Csapda

Bernád Emese  2008.1.11. 12:13

Barátnőm beadta a derekát: rászánta magát a harmadik gyerekre.

Ami szép és jó is lenne, ha nem bujkálnának sötét indokok a fogantatást kierőszakoló férj szándékának mélyén. A férjet a fennen hangoztatott érv mellett – miszerint megmutatja a világnak, hogy két lány után fiút is tud „csinálni”, – az a megfontolás is vezérli, hogy a gyerekneveléssel lekötött nejét minden szabadidejétől (értsd: a férj dolgaiba való orrbeleütéstől) is megfossza. A feleség meg abban a hamis hitben ringatja magát, hogy a közelmúltban in flagranti kapott férjet imigyen sikerül végérvényesen visszaterelni a házasélet gyönyöreihez.

Nincs is annál izgatóbb, mint három, anyjába csimpaszkodó gyerek! Meg egy örökké főző-mosó-takarító, ennek következtében hullafáradt feleség. Szegény asszony, nem vette észre a kelepcét!

Sajnos, ez az egyáltalán nem egyedi eset rendszeresen megtörténik velünk, nőkkel. Elcsábulunk a szerelemtől, a szép szavaktól, a szebb jövő ígéretétől, a remélt boldogságtól. Ráadásul a fiatalabbját a reklámok meg a romantikus filmek is szédítik: mindenki mosolyog, mindenki boldog és szép. Aztán jön a valóság kegyetlensége, és rendszerint jól pofára esünk!

Először is azért, mert a természet anyai ösztönt rótt ránk, ami csak ritkán enged a szorításából. Legyünk bárhol és bármikor, dolgozzunk bármit is, női természetünk és a világ kárhoztató szemrehányásai mindig szembeállítanak bennünket anyai mivoltunkkal: hogy a munkára és szórakozásra szánt időt gyerekeinktől, családunktól vesszük el. Ebből kifolyólag legyen mindig lelkiismeret-furdalásunk. Ha dolgozunk azért, ha meg nem dolgozunk, azért!

Ráadásul a világ sajnos úgy van kitalálva, hogy a férfiak vannak kedvezményezett helyzetben. A családalapítás és gyerekvállalás az ő karrierjüket nem szakítja meg, munkaalkoholistaként sem vádolják őket családjuk elhanyagolásával, hiszen ők csakis és kizárólag gyermekeik szebb jövője érdekében munkálkodnak. Egy kis félrelépés sem a világ: a férfi néha kikacsintgat, ez benne van a természetében. A házi tűzhely őrzése úgyis a nő dolga. És ha a férfi becsülettel ellátja családfői, férji és apai feladatait, joga van egy kis szórakozásra a haverokkal. Az asszony meg üljön otthon, nevelje a gyerekeket, főzzön finom vacsorát, mossa és vasalja az ingeket! Minél több a feladata, annál jobb: kevesebb ideje van férje után szaglászni.

Félreértés ne essék: nem a gyerekszülésről akarom lebeszélni nőtársaimat! Csak felvillantom a gyerekvállalás árnyoldalait is. Mert még a legideálisabb, legszeretőbb partner mellett is nehézségeink lesznek. Ha másért nem, az örökös távollétei miatt. Mert, mint már mondtam, a világ úgy lett kitalálva, hogy rendszerint a férfi hozza haza a több pénzt, ráadásul látástól vakulásig dolgoznia kell, ha el akarja tartani családját.

Ám mi van akkor, ha a gyerek megszületése alibi ahhoz, hogy magunk mellett tartsuk partnerünket? Sok jó nem sül ki belőle…

Hozzászólások

@

Küldés