Egyenjogúság a párkapcsolatban

Kozma Eszter  2014.4.2. 3:31

Az egyenjogúság, vagy épp a hiánya, a párkapcsolatokban számtalanféleképp megnyilvánulhat.

Mint már korábban is írtam, a feminizmus, az, hogy a nők a munka terén egyenjogúságot értek el, végre kezdi felnyitni az intelligensebb férfiak szemét. Lassan az otthoni tevékenységekben is egyenlő részt vállalnak, akár még olyan esetben is, ha a nőnek erre több ideje van.

Nem ezzel akartam kezdeni, mert nem a házimunka az egyetlen fontos dolog. Nem csak ezen múlik az egyenlőség. Mégis arra kellett rájönnöm, nagy a jelentősége, hiszen érdekes módon itt a férfiak „egyenjogúvá” válásáról is szó van. Nagyszüleim korosztályából való ismerősöktől sokszor hallottam, hogy akkortájt a nő osztotta be a pénzt, ő hozott meg a háztartással kapcsolatos fontosabb döntéseket, míg mára a férfiak is jobban beleszólhatnak az ilyen dolgokba. Azáltal, hogy osztozniuk kell a feladatokon, osztoznak a döntéseken is.

Számomra nagyon fontos, hogy a párom is részt vegyen a házimunkában. Nem csak azért, mert nincs rá túl sok időm, hanem mert látom, hogy számára is fontos a közös otthonunk rendjének fenntartása. Azáltal, hogy ilyen dolgokkal törődik, velem is törődik. Szörnyű néha hallanom az eseteket, mikor egy férfi úgy bánik a nővel otthon, mintha a rabszolgája lenne. A férfi bármit megengedhet magának, minden este kimaradhat, de a nőnek a konyhában a helye. Sőt, hallottam olyan sztorit is, hogy a férj a három pici gyereket otthon nevelő feleségéhez hazaérve úgy ment végig a lakáson, hogy végighúzta az ujját a polcokon, és ha bármelyik poros volt, ellátta a „szeretett nő” baját.

Az egyenjogúság, vagy épp a hiánya, a párkapcsolatokban számtalanféleképp megnyilvánulhat – a házimunkán való osztozás csak egy példa. Az egyenjogúság ezen a téren is ugyanúgy működik, mint a baráti, munkahelyi vagy akármilyen más kapcsolatokban. Nem egy nő és egy férfi, hanem két ember a része a kapcsolatnak, két személyiség, és ennek megfelelően kell együttműködniük. A feladatokat saját természetük szerint kell felosztaniuk, ami sok esetben úgyis megegyezik a nemüknek megfelelő feladatokkal. A saját példám erre a balatoni nyaralásaink bográcsozásai: én vágom föl a zöldségeket, figyelem az ételt, a barátom pedig a tűzfelelős. Ez a munkamegosztás a nemünknek is „megfelel”, de főleg annak, hogy ő a tüzet, én meg a vagdosást imádom.

A párkapcsolati egyenjogúság kétirányú dolog. Mindkét félnek pontosan tudnia kell, mi van a másikkal, mikor nincs otthon, tudnia kell, mit várhat el tőle, mikor este fáradtan hazaesik. És támogatást kell nyújtania, stabil háttérországgá változtatnia a kapcsolatot, az otthont. Nem szabad elfelejteni, hogy egy nő is lehet szörnyű zsarnok... Mindig intelligensen kell hozzáállni a másikhoz, és soha nem szabad egy olyan kapcsolatban maradni, ahol nem ismernek el egyenlőként.

Hangsúlyozom: egy rossz kapcsolat NEM jobb, mint egy semmilyen!

Hozzászólások

@

Küldés