Margaret

Kabók Zita  2013.4.15. 4:40

Margaret Thatcher eddig az egyetlen nő, aki az Egyesült Királyság miniszterelnöki posztját betöltötte.

„...Meghalt Nagy-Britannia egykori miniszterelnöke, a konzervatív párt vezetője, Margaret Thatcher. A politikus, nemcsak Nagy-Britannia, hanem Európa első miniszterelnöknője 87 éves volt.
Margaret Thatcher1925-ben született, ő volt Anglia első és eddig az egyetlen női miniszterelnöke, tizenegy évig töltötte be ezt a posztot, egymás után három választás is meg tudott nyerni 1979 és 1990 között. Kérlelhetetlen szigora és vaskezű irányítása miatt Vaslady-nek nevezték, és egy egész korszak meghatározó személyiségévé vált.
Az elmúlt években visszavonult, egészsége leromlott, számtalanszor kapott agyi érkatasztrófát. A közéletben már nem vett részt, csak akkor került újra a sajtóba, miután Meryl Streep főszereplésével életrajzi film készült róla - a színésznő Oscar-díjat kapott az alakításért...”

Ezeket a híreket olvashattuk az elmúlt héten a médiában, miután elhunyt Margaret Thatcher brit politikusasszony.


Philip Garsden (63) Boltonban (Nagy-Britannia) élő nyugdíjas rendőr segítségével emlékszünk vissza a híres politikusnő színre lépésének előzményeire és eseményeire. Philip Garsdent Margaret Thatcher politikai karrierjéről kérdeztük. Arról, szerinte hogyan hatott Thatcher asszony miniszterelnöksége Nagy-Britanniára, annak lakosaira, és az ő életére.

– 1965-ben kezdtem el dolgozni a Brit Légierőnek, ahol a Holdon használt mérőeszközöket gyártottunk. Az egyik feltétele annak, hogy dolgozhassam az volt, hogy be kellett lépnem a szakszervezetbe. Ezzel együtt tagdíjat kellet fizetnem, melynek egy része a Munkáspártnak számlájára folyt be. Ebben az időben Anglia gazdasági helyzete nem volt túl jó, a politikai pártok egymás után váltották egymást, mígnem 1975 körül az ország hirtelen gazdaságilag összeomlott. Az akkori Brit Munkáspárt vezetője Denis Healey volt, aki az ország megmentése érdekében a Nemzetközi Pénzügyi Alaphoz fordult támogatásért. A támogatást az ország csak akkor kaphatta meg, ha a közösségi költségeket csökkentették. Abban az időben a Munkáspárt bevétele a szakszervezet forrásaiból származott. Amikor az ország a költségeit csökkenteni kényszerült, a lakosság felháborodott. A bányászok szövetsége sztrájkba lépett. Ekkor még az ország legfőbb villanyellátása a kibányászott szén tüzeléséből eredt. Így jelentősen csökkent az elektromos ellátás, a gyárakban csak heti három napot dolgoztunk. Miután az ország a megszorításokat próbálta bevezetni, mellyel a bányászok szövetsége nem értett egyet, kénytelenek voltak sztrájkba vonulni.

A nézeteltérések 1978 teléig tartottak, amikor Margaret Thatcher a Konzervatív Párt élére került. Ekkor a párt még csak ellenzéki volt. A sztrájkok és tüntetések egyre nagyobb mértékben elhatalmasodtak a munkáspárt által bevezetett megszorítások ellen. Sztrájkhullám söpört végig a helyi hatóságok dolgozói körében is. A sírásók és a szemételhordók is sztrájkoltak. A halottak nem voltak eltemetve, a szemét egyre nagyobb halmokban gyűlt össze a városrészeken, ami egyre súlyosabb higiéniai problémákat okozott.

Én 1976-ban kezdtem el a rendőrségnek dolgozni. Nagy szegénység volt az országban, a rendőrségi dolgozók azonban lehetőséget kaptak arra, hogy állami házban lakjanak. 1978-ban a rendőrség és a kormány belépett az ún. Miniszteri Bizottságba. A bizottság megállapította, hogy a rendőrségnek 49%-os azonnali béremelés jár. Azonban, miután a kormány nyomás alá került, nem tudta megadni, viszont az egyezmény kötelezettséggel járt. Végül 24%-os béremelést kaptunk.

1979 májusában voltak a következő választások, amelyet Margaret Thatcher megnyert. Amint Margaret hatalomra került, bebiztosította a 49%-os béremelést számunkra. Természetesen, ez azt jelentette, hogy a rendőrség támogatta a Konzervatív Pártot. Azzal, hogy megadta nekünk a fizetésemelést, a lojalitásunkat is elnyerte. Hogy így tervezte-e, azt nem tudom, de amikor bármilyen „piszkos” munkát kellett elvégezni, a rendőrség minden tagja ezt megtetette Margaret Thetchernek. Ő úgy vélte, egy demokratikusan megválasztott kormánynak kell vezetnie az országot, nem a szakszervezeteknek. Fellépett tehát a szakszervezetek ellen. Abban az időben a legbefolyásosabb szakszervezet a Bányászok Nemzeti Szövetsége volt, akkori vezetőjével, Arthur Scargill-lel az élén, aki meggyőzte a bányászokat, hogy lépjenek sztrájkba.

