Mesefilmek hamissága

Kulcsár Tímea Ágnes  2013.4.4. 4:11

A hercegnők bajt kevernek, és egyedül képtelenek kikecmeregni a slamasztikából...

Az üveges szekrényben huszonnyolc Disney-mesevideó kazetta hever. Még a nagy öregek közül valók, a 2000-es évek előttről. Emlékszem, gyerekként mindig várakozással telve néztem a videók elején megjelenő ajánlókat. Persze azért érdekelt annyira az ajánlók sokasága, mert ezek közül választottam ki a születésnapomra, vagy karácsonyra kért következő kazettát.

Bár akkor még egyáltalán nem érdekelt, azt észrevettem, mennyire hasonlítanak egymásra a karakterek a különböző mesékben. Ugyanolyan az alakja Róbert Gidának és Mauglinak, de John Smith és Tarzan is furcsán hasonlóak voltak.

Ugyanez vonatkozott a női karakterekre. Vékony, törékeny test, almányi mellek, két ujjal átérhető derék, széles csípő, hosszú, izgató lábak, hosszú haj. Példakép a gyerekeknek. Bár a szüleim soha nem mondták, hogy nekem úgy kell kinéznem, mint a híres Disney hercegnőknek, mégis úgy éreztem: ők az igazi nők. Nem is gondoltam arra, hogy a valóságban ilyen alkatú nő alig akad. Egyszerűen elfogadtam a mese igazságát, miszerint „ha herceget akarsz magadnak, nézz úgy ki, mint Megara, vagy Csipkerózsika”.

A Disney belém táplálta azt a sztereotípiát, amit még manapság is lehet látni a divatiparban, amitől a fogyasztói termékek, a karcsúsító fehérnemű és a különböző drága fitnesz technikák annyira népszerűek.


Mit is láthat a média veszélyeitől védtelen kisgyerek?

A kislányok hercegnők akarnak lenni, a kisfiúk meg majd hercegnőt akarnak feleségül venni. A lányok magukat akarják olyanná formálni, ami nem létezik, ami nem valóságos, a fiúk pedig egy olyan képhez hasonlítják a jövendőbelit, vagy csak egyszerűen a női társadalmat, ami csak ábránd.

A női testtel pedig női gesztusok is járnak. Ábrándos tekintet, rebegtetett szempillák, kecses mozdulatok és kacérság. A Disney-hercegnők viselkedése példaértékű lehet a gyerekek nézetei szerint, holott a valóságban ezek a mozdulatok és viselkedésformák sem általánosak.

De van még más is! A hercegnők egytől-egyig (kivétel talán Mulán, de a Mulán2-ben már ő is ebbe a kategóriába tartozik), csak a bajt keverik. Mindig képesek magukat olyan helyzetbe taszítani, amelyben akár az életük is veszélyben lehet, és egyedül képtelenek kikecmeregni onnan: szükségük van a herceg segítségére. Ezzel egy olyan képet mutatnak, mely szerint a nő tehetetlen, és jobb, ha a konyhában marad.

Ha pedig a konyha már szóba jött, a Disney hercegnők szinte szürreális módon szeretnek takarítani. Jó-jó, ez talán nem is olyan rossz dolog, ha arra gondolunk, hogy a gyerekeket a tisztaság szeretetére neveli! Azonban ez az ábrázolás már felnagyított és valótlan.

Emlékszem a jelenetre, amikor Hófehérke dalolva söpröget, portalanít, és még mosogat is a törpék házába. Még gyerekként is felhördültem, ahogy megláttam azt az iszonyatos mennyiségű koszt, aminek Hófehérke hadat üzent. Én bizony nem álltam volna neki modern tisztítószerek és -eszközök nélkül, még akkor sem, ha egy egész állatsereg sietett volna a segítségemre!

A Disney egy olyan nőképet mutat a fiataloknak, mely hamis állításokon alapul. Felnagyítja, és groteszkké teszi a nőkkel szembeni sztereotípiákat és elvárásokat. A kép, ami a gyerekek fejében kialakul, így szintén hibás lesz. És sajnos meghatározó erejű a kislányok énképének kialakulásában, illetve a fiúk későbbi elvárásaiban.

Hozzászólások

@

Küldés