Ó, hát a férfiak!

Fodor Tekla 2008.10.5. 16:26

Hegyén-hátán kapom a jó tanácsokat a férjes nőktől:

– Neveld meg a férfit idejében, mert ha nem, egyedül fogsz sütni, főzni, takarítani és gyereket nevelni!

Ezt a fajta koncepciót, mi nők, el is felejtenénk, ám férfiaink rendszeresen használják és takaróznak vele. Így, amíg mi nyolc óra munka után konyhatündérkedünk, addig kedvesünk ott hentereg a jó hangosan ordító tévé előtt. Pedig akár a leghasznosabb találmány is lehetne: A férfi, aki megkönnyíti életünket. Gondoljunk csak azokra a ritka és kedves pillanatokra, amikor a reggeli kávét ő főzi meg, és ágyba is hozza! Ugyanilyen erővel elmehetne bevásárolni is, vagy süröghet-foroghat a konyhában velünk egyszerre.

Sajnos, sok nő (és még több férfi) szerint a konyhában a pasik csakis és kizárólag láb alatt vannak – sokkal jobb, ha inkább a televízió előtt üldögélnek. Pedig a közös bevásárlás, a házimunka elvégzése, az együtt főzés-sütés feldob egy kapcsolatot, összehoz két embert, hiszen az együttlét alatt felbukkannak új és érdekes tulajdonságok, így nem következik be a tipikus ellaposodott kapcsolat terminus senki életébe. És azonkívül, hogy „két szerelmes pár mindig együtt jár”, a hétköznapi életünk is könnyebb és harmonikusabb lenne... Lenne, ha így is történne. Az ilyen férfi azonban ritka, mint a fehér holló.

De megvan erre is a biztos recept: pici hisztit fűszerezzünk némi kedvességgel, meggyőző rábeszéléssel, szórakoztató beszélgetéssel, finom falatokkal és akkor lassan, de biztosan bekerül a férfi is a konyhába. Két legyet egy csapásra: főzünk is és vele is vagyunk. Kell ennél több? Kell... Kicsi kozmetika, manikűr, a cipőpolc nagyobbítása, vagy épp a táskák számának növelése. De ha a nehéz alapfeladatot sikerül megoldanunk, a többi már könnyebben megy: és kis idő múltán tálcán hordoznak minket is. Csakis azért, mert megérdemeljük!

Egy dolgot viszont sose feletjsünk el: férfiainkra csak kicsit tekinthetünk úgy, mint hasznos találmányokra. Épp annyira, hogy ők ezt sose tudják és sose érezzék meg! Mert hiszen akárhonnan is nézzük, hasznos találmányok ők!

Sikeres férfinevelést minden nőtársamnak! :)

Hozzászólások

, 05. 10. 2008 20:39:33

Hát, ez nagyon jó : )))

Orbán Erika, 06. 10. 2008 10:10:19

Kedves Tekla, Mélységesen egyetértek Önnel. Ugyan az én párom azon fehér hollók közé tartozik, aki szeret a konyhában lenni, és el kell ismernem tud is mit kezdeni a fűszerekkel. Ettől függetlenül azt hiszem mi, nők sokat tehetünk azért, hogy életünk párja bemerészkedjen a konyhába. S mint ahogyan azt Ön is mondja; a nagy nevelésbe ne feledjünk el, adni is! A gyereket sem csak büntetjük, nem igaz? Üdvözlettel, Orbán Erika

Tekla, 06. 10. 2008 17:25:57

Kedves Erika! Remélem tegeződhetünk :) Örölük, hogy egyetértesz a gondolataimmal, véleményemmel... Kedves férfi ismerőseim nagyon kibuktak erre a cikkemre :P De szerencsére ettől mi még tudunk és akarunk „nevelni"! Tekla

Erzsébet, 07. 10. 2008 17:13:30

Szerintem a férfi egy nagykorú ember, tehát nem igazán hiszem, hogy "nevelésre" szorul, vagy "nevelni" kellene vagy lehet. Még akkor sem, ha nőtársaim sokszor ebben a hitben ringatják magukat.:) Nekem mondjuk egyenesen rosszul esne, ha "nevelni" kéne a férjemet..., hiszen ő aztán igazán nem a gyermekem! Inkább csak rávenni lehet dolgokra, megkérni, elmondani, mi az, amit szeretnénk tőle, partnerként viselkedni. És nem azt gondolni, hogy ő kitalálja a gondolatainkat, mert bizony kevés férfi gondolatolvasó. Mindenesetre nagyon tetszett a cikk! :) Erzsébet

Zi, 09. 10. 2008 21:12:56

Hogy oszinte legyek egy kicsit unalmassa valt szamomra az a tema, miszerint a ferfiakkal ezt meg azt kell csinalnunk, igy neveljuk oket meg ugy, igy jarjunk a kedvukbe...Kivancsi lennek, hogy ok hanyszor irnak es elmelkednek a mi lelkivilagunkrol...es hogyan probalkoznak minket becsempeszni a haz koruli tesz-vesz teendoikbe..

egy olvaso, 13. 10. 2008 15:28:59 Velemeny.....

