Nélkülözhetetlen...


Póda Erzsébet  2008.10.25. 16:19

Az autó, a mobiltelefon, meg a számítógép.

Folytathatnám ugyan a sort a többi háztartási géppel, de nekem csak a fent említett három találmány hiányozna igazán.

Az autó azért, mert szabadságot ad, növeli az önbizalmat és fejleszti a döntéshozó képességünket. Hála Istennek, nekem nem kellett sem az édesapám, sem a férjem mellett gyakorolnom a sofőrködést. Miután megkaptam a jogosítványomat, az első két hét azzal telt, hogy a lakásunktól az óvodáig teljesen egyedül mentem rozoga csotrogányunkon. (Ugyanis a rendkívül sok teendőt magába foglaló anyaszabadságomat töltöttem két kicsi gyermekemmel – rejtély, miért nevezik ezt az időt „szabadságnak” – , férjem pedig egy másik városban dolgozott.) Útközben szerencsére egyszer sem döglött le a motor, nem követtem el nagyobb hibákat, sem kihágást. Talán épp azért nem, mert nem ült mellettem senki, aki rám is átragadó idegrohamot kapott volna bizonytalan mozdulataim, a kuplung időnkénti kerregése, meg a jobb oldal helyett bal oldalon villogó indexem miatt. Nem csattant fel, hogy: Vigyázz, nem jó!; Tedd be a kettest!; Mit csinálsz?!; Úristen!; és hasonló, nőtársaim autós pályafutásának véget vető ordítozás. Esetemben elmondható, hogy az autóvezetésem stílusának tökéletesedésével egyenes arányban nőtt az önbizalmam, és a döntéshozó képességem.

Két hét múltán újabb utakat fedeztem fel teljesen egyedül. Elmerészkedtem a bevásárlóközpontig, majd a szomszéd faluban lakó szüleim házáig. A férjemnek csak ezek után volt alkalma helyet foglalni mellettem az anyósülésen, de addigra már késő volt ahhoz, hogy romba tudja dönteni szépen épülő sofőr-önbizalmamat. Vezetési stílusom azóta is felfelé ível, kifinomulttá és egyénivé, mondhatni sportossá vált. Egyetlen ember, aki nem érzi magát jól velem az autóban, az édesanyám, mert ez az a hely, ahol nem osztogathat kéretlen tanácsokat. Csak mélyről szakadó sóhajaival adja tudtomra, mi a véleménye autós énemről.

Másik kedvencem a mobiltelefon. Egykor szenvedélyes sms-író voltam, mára már szerencsére kinőttem ebből. Viszont ez az egyetlen eszköz, amely a nap huszonnégy órájában összeköt a gyermekeimmel, családommal. Megnyugtat, ha a fiam üzenetet küld a kollégiumból, hogy: Minden ok, ne aggódj, vagy: Yó 8t, anyu :), de még az is, ha ezt olvasom: Nem sikerült a dolim :(... Öröm tölt el, ha suli után felhív a lányom: ”Anyuuu, nem tudsz értem eljönni? Lécci, lécciii!” Biztonságot ad, ha a velem történt jó és kevésbé jó dolgok után egy pillanattal már hívhatom is a férjemet, vagy az anyukámat, hogy elújságoljam, vagy elpanaszoljam az eseményeket. Azért meg kell említenem azt is, hogy a mobiltelefon meg is tud ijeszteni, sőt időnként pánikba ejt. Néha, ha a gyerekeim nem válaszolnak elfogadható időn belül az üzenetemre, rájuk csörgetek. Jaj nekem azonban, ha a mobilt nem veszik fel azonnal, vagy neadj´ Isten az üzenetrögzítő kapcsol be! Majd´ kiugrik a szívem a mellkasomból...

És a számítógép, a jó öreg számítógép! Persze korlátlan internetes hozzáféréssel. Segítségével minden csinálhatok, amit csak szeretek: olvashatok, írhatok, levelezhetek, beszélgethetek, tanulhatok, művelődhetek, játszhatok, világot járhatok...

Lélekben kitüntetést adok annak a három feltalálónak, aki e számomra már-már nélkülözhetetlennek tűnő eszközöket kiagyalta. Persze vészhelyzet esetén, mint mindenki, képes lennék alkalmazkodni a szupervívmányok nélküli élethez is. De amíg nem muszáj, addig élek a civilizáció (és pénztárcánk) adta lehetőségekkel, és élvezem, hogy használhatom is azokat, mert igenis jobbá, színvonalasabbá teszik az életemet.



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Valóban fontos találmányok

Juhos Katalin

Pár hónappal ezelőtt a legjobb találmányról írtak véleményeket munkatársaim. Ehhez szeretnék fűzni még néhány gondolatot.

2008.12.29.   


Krumplipucoló

Fodor Tekla

Mindenki életében eljön az a pillanat, amikor végre-valahára kirepül a családi fészekből,...

2008.10.29.   


Tabutéma

Puha Andrea

Irodaterem, asztalok tele papírokkal, dolgozó emberek.

2008.10.27.   


Micsoda idők voltak!

Nagy Erika

– Bezzeg az én időmben! – mondaná nagyanyám, ha feltámadna a halottak soraiból.

2008.10.26.   


Vissza a múltba

Saloňová Andrea

„Örököltem egy házikót, kiruccanunk a hétvégén!” – hívott fel a barátnőm.

2008.10.24.   


Gépesített háztartás

Révész Enikő

Ma már annyiféle konyhai eszköz kapható, hogy ha mindet megvásárolnánk, mi magunk talán be se férnénk a konyhába.

2008.10.17.   

A rovat további cikkei

Szeretem a mosógépet!

Šipošová Miroslava

Ha elgondolkodom a „Találmányok, amelyek megkönnyítették a nők életét” témán, rögtön eszembe jut a tény, hogy…

2008.10.14.   


A leghasznosabb találmány

Orbán Viktória

Manapság annyi, a technikát dicsérő dolog vesz minket körül, hogy talán megszámlálni sem tudnánk.

2008.10.12.   


A legjobb találmány

Molnár Miriam

Az ember legjobb házi segítője a feleség.

2008.10.10.   


Hétköznapi függőségeim

Vég Erzsébet

Olyan szinten vettük körbe magunkat mindenféle ketyerével, hogy teljesen az életünk részévé váltak…

2008.10.9.   


Mosogatógép ajándékba?!

Jády Mónika

A hónap témája kapcsán egyik ismerősöm jutott eszembe,

2008.10.6.  1   


Ó, hát a férfiak!

Fodor Tekla

Hegyén-hátán kapom a jó tanácsokat a férjes nőktől:

2008.10.5.  8