Meg kell-e menteni a férfiakat?

Vég Erzsébet  2007.6.13. 7:04

Lehet, hogy csak higgadtan, átgondoltan szabadna cikket írni. Azonban az utóbbi időben egyre több indulat dúl bennem.

Egy színvonalas hetilap hasábjain találkoztam a következő címmel: „Mentsük meg a férfiakat!” Az ismert tényeket én is tudom: a 40 feletti korosztály férfitagjai nagyon veszélyeztetettek: stressz, túlterheltség, alkohol, cigaretta, stb. Azt is mondja ez a cikk, hogy 5 férfiból csak 3 éli túl a 65. életévét. Beleborzongtam, mert a számok riasztóak. Mindenki számolhat…!

Bár az alapgondolattal egyetértek, a kisördög azért bujkál bennem. Nevezetesen: a „teremtés koronái” elvileg és állítólag felnőtt emberek, és mint ilyenek felelősek magukért is és a családjukért is. Ez az én olvasatomban annyit jelent, hogy senki nem mérgezi magát szándékosan cigarettával. Hogy józanésszel felfogja, az alkohol semmilyen problémára nem jelent megoldást, sőt. Továbbfokozhatja a bajokat. Jelenti továbbá azt is, hogy végiggondolja, akar-e családot? Mert ha igen, az gyökeres változással jár, és „illik” a legénykori duhajkodásból egy kicsit visszavenni, és esetleg otthon is besegíteni egy kicsit a ház körüli munkákban meg a gyereknevelésben.

Mielőtt eltérnék a témától: elismerem, földhöz ragadt vagyok. Nehezen értem meg és fogadom el, hogy a férfiak „mások”. Hogy a társadalom még mindig sokkal több mindenért huny szemet egy férfi viselkedése fölött, mint egy nő esetében. Pedig a másságukat lehetne jól is használni, hiszen nem véletlenül vagyunk nők meg férfiak, a kettőnek ki kéne egészíteni egymást. Ugyanakkor nagyon sok családot ismerek, ahol a nő minimum kétszer annyi terhet vállal magára, mint a munka után nem olyan nagyon kapkodó férje és talán még fele annyit sem panaszkodik. Sajnos hallomásból ismerek olyanokat is, akik verik a feleségüket vagy a gyerekeiket. Igen, ezek szélsőségek, de sajnos a mai magyar realitás valós része. De nem megyek ennyire messzire: egyre több ismerőstől hallom a férjeikről/barátaikról (pontosan a fent említett korosztályból valók), hogy bár a nő van otthon a négy fal között, mégis a férj „eresztette el magát” és ápolatlan, nem tisztálkodik, kritikus a viselkedése.

Ezért is lettem nagyon dühös egy baráti beszélgetés alkalmával. Amikor is egy kedves ismerősöm azt fogalmazta meg, hogy legyünk türelmes és megértő feleségek, vonzók, ápoltak, csinosak, kívánatosak és még nem tudom milyenek. Teremtsünk a férjeinknek kiegyensúlyozott, nyugodt hátteret. (Gondolom, az az ápolt hölgy, akinek a férje két napig nem mosakszik, és nem segít otthon, iszonyúan vágyik rá, hogy az izzadt, tohonya „ura” mellé bújjon és átölelje…)

Ezúton kérek elnézést az összes férfitól, aki szorgalmas, ápolt, figyelmes és még marad energiája a napi munkája mellett besegíteni otthon a háztartásba és foglalkozni a gyerekkel is! A fenti füstölgések természetesen nem róluk szólnak. De attól félek, ők vannak kevesebben…

Valóban meg kell menteni a férfiakat? Természetesen igen. Én sem szeretném a párom nélkül leélni az életemet és azt sem, ha a gyerekeim apa nélkül nőnének fel. Talán lehet valamicskét változtatni az otthoni étkezési szokásokon, ahogy azt az egyik internetes portál (mentsükmegaférfiakat.hu) javasolja. Talán sok-sok kérleléssel elérhető lenne, hogy a férfiak csökkentsék az elszívott cigaretták számát, esetleg le is szokjanak a dohányzásról. Nagy-nagy szervező készséggel talán elérhető, hogy néha egy kicsit sportoljanak is. Ezekre mind szükség van! Eismerem, kapunk sok hasznos tanácsot az említett internetes oldalon.

Én az egész témakörben a fiaik nevelésében látom a nők felelősségét. Az lenne a legideálisabb, ha a fiainkat tudatosan tanítanánk a problémák megoldásának tudományára. Hogy a cigaretta, alkohol, drog és egyéb „pótcselekvések” ne is kerüljenek képbe!

Foto: Mihály Krisztián

Hozzászólások

@

Küldés