Miért mondunk mást?

Közlemény  2006.1.8. 21:30

Mi az igazság a nők és a férfiak nemi életének különbözőségéről?

A férfiak általában korábban kezdik a nemi életet, gyakrabban és több partnerrel gyakorolják, mint a nők -- legalábbis az eddigi felmérések alapján. Egy új amerikai kutatás szerint azonban a látszólagos nemi különbségek abból adódnak, hogy a nők nem őszintén válaszolnak a kérdésekre, inkább a rájuk vonatkozó társadalmi elvárásoknak akarnak megfelelni.

Terri Fisher és Michele Alexander pszichológusok (University of Maine) a felmérés előtt azt feltételezték, hogy a férfiak általában eltúlozzák az igazságot, a nők viszont inkább elhallgatják. Érdekes módon azonban az derült ki, hogy a férfiak különböző tesztelési helyzetekben is ugyanúgy válaszolnak, míg a nők válaszai attól függnek, hogy milyen körülmények között kérdezik őket. Ha tudták, hogy hazugságvizsgáló gép ellenőrzi a válaszaikat, akkor ezek sokkal közelebb álltak a férfiak válaszaihoz, mint a szokványos helyzetekben -- míg a férfiaknál nem sokat változtatott a válaszokon a hazugságvizsgáló jelenléte.

A vizsgálatba 201 nem házas, heteroszexuális, 18 és 25 év közötti egyetemi hallgatót vontak be (96 férfit és 105 nőt). Mindannyian kérdőíveket töltöttek ki szexuális tapasztalataikról és viselkedésükről, illetve arról, hogy mikor veszítették el szüzességüket.

A résztvevőket három különböző csoportba osztották aszerint, hogy milyen körülmények között kellett kitölteniük a kérdőíveket. Az egyik csoport tagjainak elektródákat helyeztek az alkarjukra és a nyakukra, és azt mondták nekik, hogy olyan speciálisan érzékeny hazugságvizsgáló gép figyeli őket, amely még az írás közben is felismeri a hazugságot. A gép valóban ott volt a teremben – egy régi modell, amely egyáltalán nem működött. Ezt a tesztcsoportot egyedül hagyták a teremben. A második csoport tagjait is egyedül hagyták egy teremben (hazugságvizsgáló nélkül), és ők névtelenül tölthették ki a kérdőívet. A harmadik csoport tagjait úgy tájékoztatták, hogy a felmérést végző kutató bármikor belenézhet a válaszaikba, ráadásul közvetlenül a nyitott ajtajú terem mellett ült le.

Az utóbbi csoport tagjai -- akik attól féltek, hogy válaszaikat személyükhöz tudják kötni -- úgy töltötték ki a lapokat, ahogyan társadalmilag illendőnek" gondolták (átlagosan 2,6 partnerről számoltak be). A hazugságvizsgálóval "fenyegetettek" válaszoltak a legőszintébben (az eredmények szerint átlagosan 4,4 férfival létesítettek nemi kapcsolatot). A névtelenül válaszolók a skála közepén helyezkednek el, átlagosan 3,4 eddigi szeretővel.

A férfiaknál korántsem voltak ekkora különbségek. Az "ál-hazugságvizsgálós" csoportnál az átlag 4 partner volt, ami alig több a 3,7-nél – ez volt ugyanis az átlag azoknál, akiknek válaszait megnézhették volna a kérdezők.

A kutatók szerint ez a vizsgálat is bizonyítja, hogy olyan kultúrában élünk, amely más szexuális viselkedést vár el a férfitől, mint a nőtől. Úgy tűnik, a nők többsége szeretne megfelelni annak az elvárásnak, hogy a nő kapcsolatorientált és monogám legyen. Az eredmények a gyakorlat terén sem elhanyagolhatóak, hiszen arra utalnak, hogy ebben a témában nem célravezető a személyes kérdezés.

Vajon miért nem merünk önmagunk lenni mindig minden körülmények között? Miért gondoljuk azt, hogy jobban elfogadnak bennünket, ha másnak tüntetjük magunkat, mint amilyenek vagyunk? Érdemes lenne elgondolkodnunk azon, miért akarunk elsősorban másoknak megfelelni? Hiszen ha őszintén önmagunk vagyunk – magunkkal és a körülöttünk lévő világgal szemben is --, akkor sokkal kevesebb görcs, komplexus, lelki betegség alakul ki bennünk…

(A tanulmány a The Journal of Sex Research egyik számában jelent meg.)

Írásunk a Internet, Origo-Egészség nyomán cikke alapján készült.

Hozzászólások

@

Küldés