Margaret azonban ezt előre látta, ezért túlórát fizetett a bányászoknak, hogy minél több szenet kibányásszanak és elraktározzanak. A sztrájkolás tehát akkor kezdődött, amikor a szén elszállításra került volna. A bányászok megakadályozták, hogy a teherautók elszállítsák a kibányászott szenet. A sztrájkot tizenkét hónapig folytatták.

Mi, rendőrök, segítettünk a bányászsztrájk ideje alatt. Azt mondták nekünk, hogy a kibányászott szénért az adófizetők már fizettek, és nekünk az a feladatunk hogy segítsük, hogy a szénégetőbe szállíthassák, s így a nép villanyáramhoz jusson. A sajtóban nemigen említették, hogy a bányászok nem a bányászás ellen sztrájkolnak, hiszen a szenet már kitermelték, hanem az elszállítás ellen. Eltorlaszolták a bejáratot, ahol a tehergépkocsik átmentek volna. Mi, rendőrök úgy gondoltuk, hogy a nép kifizette a kibányászott szenet, és joguk van hozzá. Akadálymentesítettük tehát az utakat, hogy a vonatok és a tehergépkocsik be tudjanak menni. Nem a szakszervezetet, hanem a parlamentet támogattuk. Margaret is folytonosan ezt hirdette.

Margaret Thatcher leállította az országon belüli bányászatot, mivel külföldről féláron be tudták ugyanazt az árut szerezni. Privatizálta az elektromos, a víz- és csatornázási műveket, mivel az országnak nem volt elég pénze ezek fenntartására és modernizálására. Az eladásból származó pénz az állami kasszát gyarapította. A megszorítások azonban tovább folytatódtak: az iskolákat is nagyon sújtotta a szegénység. Sokszor felemlegetik, hogy Maggie, mialatt iskolaügyi miniszter volt, leállította az iskolai ingyentej programot.

Margaret mindvégig rendíthetetlen maradt: amit elhatározott, attól nem tágított, ezért is adták neki a „Vaslady” becenevet. Határozott fellépésével, megszorító lépéseivel radikálisan előbbre vitte az országot és a parlamentet. Bár ellenzői bőven akadtak, soha nem tántorodott el attól a meggyőződésétől, hogy Nagy-Britanniának meg kell változtatnia a politikáját. Az állam így lassan, de biztosan kezdett kilábalni a recesszióból. Margaret Thatcher, Ronald Reagannal és Gorbacsovval is együttműködött. Úgy hírlik, hogy Reagan, Gorbacsov és Thatcher triója szabadította fel a keleti blokkot. A kommunizmus hanyatlása, a berlini fal lebomlása e három ember együttműködésének az eredménye. Lehet, hogy Margaret tettei nem bírtak igazán nagy befolyással, de abban mindenki egyetért, hogy a három politikus együttesen részt vett ebben a folyamatban. Az akkori kommunista országokban fokozatosan gyengült a diktatúra, s erősödtek a demokratikus folyamatok.

Margaret Thatcher háromszor nyert választásokat politikai karrierje alatt, tizenegy évig volt miniszterelnök. A harmadik választási ciklus végére már nagyon sok ellensége akadt határozott személyisége miatt, és a saját kabinetje is ellene fordult. Ennek eredményeképpen 1990-ben lemondott Michael Heseltine javára.

Minden, amit politikai munkássága alatt tett, azt az ország érdekében tette. Az ország a recesszió alatt nem engedhette meg magának az addigi költekezést, melynek ő vetett véget. Az országot előbbre vitte, annak érdekeit mindvégig szem előtt tartotta, és ezért mindig felnéztem rá. Két nagyszerű politikai egyéniségünkre lehetünk büszkék, mi angolok: az egyik Margaret Thatcher, a másik pedig Winston Churchill – mesélte el nekünk Philip Garsden.



2013. április 8-án elhunyt Margaret Hilda Thatcher, Thatcher bárónő, brit konzervatív politikus. 1975 és 1990 között a Konzervatív Párt vezetője, 1979 és 1990 között az Egyesült Királyság miniszterelnöke volt, egyben az eddigi egyetlen nő, aki ezen tisztségeket betöltötte.


Foto:
1. Margaret Thatcher (internet)
2.Philip Garsden a rendőri testületben, középső sor közepén (a riportalany archívumából)

Hozzászólások

@

Küldés