Nemzetközi Nőnap

Póda Erzsébet  2009.3.7. 18:29

Lehet, hogy lassan visszaszivárog a nőnap ünneplése életünkbe?

A rendszerváltás után elég gyakran olvashattuk a médiában, hogy a nőnap egy szocialista csökevény – és igyekeztek kimosni a köztudatból. Elsősorban azért, mert a nemzetközi nőnap kötelező állami ünnep volt, és az emberek, a bársonyos forradalom után, mindent ki akartak törölni, még az emlékezetükből is, ami kötelező volt. Például a munka ünnepét is. (Azért mára már rájöttek, milyen fontos az, hogy az embernek legyen munkája...)

A második világháború után semmit sem ünnepeltek. A nőnap is csak az ötvenes évektől lett államilag kötelező: a dolgozó nőket ünnepelték, akik bizony nagyon sokat tettek azért, hogy a háború által okozott felbecsülhetetlen károk után újraépüljenek Európa országai. Ám hiába az összes kötelező nőnapi ünnep, az állam ezen az egyen kívül nem igazán tett semmit sem azért, hogy a nők a nekik kijáró megbecsülést megkapják. Kiépítették a nagyszerű bölcsőde-óvoda- és napközihálózatot, hogy dolgozhassanak, de a szocializmus asszonyainak a szülés után három hónappal már újra munkába kellett állniuk. Nem volt más választási lehetőségük. Nem is csoda, hogy a nők most ott tartanak, ahol...

A történelem folyamán sok mindent átélt már a nő. Volt idő, mikor még vita tárgyát képezte, van-e egyáltalán lelke. Asszonyállatnak nevezték, és az egyházatyák „komoly” vitákat folytattak a témában. Évszázadokon át tehát lélek nélküli volt a nő. Egy másik időszakban elegendő ok volt nőnek születni ahhoz, hogy máglyára küldjék. Boszorkány csak nő lehetett – meg kellett kínozni, és el kellett égetni. Később, mikor már dolgozhatott (dolgoznia kellett, mert szükség volt a munkaerőre, a nőkre is), a fizetésüket kizárólag a férjük, vagy valamelyik férfi családtagjuk kapta meg. Aztán, szintén nagy nehézségek árán, tanulhattak, de nem engedték meg nekik, hogy a tudásuknak megfelelő munkát végezhessenek. A tudomány bármely területén megállták a helyüket, persze állandóan akadályozták őket, gúnyolódtak rajtuk... Az iskolai tananyagokban, Madame Curie-n kívül, még ma sem tanítanak a tizenkilencedik vagy huszadik század tudósasszonyairól, női irodalmárokról, kutatókról, feltalálókról.

Az, hogy a nők sok mindent kiharcoltak maguknak, elsősorban a nőknek köszönhető, a női mozgalmaknak. Közülük is a feministák azok, akik igazán sokat tettek értük. Elért eredményeiket azonban a széles közönség nem is ismeri, sőt maga a szó, hogy „feminizmus” pejoratív hangzást kapott.

A nők az elmúlt évszázadokban hihetetlen elnyomásban éltek, és a Föld több országában élnek még ma is. Sokat kell még tenni azért, hogy a nők is egyenrangúak (és nem egyformák!!!) legyenek a férfiakkal. Sokszor és sokat kell erről a témáról beszélni, hogy kitisztuljon a témával kapcsolatos zűrzavar a közvélemény, de a nők fejében is. És nemcsak a Nemzetközi Nőnapon.

Hozzászólások

@

Küldés