Független

Tilajcsík Dóra  2020.6.27. 14:55

A „függetlenség” kifejezést hallva az utóbbi években valahogy mindenki elborzad.

Egyszerűen szitokszó lett, csak tudnám, miért... Egyesek irigykednek, mások sajnálkoznak, s nem lennének az illető helyében, akinek ilyen szörnyűséggel kell megküzdenie. Vannak olyanok, akik szerint ez kevés a boldogsághoz, hiszen aki nem támaszkodik az élete minden területén valaki másra, az rögtön megkeseredett és magányos lesz. Az sem ritka, ha valaki azt mondja, hogy ez az attitűd fájdalmat okoz a kívülről szemlélőknek. Mondván, ez így túl erős, túl sok, nem bírják elfogadni és feldolgozni. Csakhamar jönnek a kérdések is, honnan az a fene nagy magabiztosság és büszkeség.


Önállónak lenni állítólag egyet jelent azzal, hogy az ember hideg, nemtörődöm, érzelmei kimutatására képtelen jégkirálynő. Avagy egy igazi életre kelt modernkori szörnyeteg, akitől óvakodni kell, csak azért, mert kilóg a társadalom nagy példamutatói közül. Pedig egész egyszerűen olyannyira rendben van önmagával, hogy néha megelégszik saját gondolataival társaság gyanánt. Nincs szüksége megerősítésre, mert pontosan tudja mennyit ér. A kritikát ismeri, érti és el is várja, viszont nem hagyja, hogy jogtalanul a földbe döngöljék. A kis szoba csendjében jobbik fele nélkül nem a kirakósjáték egy elveszett, árván maradt darabjának érzi magát, hanem a már összeillesztett képnek. Amit valaki más legfeljebb kiegészíthet és érdekesebbé tehet, de nélküle is tökéletesen boldogul, s megállja a helyét.

Függetlennek lenni egész egyszerűen annyit jelent, hogy nem arra várunk, hogy más lehozza nekünk a csillagokat, amelyek majd fényeskednek. Hanem mindent megteszünk azért, hogy magunk is képesek legyünk ragyogni, mert történjen bármi, azt soha nem veszítjük el!

Írásunk a Csallóköz hetilap cikke alapján készült.

Hozzászólások

@

Küldés