Férficipőben (2)

Kulcsár Tímea Ágnes  2014.4.17. 3:30

Ez a sorozat azoknak a nőknek a történetét szeretné bemutatni, akik elsőként cserélték le a szoknyát a nadrágra.

Nők, akik tollat ragadtak

Nehéz megtalálni, ki is volt az a nő, aki megtörte a jeget, és naplóírás helyett publikálásra szánt verseket, vagy éppen regényt kezdett el írni. Nem nagyon találtam hivatalos álláspontot arról, kit is tartanak az első írónőnek. Bár, magát az első írót is nehéz lenne megtalálni, hiszen írásunk kialakulása sokszor rejtélyes útvesztőkben talál zsákutcákra.

Az első írónő nevét megtalálni túlságosan nehéz feladat, és véleményem szerint lehetetlen is. A világ hatalmas, és a különböző tájegységek, kontinensek történelme folyamatosan változik aszerint, hogy ki meséli el a történetet. További bonyodalom, hogy vajon milyen író is lehetett az első írónő? Vajon meséket írt a gyermekeinek? Vagy álnéven, férfiként publikált egy újságban? Esetleg versekbe öntötte szerelmes gondolatait? A különböző társadalmak alakulása, a nők helyzete erősen befolyásolhatta az első írónő tollvonásait, bárki is legyen az valójában.

Amit bizonyosan tudok, hogy az írónők tábora különösen a XIX., de főleg a XX. században kezdett el megugrani. Bizonyos zsánerekben még ma is hátrányt jelent, ha az ember lánya… nos lánynak született. Ilyen zsáner például a tudományos-fantasztikus (sci-fi) regények világa, amelyben a nők abba az előítéletbe ütközhetnek, hogy a nők nem érthetnek a technikához! Téves felfogás! Manapság több olyan írónő is akad a zsánerben, akik megállapíthatatlan nemű álnévvel kezdték, és csak később derül ki róluk valódi identitásuk, miután már elfogadottá váltak a közösségben.

De térjünk vissza a történelemhez! Ha visszagondolunk az irodalomórákra, elsőként Szapphó juthat eszünkbe. Az írónő a görög líra egyik kiemelkedő tagja volt az i. e. 6. században. A költőnő műveinek jó része csak töredékekben maradt fenn, de ha fellapozzuk az irodalmi szöveggyűjteményünket, elolvashatjuk újra például a Himnusz Aphroditéhoz című versét. Szapphó azon költők közé tartozik, akik szerelmüket heves érzelmeiket vetették a papírra. Életét több szerelmi kapcsolat is körülölelte, családja mellett a thiaszosz (egy művészetekkel foglalkozó, nőkből álló társaság) tagjaihoz is erős érzelmek fűzték. (Az ókori Görögországban a homoszexualitás, és így két nő közötti kapcsolat is, elfogadott magatartásforma volt.)

Szapphó tehát az első költőnő, akitől írásos emlékek maradtak fent, de biztosra nem mondhatjuk, hogy ő lenne az első, aki tollat ragadott.

Japánban a VIII. és IX. századból is találhatunk költőnőket, de a nyugati kultúrában a XV- XVI. századig várni kell, hogy kicsit nagyobb számban is megjelenhessenek az írónők.

Magyarországon talán Kottaner Jánosnét (született 1400 körül Wolfram Ilona néven) emelhetjük ki elsőként. Wolfram Ilonát elsősorban talán nem íróként ismeri a világ. Luxemburgi Erzsébet támogatója volt, világra segítette V. Lászlót és a Szent Koronát is ő csempészte ki Visegrádról. Az élményeiről német nyelven emlékezett meg, így memoárszerzőként beleillik az első írónők sorába.

A magyar irodalom azonban az 1800-as években több nevet is adott az írónők soraihoz, mint például Molnár Borbálát, az erdélyi Újfalvy Krisztinát, vagy a magyar Szapphóként is emlegetett Dukai Takách Judit költőnőt. Molnár Borbála különösen kiemelkedő egyéniség, az 1790-es évektől egészen haláláig fontos alakja volt a magyar irodalmi életnek. Molnár Borbála azért is hangsúlyos példa, mert költészetét irodalmi társaságok, mecénások, és pártfogók egyengették. Férfiak és nők egyaránt! Kivételes támogatottsága egészen odáig vitte, hogy maga Kazinczy Ferenc is szép szavakkal emlékezik meg a költőnőről.

Az XVII-XVIII. század viszontagságaiban több asszony is versben vagy levélben írta meg bánatát. Így volt ezzel Petrőczy Kata Szidónia, Rákóczi Erzsébet és Zay Anna is, akiket szintén az első magyar írónők között tartanak számon.

Petrőczy Kata Szidónia a magyar barokk költészet első írónőjeként maradt fent. Költészetét leginkább az a szomorú fájdalom jellemezte, amit azért érzett, mert férjével elhidegültek egymástól. A költőnő nem érhette meg, hogy verseit a nyilvánosság is elolvashassa – a nagyjából 45 költeményt tartalmazó gyűjtemény csak jóval halála után került kiadásra. Rákóczi Erzsébet hasonló módon megromlott házassága ihlette első verseit, bár férjével folytatott levelezése talán komolyabb hangsúlyt kapott az utókor szemében, hiszen a 208 levél fontos információkat tartalmaz a korról. Zay Anna szintén a barokk első írói közé tartozik. Férje és lánya jóval előtte haltak meg, és ezt a fájdalmat vetette papírra az írónő prózai alkotásában. Emellett egy orvosi könyvet, Herbáriumot is megírt, melynek tartalmát az emigrációba kényszerített, elszegényedett családjának szedte össze.

Legyen hát szó szerelmes versekről, kegyességi prózáról, levelezésekről, vagy sci-fi irodalomról, a nőknek meg kellett küzdeniük azért, hogy ma már szabadon írhassunk például a netBarátnő webmagazinra, nyíltan kimondva érzéseinket, gondolatainkat. És bár manapság még mindig nehezebb dolgunk van, mint a férfiaknak, kellő kitartással, úgy hiszem, bárki elérheti azt, amit írónő elődeink is elértek.

(Folytatjuk)

Hozzászólások

@

Küldés