Határozatlanság

Fodor Tekla 2010.10.12. 5:44

Örök életemben határozatlan voltam, számomra a döntéshozatal kész kínszenvedés.

Nemcsak életemmel, jövőmmel kapcsolatos választások bizonytalanítanak el egyik percről a másikra, hanem még a fekete illetve fehér csokoládé közül sem tudok könnyedén választani.

Éppen ezért minden téren szívesen fogadom barátaim, szüleim tanácsait és a jelek szerint az eddig a kapottak általában beváltak. Ennek ellenére szinte naponta kérdőre vonom önmagam, hogy annak idején, amikor a kész repertoárommal álltam a színiakadémia ajtaja előtt, miért nem volt elég bátorságom belépni a kapun. Talán, mert édesanyám oly sokszor elismételte nekem: „Kicsi, nincs jó hangod! Anélkül nem lehet érvényesülni a színház világában!” Tisztában vagyok azzal, hogy akit gyönyörű hanggal áldott meg az ég könnyebben jut főszerephez egy musicalben, de karakterszínészként talán megálltam volna a helyem. Talán…, mert erre sosem derül már fény, és bár jó tanácsként kaptam, mégis megbántam döntésemet.

És ez egy csak egy példa a sok közül – listám véget nem érő. De talán épp eme hibáknak köszönhetően most már tudom és megtanultam, hogy határozatlanságom semmit nem old meg. Könnyebb másokat hibáztatni, és ezzel a gondolattal gyógyítani a múlt sebeit, a téves választásokat és csak álmodozni a külföldi tanulmányútról, külföldi munkavállalásról, a színpadról...

Tanácsokat meg szabad hallgatni, szükség esetén ajánlatos elfogadni azokat, de dönteni kizárólag egyedül és okosan kell! És akkor még az is előfordulhat, hogy valamikor valahol a nagyvilágban mosolyt varázsolok az árvagyerekek arcára...