Angyalokra várva

Nagy Csivre Katalin  2014.11.30. 4:19

Az asszonyok elmennek angyalokat keresni. Megtelik a terem magukat magányosnak érző nőkkel.

– Spiritiszta angyallátó tanfolyam lesz – hívta fel Mari a barátnői figyelmét. – Igen, ott a helyünk – vágta rá rögtön Borka, türelmetlen csillogással a szemében. – És persze Rozi meg Sári is biztosan eljönnek.

Sári heves tiltakozására egyik lány sem számított. Lány?! Meglett asszonyok, jóval a negyedik x után: egy vagy két gyerek, család, férj, kertes ház, három autó, triplagarázs, magas pozíciók a munkahelyen... Minden, amire a többség irigykedik. Szép élet, anyagi biztonság, stabil család. De akkor minek az angyallátó gyorstalpaló? Mit is akarnak ők a fellegek fölött lakó kolléganőiktől?

Sári gyanúsan kétes megjegyzéseit figyelmen kívül hagyják:
– Kidobott pénz, felesleges időpocsékolás. Már megint, sokadszorra.

Az asszonyok végül csak elmennek angyalokat lesni, keresni. Bizony, megtelik a terem. A termet nyolcvan százalékban nők töltik be. Kíváncsian ülnek, az előadót hallgatva. Vajon, mit fognak tanulni, mennyivel lesznek szebbek, jobbak, boldogabbak?


Ó, hol vagytok angyalok?

A rózsaszín fellegekbe emelő, mámorító, főként magányos és elhagyott nőket simogató-vigasztaló ál-szentbeszéd, a művirág illatú olcsó szappanopera, a filléres misztika órákig csepeg. Csorog, folyik, ömlik. Jaj, de kell! Menedék, mankó. Valaki megmondja végre mit, hogyan, mikor és miért kell tenni! És igen! Holnaptól így teszem, úgy teszem...

Hoppá! Máris itt a holnap! Úgy hívják: MA. De a MA ugyanolyan szürke maradt, borúsan unalmas, és hétköznapi, mint a tegnap, meg a tegnapelőtt. És nem vigasztalja Marit az újabb lábbeli, a szebb ruha. És nem változott semmi. Mire reggel kilencet üt az óra már vagy hárman tizenötször felbosszantották, kihozták a sodrából. A MA is zajos és hangos és nyugtalan. Hát nem sikerült! Ezúttal sem. Sehol egy angyal a közelben. A tanfolyamon még ott voltak! Megmondtak ezt, azt, amazt, így, úgy, amúgy...

Hol van valaki, aki most is megsúgná a titkot? Hol vagytok nyugalmasan lengedező, fényes angyalkái a képzeletnek? Tegnap magas felhőn ültünk, ami hazugság volt, mert ma már sehol nyoma sincs. A vágyódó szemében a szépség fényesebbnek látszik, mint azéban, aki már látja.

Talán Sárinak igaza lehet. Talán ő látja jól, és helyesen teszi, ha távoli angyalok helyett a közeli szomszéddal társalog. Talán, mert a belső szabadsága és a józan mérlegelő képessége őt helyesen vezérli. Nem csalatkozik. Nem fedi el tekintetét valami mámoros köd. Mert tudja, hogy „a hegy a ködben sem domb, a tölgy az esőben sem szomorúfűz.“

Hozzászólások

@

Küldés