Szia , Jo napot mindenkinek. A cikk nem rossz , csak eppen lehet hogy nem teljes . Mert jo ha valaki receptet ir ferfineveles ugyben , de sajnos az eletben gyakran atesnek a nök a ló másik oldalára. És nem mindig veszik ezt észre. Mert ha valaki megpróbál egy férfit manipulálni , mert hogy itt tulajdonképpen ez következik , akkor sajnos az életben annak következményei is lehetnek . Láthatók vagy láthatatlan . DE ezek érinthetik a "nevelö" nö életét és egész családját . Kár hogy ilyen modszerekhez is kell folyamodni . Szerintem lehet másképp is . Ami nem megy azt nem kell eröltetni. Tehát ha valaki ( egy férfi ) csak azért megy be a konyhába és azért segit a feleségének mert az éppen aznap kedves vele , vagy kap épp egy jo falatot éppen, akkor ez hosszu távon nem fog eredményre vezetni.Mert amikor a férfi rájön hogy mitöl döglik a légy , szerintem faképnél fogja hagyni az illetö hölgyet.ÉS sokan nem is veszik észre hogy miért . Tehát sokszor a modszerekben lehet a pillanatnyi hiba. A szerzö által irt ötlet jó , de még ki lehet egésziteni egyéb élettapasztalattal . Esetleg leirhatna valaki egy konkrét esetet , hogy hogyan sikerült "megnevelni" és becsempészni a konyhába egy férfit . És föleg hosszu távon ez mennyi ideig tartott. Szerintem itt van a lényeg ... Még irhatnék sokat , de lehet egyesek unni fogják , igy mára ennyi.... Egy kiváncsi olvaso .......

Tekla, 16. 10. 2008 07:25:36

Köszönöm a hozzászólásokat. Lehet kicsit félresikeredett a cikkem, de én mikor a "nevelés" szót használom, nem olyan fajta nevelésre gondolok, mint ahogyan egy gyereket szoktak nevelni. Ez kicsit inkább irónikusan használom.. A recept amit leírtam természetesen nem teljes, és nem hat mindneki számára, hisz ahány ház, annyi szokás. Csak arra gondoltam, hogy ha mi nem akarjuk, hogy kedvesünk segítsen, és kicsit nem "erőltetjük" be a konyhába, akkor, hansgúlyozom szerintem, vesztett ügyünk van. De ez csak egy vélemény a sok közül :)

Rea, 19. 10. 2008 13:04:41

Ahany haz, annyi szokas...valoban! Szerintem azonban a nok kicsit tulmisztifikaljak es tulbonyolitjak a dolgokat :) Mondom ezt ugy, hogy en is ezt a nemet szaporitom :)) Szerintem nem kell a hiszti meg a kontorfalazas, meg egyeb tobbezer eves noi talalmanyok. Hova lett az egyszeru oszinteseg es nyitottsag - hova lettek azok a kapcsolatok ahol nem kell megjatszani, amitani, rafineriakat hasznalni? En hiszek abban hogy ket felnott ember ennel egyszerubben is kepes kommunikalni egymassal. Soha eletemben nem hasznaltam noi trukkoket, fajoan nyilt vagyok es oszintesegre vagyom viszont is. Olyan ferjjel aldott meg a sors, aki nalamnal is jobban elboldogul a konyhaban :) igaz, boven ad teret nekem is kibontakozni. Szeretunk egyutt tevekenykedni fozes es egyeb hazimunkak teren, szo nelkul segit es atveszi a reszet, mindezt ugy hogy o foallasban dolgozik, en meg itthon vagyok a pici gyerkoceinkkel. Soha eletemben nem probaltam megnevelni vagy mas modszerekkel hatulrol ravenni hogy segitsen - oszinte vagyok ..es meg ennel is fontosabban en is ott vagyok a szamara mindenben amiben szuksege van ram. Szerintem kb ennyi a titka...Nem ala-fole rendelt kapcsolat ez, hanem teljesseggel egyenlo es egymasra utalt parkapcsolat, ket felnott ember kozt.. Sok sikert!