az igazi stafírung

Szabó Sylvia

Felejthetetlen karácsonyi ajándékaim egyikére nagyon gyakran visszaemlékezem.

2009.12.9.   


Ajándékozz okosan!

Halász Kata

Szeretek fogadalmat tenni a ropogós malacsült felett pezsgővel a kezemben.

2009.12.7.   


Mit akar a gyerek karácsonyra?

Angyal Sándor

Kíváncsi voltam, hogy a gyerekek hogyan vélekednek manapság a karácsonyi ajándékokról.

2009.12.4.  2   

A rovat további cikkei

Ez sem az a karácsony

Fodor Tekla

Rendhagyó párbeszéd.

2009.12.11.  2    2


Praktikus ajándék

Molnár Miriam

Milyen jó New York-nak! Még el sem múlt Hálaadás Napja, máris kopogtat a Karácsony.

2009.12.1.    1