Mindenkinek joga van dönteni

Jády Mónika  2009.11.18. 9:09

Mindenkinek joga van dönteni a saját életéről. Sajnos, erről sok szülő megfeledkezik...

... és még akkor is ő akarja a gyereke sorsát irányítani, amikor az már rég felnőtt – legalábbis papíron. Mert nem igazán érezheti magát felnőttnek az, akit harminc-negyvenévesen is irányításra szoruló kisgyerekként kezelnek…

Tegnap találkoztam egy régi kedves ismerősömmel. Ügyes, szorgalmas lány. Csakhogy ő ezt egyre kevésbé hiszi el magáról. Huszonévesen férjhez ment, gyereket szült. Aztán amikor nagyobbacska lett a kisfia, úgy gondolta, hogy most már magára, a saját álmaira is időt szakíthatna. Azt tervezte, hogy beiratkozik egy nyelvtanfolyamra, és felfrissíti jócskán megkopott angoltudását.
– Mi a fenének?! – meredt rá a férje olyan arccal, mintha legalább azt közölte volna vele a felesége, hogy a jövő héten megmássza a Kilimandzsárót.
– Mi jut az eszedbe?! Családos anyának este otthon a helye – jelentette ki rosszallóan az édesanyja.
– Eddig mindig azt tettem, amit mások mondtak – mesélte sóhajtva az ismerősöm. – Hagytam, hogy befolyásoljanak a szüleim, a férjem… Azt gondoltam, hogy jó lesz úgy, ahogy ők tanácsolják. Először tényleg hittem nekik, aztán amikor kitágult számomra a világ, és rájöttem, hogy másképp is lehetne, már csak a békesség kedvéért mentem bele abba, amit ők akartak. Nem álltam ki soha, hogy ezt és ezt pedig igenis megteszem, bármit szóltok is hozzá. Talán nem is voltam tisztában azzal, hogy mi az, amit igazán szeretnék, de most már tudom. Magam akarok dönteni az életemről.
Maholnap harmincéves leszek, és egy csomó mindent nem próbáltam ki csak azért, mert mások lebeszéltek róla! Lehet, hogy valamiben igazuk volt, de ha megtapasztalhattam volna a saját bőrömön, azt mondhatnám: kipróbáltam, mert erre vágytam, de igen, nektek volt igazatok. Ehelyett csak sajnálkozhatok, hogy mennyi minden kimaradt az életemből. Ha ilyesmiről beszélek anyunak, azt mondja: igen, de van egy gyereked! Tényleg nagy boldogság a gyerek. De attól, hogy valaki feleség és anya lesz, még neki is maradnak álmai! Esetleg a munkájában is szeretne kiteljesedni, a kedvteléseivel is szeretne néha foglalkozni, szeretne valami újat tanulni… Anyu (és az anyósom is, és ebből kifolyólag a férjem is, hisz az anyja ebben a szellemben nevelte) azt vallja, hogy egy nőnek az a legfőbb és egyetlen dolga, hogy kényeztesse a családját. Nem értik meg, hogy most már más világ van. Nem vágyom semmi különlegesre – legalábbis szerintem.
Csak egy nyelvtanfolyamra szeretnék elmenni hetente kétszer. Annyit rágták a fülemet, hogy majdnem letettem róla. De aztán sok álmatlan éjszaka után rájöttem, hogy végre a sarkamra kell állnom. És igenis, beiratkozom a tanfolyamra!

Hozzászólások

@

Küldés