Miniméter és bentilátor

Gyurász Ildikó 2003.8.17. 18:31

Ha nagyon tele van a hócipőm az élet tüskéivel, fellapozom a kis naplócskámat, amibe feljegyzetem gyermekeim aranyköpéseit.

Peti fiam tíz éves múlt decemberben. Életrevaló kölyök -- kissé idegesítő kamaszallűrökkel, világfájdalmas fílinggel és „haggyábékébe!“ felkiáltásokkal. Ha nagyon tele van a hócipőm a tüskéivel, fellapozom a kis naplócskámat, amit mindkét fiam születésétől fogva vezetek, és nosztalgiázom.

Vagy pótcselekvésként megölelgetem másfél éves Márkocskánkat, megszaglászom egy kicsit, mint ahogy az egy igazi anyához illik, és mindjárt megnyugszom. Eme földöntúli boldogság eltart egészen addig a pillanatig, míg nem tudatosul elmémben ama tény, miszerint ez a vigyori kis törpe is belép pár év múlva a pubertáskorba... Ízelítőül következzék pár szösszenet Petikém nyiladozó elméjének korszakából (ez úgy két-hároméves korára datálható):

Reggeli keltegetés.
Álmos nyöszi, miszerint: “Még nem szeretném fölkelni!“
Mondom én, nevelő szándékkal, hogy azt úgy mondják: nem szeretnék.
Nyöszi vissza: “Ha úgy mondom, nem kell fölkelni?!?“

„Ne bántsál, ha rossz vagyok, hanem pusziljál meg, mert én nem bírok mindig jónak lenni!“

Peti fürdik. Beszélgetünk. Körülötte úszkál pár műanyag mütyür. Az egyik lemerül a kád aljára. Peti ezekkel a szavakkal emeli ki: „Ez meg belefulladt!“

Volt egy fárasztó, hosszú ideig tartó és roppant komoly időszakunk: a Batman-korszak (gondolom, erről más kisgyermekes mamák is mesélhetnének). Ehhez fűződik egy kedves kis dalocska, amit nagy előszeretettel kajdászott teli torokból, mindig és mindenhol, a drága. „Sűrű éjjelen a farkasdal a holdról szól, a BATMACSKA (vadmacska) a párja után sír...“
(A dal a Pocahontas című rajzfilm címadó dalának átköltéséből született.)

„-- Ez a bogár eggyel kisebb a póknál.“

„-- Engem az én „nyirkászom“ (fodrászom) nyírt le.“

„-- Engem nem tanított senki, egyszercsak elkezdtem tudni...“

Társasoznak az unokatesókkal: „-- Játszunk úgy, hogy annyiszor mehetsz egymás után, ahányszor akarsz – és én kezdem!“

Lóg a hintán. Kérdésemre, hogy nem fél-e, a válasz: „Nem, csak attól félek, hogy te félsz!“

Cirkuszban vagyunk. Kérdi: “-- Az egypúpú tevét putevének hívják?“

„-- Anyu, te hányalvó vagy? Mert apu szerint én hétalvó vagyok!“

„-- A Mariannak beszélő papagája van, mert amikor kiabáltunk, ránk szólt, hogy cst-cst!“

Állatkerti látogatás. „-- Azért ez az anyahattyú, mert ki van rúzsozva a csőre és gyűrű van a lábán!“

A ventilátor, amelyik a lakásban van, az szerinte „bentilátor“.