Megyünk, mint a bir(k)ák

Oriskó Renáta  2014.10.1. 3:21

Gyakran megesik bármelyikünkkel, hogy elhamarkodottan ítélkezünk, s ítélünk el másokat.

Pálcát törünk valaki felett úgy, hogy nem is ismerjük igazán. Megyünk, mint a bírák, és sokszor mint a birkák, szépen egymás után. Sztereotípiákat gyártunk, felszínesen általánosítunk. Elítéljük azt, aki kilóg a tömegből, épp azért, mert nem követi a tömeget, mert ő más. Ítélkezünk a külső, az öltözködés, az érdeklődés, a származás alapján. Sztereotípiákat gyártunk nőkről, férfiakról, nemzetiségekről...

Pedig mindenki „csak” ember a maga módján, a maga értékeivel, pozitív tulajdonságaival. Mert mindenki rendelkezik ilyennel. Még azok is, akik kénytelenek az utcán élni. Erre hívja fel a figyelmet egy magyarországi civil szervezet, a Budapest Bike Maffia (BBM) által készített videó, melyben az utcán megszólított hajléktalanok, illetve járókelők táblára írva mondják el egy-egy jó tulajdonságukat. Elgondolkodtató a videó és a szöveg is, hiszen hányszor alkotunk a hajléktalanokról is véleményt! Alkoholista, drogos, lecsúszott… Pedig sem őt, sem az okot nem ismerjük. Nem vagyunk tisztában a legfontosabbal: a miérttel.


Fogalmunk sincs arról, mi az a pont, mikor egy ember elindul a lejtőn, amiről nem egyszerű visszamászni, pláne megfelelő és tartós segítség nélkül. Mert a videó erre is rámutat. A segítségnyújtás hiányára. Arra, hogy sajnos megtanulunk együtt élni a negatívumokkal. Hogy nem tekintjük társadalmi problémának azt, ami alapvető probléma. Nem is reagálunk rá, nem veszünk róla tudomást, inkább elkendőzzük azt. Lehet, hogy munkába menet első nap még észrevesszük, hogy egy hajléktalan kuporodik a padon a parkban, de ha nap, mint nap mellette haladunk el, akkor bizony egy idő után már szinte fel sem tűnik. Pedig a probléma ott van mellettünk, s annak figyelmen kívül hagyása nem jelenti a probléma megoldását. Legyen szó hajléktalanokról vagy bármi más társadalmi problémáról.

S a videó még valamire felhívja a figyelmet. Arra hogy néha bizony bennünk van a hiba. Hogy nem a pozitívumok felől közelítünk. Meggondolatlanul ítélünk és kritizálunk. Gyakran keressük a hibákat, már-már erre vagyunk kiélezve, ahelyett, hogy a jót, a szépet vennénk észre. Mert mindenkiben van valami pozitív, minden csak nézőpont kérdése.





(Illusztrációs fotó: Csoszó Gabriella, internet)

Hozzászólások

@

Küldés