Praktikus ajándék

Molnár Miriam 2009.12.1. 19:12

Milyen jó New York-nak! Még el sem múlt Hálaadás Napja, máris kopogtat a Karácsony.

November elejétől New York készülődni kezd. Először a Hálaadás napjára, ami idén november 26-ára esett, később pedig a karácsonyra. A Hálaadás napja az az ünnep, amikor a legtöbb amerikai hazalátogat, illetve a családok összejönnek, és együtt ülnek asztalhoz, hogy egy kis sült pulykát egyenek. Mivel ez az ünnep mindig csütörtökre esik, aki csak teheti, nem dolgozik az utána következő pénteken, és ez a péntek hivatalosan is a nagy ajándékozási bevásárlás kezdete.

A boltok, kicsik és nagyok, a gazdasági krízisre való tekintettel már most kiárusításokkal és árleszállításokkal próbálják becsalogatni a mostanság igencsak spórolós amerikai fogyasztót.

Az utcákon megjelentek a csengető Santa Clausok, akik pénzt gyűjtenek. Néhány irodában nagy kosarakat lehet látni, ahová az ott dolgozók konzerveket és más élelmiszert gyűjtenek a helyi rászorultak, sok esetben idősek otthona számára.

Van viszont egy egészen más oldala is a gazdasági válságnak.

A New York Times egyik novemberi hétvégi kiadásában a riporter arról számolt be, hogy körbejárta a várost, hogy valamelyik ingyenkonyhán segítkezzen, de azt tapasztalta, hogy mindenhol volt elég önkéntes. Először telefonon próbálkozott, majd személyesen is elment néhány templomba és olyan helyekre, ahol ingyen ételt és élelmiszert osztanak a rászorultaknak. Mindenhol volt elég főtt étel, és elég kéz, akik felszolgálták és feltöltötték a polcokat. Ami viszont nem volt elég – pénz e helyek működtetésére és élelmiszer, ami nem csak ilyenkor, ünnepnapokkor kell azoknak, akik munkanélküliek, vagy más okokból nem tudják ellátni magukat.

Az úgynevezett Food Pantrykba, vagyis élelmiszer spájzokba, ahol egy kis bevásárlókosárnyi élelmiszert kapnak a rászorultak, városszerte egyre többen látogatnak el. Szomorú, de ilyen a ma realitása. Úgy látszik, ezt ellensúlyozza, hogy egyre többen akarnak segítkezni, és ha nélkülözhető anyagiakkal nem is rendelkeznek, saját idejüket és tudásukat szívesen ajándékozzák oda azoknak, akik kevésbé szerencsések.

A Times újságírója is, miután kétkezű önkéntes munkát nem talált, mint szövegszerkesztő funkcionált néhány órán át, és több életrajz és pályázat szövegét nézte át, javította ki. Tudását adta tehát, tehetségét, figyelmét és idejét, és ezzel nem egy ételt adott egy éhes embernek, hanem talán hosszú távon életeket változtatott jobbra, sokaknak segített. Néha ez a legnagyobb ajándék, amit adhatunk.